Napkorong

Subject: Az ismeretlen ( Átdolgozva )

Az ismeretlen.

Kora délután volt,novemberi szél fújt keresztül a városon úgy nézett ki,hogy rövidesen esni fog.
Rákóczi úti könyv üzletben, Felicia Hamons antik könyvét kerestem.Üzlet telve vevőkkel csak két eladó nő
próbálta kielégíteni a sok kérdéseket. Már majdnem feladtam,gondoltam majd visszajövök egy más alkalommal.
Egyik könyv állvány mögött megpillantottam egy fehér kötött sapkát aminek a teteján kékszinú labdaszerűség volt
Ahhoz,hogy lássam ki van a sapka alatt,átkellett furakodjak az állványnak a másik oldalára ami nem volt könnyű
de megérte. A sapka alatt volt két egzótikus halványzöld szempár amit a szempillája árnyékolt.
Arca halvány kreol szinű.Alatta csodaszép eperszinű szája kicsit nyitva,mintha mondani akarna valamit.
Esőkabát volt rajta,többet nem láttam belőle a tömegtöl. Fiatal lány még nem lehetett több mint húsz éves aki
úgy nézett ki mint egy szál tulipán törekszik felfelé a fényben..
Szemeimet nem tudtam levenni róla,és ami még jobban megdöbbentett,Felicia Hamans könyve volt a kezében
Gondoltam ez nem létezik,mind a ketten ugyan azt a könyvet kerestük,mondom magamban,
Te bolond , felejsd el a könyvet nézd ezt a ritka szépséget,szivem erősen dobogott.Bocsáson meg,hogy
zavarom,hol találta ezt a könyvet ? Én is azért jöttem ide,olyan sokan vannak itten alig lehet hozzá jutni
valamihez.
A lány - Itt mögöttem a polcon találtam, én angol szakos vagyok az egyetemen és már rágóta keresem ezt,
Felicia nem valami nagyon népszerű a magyar irodalomban,de nekem Ő a mindenem,imádom az élettörténetét novelláit és főleg verseit. Most azt kell mondjam,hogy ki fog ábrándulni,mert csak ez az egy
páldány volt a polcon -
Én : Ha elfoigadja szeretném meghívni egy kávéra itt a szomszéd üzlet egy presszó ahol ihatunk valamit
szeretnék egy pár szót váltami,remélem nem néz emgenm tolakodónak.

Leültünk egy kis kerek asztal mögé,merően néztük egymást,künn esett az eső,ez volt az egyetlen üres asztal.
Ő : Azt hiszem tegezhetjük egymást, ez a magázás nekem olyan furcsán hangzik,mi a neved ?
Az én nevem Tibor érdekes,hogy még soha nem láttalak ezen a környéken,itt lakom már régóta.
Ő - az én nevem Szilvia én soha nem szoktam az utcán barátkozni idegenekkel de amint látom ez egy
különbleges alkalom aminek ez a köny az oka. Szeretem Feliciát olvasni olyan jó lélek. Meglepő, hogy az
ezerhétszázas években született és mint nő sok mindenen ment keresztül,abban az időben egy nőnek sok
bátorság kellett kiállni a jogaiért. Tibor elnézést kérek,hogy ezt előhoztam,tudom te biztosan másrol akarsz
beszélni.
- Kedves Szilvia bármiröl beszélsz örömmel hallgatlak.
- Kedves Tibor, meg kell mondjak neked valamit,nekem van egy fiú barátom,de azért szeretnék veled találkozni egy más alkalommal mikor több időt tudok szakítani,ami most mincsen,hogy közelebről megismerjük egymást. Engem várnak otthon,ha neked megfelel itt ebben a kávézóban holnap délután három órakkor.
Azzal elköszöntünk egymástol, szerettem volna a kezét sokáig tartani,neki rihanni kellett hosszan néztem
utánna.

Tütelmetlenül vártam a holnapot.nem tudtam aludni az éjjel,Szilviának a képe volt előttem, nagysokára
álomba merűltem. Küzdöttem egy ismeretlen szellemmel aki megölt engem. Mikor felébredtem
gondoltam ennél jobbat is álmodhattam volna.Szerettem volna az idő kerekét előbbre hajtani úgy éreztem
kín volt nekem várni.
- Várni mire ? Valakire akit csak egyszer láttem az életemben, aki őszintén közölte,hogy neki van valakije.
Ami nem egy bíztató jel,jobban érezném magamat ha azt nem mondta volna.
Az óra mutatót mintha valaki húzta volna visszafelé. Végre eljött az idő amit úgy vártam,gondoltam ez a lány
látni fogja rajtam,hogy milyen izgatott vagyok,amit nehezen tudok palástolni.
Esett az eső,a belső helységben foglaltam egy kis asztalt ahol tegnap ültünk. Kértem egy kávét és egy brandit,
remélve hogy megfog nyugtatni.
Türelmetlenül vártam, tudtam a nők mindíg késnek,de egy félóra már sok, egyre idegesebb lettem.
Egyszercsak a pincérnő jött,egy csomaggal a kezében mondván : - Maga Tibor- ? Mondom igen -
Ezt a csomagot egy fiatal hölgy hagyta itten a maga nevére.
Úgy éreztem magamat mint akit leforráztak, vagy helyesebben mondva kikosaraztak. Ott ültem egy darabig,
nem tudtam szóhoz jutni. Gondoltam,hogy mi van a csomagban, haza vittem,félve bontottam ki .
Felicia Hamans könyvének első oldalán,halvány lila levélpapiron Szilvia írta :

Kedves Tibor
Remélem megbocsájtol nekem,hogy megváltóztattam a tervem, úgy láttam jobb ha így fejezzük be az ismeretlen kapcsolatot. Említettem,hogy elvagyok kötelezve amit nem
akarok részletezni.
Fogadd el Felícia könyvét, a legszebb emlék amit adhatok.Kérlek felejcs el engem,
az a pillanatnyi láng ami fellobbant kialszik idő teltével......
Baráti szeretettel
Szilvia
Sokszor olvastam ezt a rövid levelet, nem tudtam elképzelni mi lehet mögötte.
Úgy éreztem,két lélek egymásra talált, amit valami titokzatos erő elválasztott,
megszakított !
Életünk egy göröngyös út,ahol próbáljuk megtalálni azt aki megért minket.
Sokszor tévesen,mikor fájdalomtol szenved a lelkünk, miért történt ? Amit nem értünk !