Napkorong

H. Bence fontos ember volt, főszerkesztője egy irodalmi magazinnak. Havonta kétszer jelent meg és kizárólag a helyi művészek alkotásait közölte, verseiket, rajzaikat, vicceiket, pletykáikat. Működött itt kiadó is, a helyi írók olvashatatlanul unalmas műveinek kiadására.
A főszerkesztő úr az egyetemen is tanított, adjunktusi rangban, verstani ismereteket adott elő.
A magazinban közölt verseket ő írta, vagy valamelyik tanítványa.
A magazin előfizetők pénzéből tudott megjelenni, ezért fontos szerepet töltöttek be a terjesztők, akik civilben zsokék voltak a pesti ügetőn. Tekintélyes összegeket markoltak fel ezért, ha elég sikeresen szerepeltek, nemcsak a lovon, hanem az előfizetők szerzésével is.
A magazin csekély állandóra alkalmazott, személyzettel működött. A főszerkesztőn kívül a kiadó igazgatója, egy asszisztens –Irmuska – a ”mindenes” és néhány nem létező személy.

A külső munkatársak között megemlíthető egy „szabad úszó” rajzoló, aki a reklámokhoz kliséket készített, egy matematika szakos hallgató, aki a keresztrejtvények szakértőjeként jeleskedett és jómagam. Mindenes voltam én is, ha kellett írtam verset, regény-ismertetőt, riportot, könyveket csomagoltam, az előfizetők példányait postáztam vagy a főszerkesztő kisfiát sétáltattam. Irmuskától rengeteget tanultam az asszisztensek feladatairól.
Tudod, a legfőbb szabály az, hogy mindent ismerni kell, de hallgatni a szabálytalanságokról. Csakis ebben az esetben tarthatod meg ezt a remek állást.
Köszönöm Irmuska, egy életre leköteleztél, mert itt bizony van miről hallgatni, de nem is nehéz. A fizetésemet megkapom, a többi tapasztalatom szórakoztató.
Később sajnos fény derült sok furcsa visszaélésre, sikkasztásra. Engem is beidéztek tanúnak, de „nem tudtam semmit” – hiszen a legfőbb asszisztensi szabályt – a hallgatást – megtanultam. Nem is kaptam büntetést, az állásra pedig már nem volt szükségem. A vezetőket felelősségre vonták, büntetésből jobb állást kaptak, Irmuska pedig a megújult magazin igazgatójává lépett feljebb a ranglétrán. Megérdemelte, mert ő hallgatni tudott mindenről, amiről nem illett beszélni. Igazi mester- asszisztens volt.