Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJúlius 02 2022 13:57:18
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,205
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
Utóirat
_

Dühös voltam, elveszett, könnyáztatta arcom pirosabb volt, mint a legszebb rózsa a kertben. Csak az én arcom nem szép volt a pírtől. Csalódtam, magamban, Benne, anyjában, apjában, és egyszerre értettem meg őket, éreztem át a fájdalmukat. Már eltelt egy kis idő, mégis minden pillanatban arra gondolok, felkelek ebből a rémálomból, és átölel. Mondták, engedjem el. De hogyan? Utána mennék, akárhova követném, csakhogy egy utolsó csókot, egy utolsó ölelést kapjak tőle. Nem vagyok a szavak embere, sosem voltam, nem is leszek, és ezt Ő is tudta. Mégis most úgy éreztem papírra vetem a gondolataim. Felálltam az ágyról, nyugodt léptekkel megindultam az íróasztalom felé. Papírt ragadtam, és a legszebben fogó tollamat bal kezembe véve leültem az asztalhoz. A kezem remegett, bizonytalanul húztam meg az első betű vonalát. Majd felírtam az első szavakat, hagytam a gondolataim szárnyalni.
,, Drága Szerelmem!
Nehezen találom a szavakat. Ha itt lennél, a következő sorokat olvasva nagy valószínűséggel megjelenne egy pajkos, mégis szerény mosoly az arcodon, miközben rám szólnál, hogy ne legyek ennyire nyálas és csöpögős, mint az olvasztott sajt. Hisz megbeszéltük, hogy nem szereted a sajtot. Így ha már csöpög a mondanivaló, legyen inkább forrócsoki, hisz az mindkettőnk kedvence. Tudod, hogy édesszájú vagyok. Miért hagyod, hogy a forrócsoki is keserű utóízt hagyjon maga után? Elmondhatatlanul hiányzol. Mióta eltűntél, nem alszom, nem eszek, nem iszok. Esténként forgolódok, mire könnyeim átáztatták a párnám, már az ágy másik feléről meredek a semmibe. Mindig téged keresve, magam hibáztatva, önmarcangolással teli pillanatokat élek át nap mint nap, miközben tekereg a legkedvesebb emlékeinket tároló gondolatspirál. Dühös vagyok, és elveszett. Elgyengült és reményvesztett. Hisz elvettél tőlem mindent. Kicibáltad kezeim közül az életkedvet, és hirtelen köddé vált az a felemelő, löketet adó kis cafat életdarabka, amit úgy lóbáltál előttem, mint egy jókora darab szaftos húst egy éhező utcakutya előtt. Egy átlagosnak vélt búskomor napon kopogtattál be az életembe. Mély ponton voltam. Nem akartam senkiben sem bízni, senkit nem voltam hajlandó közel engedni magamhoz. Erre jöttél Te, és megfogtad mindig jéghideg kezem. Eltapostad a szorongó, és olykor önpusztító gondolataimat, és mint egy szorgos kis kertész, idővel gyökerestül kitépted. Helyettük gyengéd, mégis gyönyörű virágokat ültettél. Hosszasan átöleltél, s erővel tartottál akárhányszor rám törtek a semmiből a negatív gondolatok. Mintha egy soha véget nem érő bújócskát játszottunk volna a problémákkal, és mindig mi lettünk volna a nyertesek. Te és Én. Veled olyan könnyűnek tűnt minden. Nevetni, sírni, táncolni, forrócsokit szürcsölve mélyen beszélgetni esti órákban. Néha félni, novemberi napokon pocsolyákba lépkedni pont úgy, mint a gyerekek. Télen cidriben fázni, gyerekszívvel hintázni tavasszal, mikor pompás színekbe öltözik a világ. Kegyetlen melegben álmokon szökdelni Veled. Olyan könnyűnek tűnt. Nem tudtam, hogy szenvedsz. Bár a legapróbb titkainkat is megosztottuk egymással, bíztunk egymásban, és én vakon hittem. hogy jól vagy. Nem vettem észre, vagy nem mutattad ki, nem tudom. Azt hittem megmenthetlek pont úgy, ahogy te engem. Így, hogy tudom rettentően fájt neked, szétmar a gondolat, hogy történhetett volna másképp. Ne tudd meg hányszor megcsíptem magam reménykedve abban, hogy ez csak egy rémálom és felkelhetek, és mikor felkelek, te majd átölelsz. Tudom, hogy azt várod tiszteljem, és elfogadjam, te a halált választottad, de nem megy. Önzőn, magammal törődve csak arra tudok gondolni, hogy itt hagytál egyedül egy olyan világban, ahol az életet nekem te jelentetted. Egy ezerszer mélyebb gödörbe löktél, mint amiből kihúztál anno. Azt mondogattad, elítéled az öngyilkosságot, mert az elkövető személy maga egy bomba, és nem csak magát pusztítja el, hanem a körülötte levőkön is sebet ejt. Hitted, hogy önzőség, hisz bár neked nem fáj, a szeretteiden mélyebb sebet ejtenek, mert te döftél beléjük kést. És mégis… én papolok itt a mély pontokról, mikor te értél el egy olyan mély pontot, hogy ez az elméleted sem tudott megállítani. Pedig te nem akartál senkit sem bántani. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy utánad menjek, mint a legismertebb tragédiákban. De tudom, hogy te azt szeretnéd, hogy legyek erős, és éljem az életet csupa nagy betűvel. Azt akarnád. legyek boldog és merész, hogy merjek nagyokat álmodni, és szeretni. Azt tudom, hogy nekem te vagy az álmom, és a világon mindennél jobban szeretlek. Éppen ezért fogok helyetted is élni, rengeteg kalanddal, és valóra váltom az álmaim. És ha majd eljön az én időm, mikor az utolsó lélegzetem veszem, tudni fogom, hogy éltem. De mindenek előtt, fel kell kaparnom magam, és össze kell legóznom az eddigi életem, mert a múltam, a múltbéli énem az alapja mindennek, ami a jövőm. Addig is szeretném, hogy tudd ebben az útvesztett levélben is, hogy köszönök mindent. Borzasztóan hiányzol. Még össze vagyok törve, de ígérem, hogy ha majd készen állok arra, hogy összeszedjem magam, megteszem, és igazán élni fogok.
Utóirat: Tudom, hogy ki nem állhatod a búcsúzást, úgyhogy csak annyit mondok Szeretlek, csupa nagy betűvel.’’
Hozzászólások
Helen Bereg - január 19 2022 20:27:59
Nagyon szomorú. Meghatódtam. Kívánom, hogy majd, ha összeszedted magad, igazán élj! Szeretettel: Ica
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2022. július 02. szombat,
Ottó napja van.
Holnap Kornél, Soma napja lesz.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Manon
02/07/2022 08:55
Kellemes pihenést mindenkinek!

