|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Provokátor dupla jéggel
A városunkban az egyetlen buszjárat, melyen alig utazott néhány ember a húszas volt. Néha én is felültem rá, mert akadt néhány hely, ahová csak a húszas vitt el. Június volt, úgy este nyolc tájt lehetett, amikor felszálltam a járatra. Az ablak mellé ültem, mint mindig és néztem az unalmas húszas busz utasait. Mindenki meredt ki a fejébõl, vagy az ablakon át a hosszanti csíkos semmit bámulta, a sofõr meg úgy festett, mintha egy mûanyag bábut ültettek volna a vezetõfülkébe kormányzást utánzó pózban. A kinti fények, melyek az utcai lámpákból beszûrõdtek a busz utasterébe, átrendezték az emberek ábrázatát; három másodpercenként valaki másnak tûntek. Aztán felszállt a buszra egy idióta fazon. Jegyet vett, leült az elsõ székre, melyet meglátott, és belebámult egy idõs néni arcába. Aztán ráunt. Átült egy másik helyre, a táskájából elõbányászott egy piros színû mappát; azt hittem, hogy ott nyomban neki akar állni dolgozni a buszon, vagy ilyesmi. De nem. Egy ideig nézegette a papírjait, aztán, mintha valaki képzeletben megnyomott volna rajta egy gombot, halomba gyûrt néhány papírt, és dobálózni kezdett velük. Szép sorban: egy papír, egy gombóc belõle, egy hajítás, egy találat, egy-kettõ-három ember vállán, fején, combján. Furcsa, de nem is reagáltak rá; néhányan csak morcos képet vágva fortyogtak a méregben, nyilván azt hihették, a férfi nem normális. De ha így is volt, ez õt nem nagyon aggasztotta, dobált tovább, tépte, gyûrte, strapálta a papírokat, mikor azok elfogytak, a mappát magát is miszlikbe aprította. A padló szinte fehérlett a sok papírtól. A pasas a rongálást is megunta, és hátrafutott a busz leghátsó részébe, és nagyot kiáltva dobbantott egyet, mikor odaért: - HOPP! - üvöltötte. Aztán ugrált, ahogyan belefért; közben harsogta tovább: Hopp-hopp-hopp-hopp! Legnagyobb meglepetésemre leült mellém, mikor úgy tûnt kifáradt. Valahogy errõl az állatkert jutott eszembe, ahogy a kismajom lemászik a fán függõ gumiabroncsról, hogy megrágcsáljon néhány alaposan összeszart gyümölcsöt a ketrecben. Ez esetben a pasi az én agyamat kezdte rágcsálni:
- Te mit csinálsz itt? - kérdezte.
Azt hittem tréfál, vagy összetévesztett egy rég nem látott ismerõsével, de azért válaszoltam neki:
- Utazom.
- Te mit csinálsz itt? - tette fel újfent a rém értelmetlen kérdését.
Komolyan félni kezdtem. Zavaromban a hátizsákom pántjával kezdtem játszani, és észrevettem, hogy a szívem is hevesebben ver a szokottnál.
- Miért kérdezi?
- Azt mondod utazol. Ez komoly? De mit csinálsz?
- Na, most már elég. Tûnjön el innen! Szórakozzon máshol, másvalakivel! - emeltem fel a hangom.
- Te nem csinálsz semmit. Most sem.
Szavaiban volt valami nyugtalanító, õ maga viszont higgadtnak látszott. Észrevettem mennyire jóképû férfi, rendezett a külseje, a parfümje is eleganciát sugárzott, azonban ez sem a megszokott illatok közé tartozott, hanem azok közé, amik egy életre benne maradnak az ember orrában, és sosem tévesztené össze semmivel. A ruhái egyes részein gyöngyök lógtak, majd mindegyik fából vagy üvegbõl készültek. Szemei zavarosan, de élettel telien bámultak rám, szemgolyói fényében láttam riadt ábrázatomat, hogy sarokba szorítottak.
- Engedjen ki! Le akarok szállni!
- Csak óvatosan! Lassan! És nézzen a lába elé!
- A soha viszont nem látásra! - vetettem oda.
A következõ megállóban leszálltam a buszról, pedig maradtam volna még, semmi dolgom nem volt, és ez a férfi kíváncsivá tett. Amíg a megállóban várakozók megindultak az elsõ ajtó felé, lóhalálában futni kezdtem a következõ megállóig, hogy visszaszállhassak, és be is értem. A buszsofõr felszállásom után a cseppet sem csodálkozott, mintha minden megállóban állna egy ikertestvérem ugyanebben az idõpontban. Idegesen végigfutottam szememmel az üléseket, de a férfi sehol sem volt már. Leszállt ott, ahol én is, az elõbb - gondoltam. Azt hittem sohasem látom többé, de másnap egy másik idõpontban, megint felszállt az az ember a húszasra. Három labdát tartott a kezeiben, vidám mintázatú rövidnadrágja önmagában közröhej tárgya volt, nem is beszélve a lila színû kosárlabda mezérõl, melyen egy nagy ujj mutatott a szemben lévõ személyre. Hatalmas napszemüveget viselt, citromsárga üveggel, haja össze-vissza fésült, de mégis stílusosan hozzá illõ volt. Meglátott, megint mellém akart ülni, de felpattantam, tudtára adva, nem vagyok vevõ a hülye dumájára. Nem köszönt, csak mosolygott egyet, leült egy kettes ülésre, a labdáit gondosan maga mellé helyezte. Vártam az újabb produkcióját, egyetlen percre sem tévesztettem szem elöl. Körülbelül a negyedik megálló után, újra bekattan a fazon, és kivágott egy labdát a nyitott buszablakból, amely egy - a busz mellett átellenben haladó- autó szélvédõjén landolt, és bepókhálósította az üveget. A jármû vezetõje lefékezett, a busz ment tovább. Én még ilyen nem láttam. A férfi véget nem érõ mosollyal ült tovább, az utasok, az a sok szenzációhajhász, csak egy pillanatig, de a minden bizonnyal káromkodó vezetõ megrongált autóját bámulták. A hõs pedig csak kacagott, és dalra is fakadt kis idõ múlva:
- Iláj egy mérges, rossz manó...- zengte ez a barom, közben nekilátott a labdázásnak a buszon. Két labdával kezdte, de az egyiket észrevétlenül egy babakocsiba dobta, hál istennek gyerek nem volt benne. Akaratlanul is mosolyogtam rajta, vicces volt, és nagyon színes. Elhagyott minket. Egy hónapja nélküle utaztam. A húszas azóta tömve van utasokkal, és lézengõ emberekkel, akik teljesen kietlen helyeken szállnak le errõl a szellemvasútról, szinte süt róluk, hogy nem akartak felszállni erre a járatra. Egy hónapom ment rá, mire kiderítettem: a férfinek ez volt a munkája.
|
|
|
- augusztus 11 2008 12:20:16
Kétszer is elolvastam a történetet, kedves Arbiter Elegantiarum!
És feltettem a kérdést magamnak, s most Neked is: valóban létezik, hogy ennek a férfinak ez volt a munkája? Hivatalosan?
Mert hogy szórakozásból hatásvadászkodik, azt sem helyeslem, de hogy ez volt a munkája!? Ki és milyen beosztásban folgalkoztatta?
Egyébként a történet érdekes volt.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 12 2008 17:09:17
Kedves Zsuzsi! A történet nem valódi.Egyébként én úgy tudom,hogy nem hivatalosan foglalkoztatnak provokátorokat,pl a média.A szerepét meg gondolom nem kell elmagyarázni... Köszi a kritikát! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
