|
 Vendég: 72
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Szüleimtől halálos betegséget hordozó géneket örököltem. Apám úri családból származott, de vér szerinti apját sohasem ismerte. Nagyanyám apámat - a fattyú gyermeket - a családja követelésére 1 évig dajkára bízta és amíg nem ment férjhez egy csúnya külsejű, lakatoshoz, apámat nem vették anyakönyvbe, így pontos születésnapját sem ismerte, és egy évvel fiatalabb lett valódi életkoránál. A férj apámat saját fiaként kezelte, nevére vette. Apám tehetséges, okos, művelt, ügyes tanító ember volt. Tíz évi várakozás után vehette / szülei engedélyének hiánya miatt/ feleségül egyszerű iparos családból származó, szép, de egyszerű, műveletlen, sem oklevéllel, sem szakmával nem rendelkező édesanyámat. Apám tanítgatta imádott asszonyát és a falu elitjéhez tartoztak. Szerelmük gyümölcseként születtem én félárvának, mert apám születésem előtt 10 nappal agyhártyagyulladásban meghalt. Özvegy anyám dolgozni kényszerült fizikai munkára, házvezetőnőként majd gyári munkásként szüleihez visszatért, engem anyja gondjaira bízott. Anyai nagyanyám cselédje lettem, a házimunkák nagy részét én végeztem, boltba jártam, és nem játszhattam soha. Sem játékaim, sem pajtásaim nem lehettek, az udvarba nem jöhetett hozzám játszótárs, ki sem mehettem, néha nagyanyám bezárt a lakásba, míg ő távol volt. Kézimunkáztam és sokat olvastam - apám könyveit.
Anyám hat évi özvegység után férjhez ment egy egyszerű, jólelkű, szakmával nem rendelkező agglegényhez, aki 12 gyermekes család 7. sarjaként látta meg a napvilágot. Nevelőapám sajátjaként szeretett engem. Ekkor kitört a II. világháború és falura menekültünk, majd egyik albérletből a másikba vetődtünk: lepusztult, egyetlen szobás lakásokba és nyomorogtunk. Anyámat a sok csapás idegileg tönkretette, mégis szült egy gyermeket férje kérésére 38 éves korában. Húgom nevelése komoly gondokat okozott, mert ügyetlen és hazudós gyermek volt, iskoláit is hanyagolta, kimaradt e miatt a középiskolából is. Felnőttként is zűrös életet élt: férjétől két gyermek születése után elvált, szüleitől kapott segítséget a gépíróiskola elvégzéséhez, munkahelyet és lakást szereztek neki. Próbáltam neki segíteni, de nem lehetett. Én az iskolát szinte imádtam, határoztam , hogy tanár leszek. Sikerült - egyedül anyagi és egyéb segítség nélkül kiváló eredménnyel tanári diplomákat elérnem.
Örökségem szüleimtől örökölt hibás, mutáns gének miatt gyógyíthatatlan, sok betegséget okozó autoimmunként emlegetett, hemakromatozis lett. Ennek különféle jelei már korán jelentkeztek, de az orvosok nem vették komolyan a test figyelmeztető jelzéseit, így ma már - igaz, túl a nyolcvanadik évek felén - halálomat várom minden éjszakai többszöri fájdalomra ébredésnél. A vasat felhalmozta vérem ereimben és belső szerveim felületén, szűkületeket hozva létre. A tápláláék nem hasznosul, testsúlyom tragikusan fogy, egyre gyengébb és fáradtabb vagyok. Kiszolgáltatva férjem segítségének, gyermekeim elfogadó, de segíteni nem tudó sajnálatának. A szörnyű kínokkal teli életet nehéz elviselni. Szüleimtől örökölt a hibás géneknek az eredménye. Aggasztó, hogy esetleg én is tovább örökítettem gyermekeimre vagy unokáimra.
Csak hetvenéves koromban diagnosztizálták, mert a vérképekben megjelenő túlzottan magas vas-értéket nem tekintették veszélyesnek, csak megcsodálták: "milyen érdekes" - mondták. Kérésemre a hematológián mintát vettek ls akkor kiderült a komoly baj, ami az első olyan szűkületet okozta, mely az emésztőszerveket tönkretette, így hasnyálmirigyem - e nélkülözhetetlen enzimeket termelő szerv - elsorvadt, "megette saját magát. A kór elterjedt az izmokra, idegekre, polineuropátia / sokidegsorvadás/ pokoli fájdalmakat okoz végtagjaimban. Ha korán, már az első szűkületnél felfedezik, folyamatos ellenőrzéssel, diétával, alkalmanként vércserével elviselhetőbbé tehették volna életemet, de még hatékony fájdalom csillapítót sem írnak fel, mert vizsgálatokra járni már nem vagyok képes.
Innen fakad "önsajnálatom", amit sokan helytelenítenek és nem hiszik hitelesnek. Hát ez az én átkozott örökségem, amit reményeim szerint nem örökítek tovább. |
|
|
- július 18 2022 20:38:32
Kedves Ica!
köszönöm megértő üzenetedet. Sajnos már nincs erőm, nincs időm sokat írni, ezért nem vagyok jó olvasó sem. Sokat sírok.
szeretettel kívánok neked szebb éveket. |
- július 18 2022 23:51:19
Kedves Sarolta !
Meglepett az életrajzod ami rendkívüli az átlag ember életében.
Mind azoknak ellenére kiérdemelted azt amit sokan meg sem közelítettek.
Mindíg nagyra becsültelek és becsüllek most is mikor a fájdalomtól megunva
életedet szeretnéd eldobni magdadtol.
Ne tedd,küzdj és harcolj az életeddel,kiváló egyémiség vagy értéked
átlagon fellüli amit sokan hiányolnának.
Szeretettel kivánok békét és megértést az élethez
Tinor |
- július 19 2022 16:53:12
Egyet értek Tiborral! Az élet lehet francos és kegyetlen, de ez az egyetlen, amit tudatunk megörzése mellett átélhetünk. Csak minden fájdalmas percedben gondolj arra, hogy eléred a Békességet, a azt az állapotot, amikor körülötted mindenki VISSZAMOSOLYOG Ràd! Öleléssel és szeretettel: PiaNista |
- január 22 2023 16:29:10
Kedves Olvasóim
köszönöm figyelmeteket, a megértő vigasztaló szavakat.
Egy üzenő megrótt érte, mert szerinte ez magánügy, nem érdekel senkit.
szeretettel sarolta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