Manon
01/07/2022 05:26
Jó reggelt Napkorong!

Helen Bereg
30/06/2022 20:20
Szép estét Mindenkinek! Ma is jól befűtöttek. smiley

KiberFeri
30/06/2022 15:51
Szép időnk van, mint ahogy az angol mondaná... Legyen azért mindenkinek kellemetes a mai napja!

Helen Bereg
29/06/2022 20:32
Szép estét Napkorong! smiley

KiberFeri
29/06/2022 19:27
Kellemes jóestét kívánok mindenkinek!

albertmaria
28/06/2022 20:55
Köszönöm Kedves Ica!

Helen Bereg
28/06/2022 20:35
Szép estét Koronglakók! smiley Jó újra itt látni.

albertmaria
28/06/2022 20:30
Üdvözlet! Újra Veletek! Szép estét Mindenkinek!

KiberFeri
28/06/2022 09:43
Üdvözletem mindenkinek és mit te szólsz, nincs hőség, sőt esik...

Manon
28/06/2022 05:33
Jó reggelt Napkorong!

Helen Bereg
27/06/2022 20:45
Szép estét Mindenkinek! smiley Dávid! Válaszoltam.

Manon
27/06/2022 09:00
Szép napot mindenkinek!

Manon
27/06/2022 08:57
Kedves Dávid! Nyilván rendszerhiba. Az ilyen kérdésekkel kérlek, fordulj Icához. Köszönöm.

Szollosi David
27/06/2022 08:13
Repu született 1988-ban... Hogy regisztrálhatott 1970-ben???

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes