|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_
Aranyléptekkel róttuk a mocskos, poros utakat, szépet csak benne, akivel a séta folyt, láttam. Nincsenek már buján virágzó cseresznyefák, illatuk rég beleveszett a régi éterbe. Bús vagyok, és nesztelen. Õ csendes és mosolygós. Nem beszélünk a gyümölcsöskertrõl, amit az imént elhagytunk. Tudja; én is tudom. Reszketve nyúlok keze felé, némi csendes vigaszért. Azt hiszem érzi, én is érzem. A Nap vakítóan sütni kezd, halljuk a fák szunnyadó sóhaját. Azt hiszem, mindez szép.
Õ napraforgót tép, és mélyen magvaiba néz. A hideg elhagy hirtelen, valami dédelgetõ meleg ereszkedik rám.
Hová tûntek az autók és a házak? Helyettük lett ez a sok lila virág?
Elhagytam, miért áhítoztam. Széttörtem, ami enyém volt, lusta mámorban egyedül, felhajtok egy pohár bort.
|
|
|
- szeptember 02 2008 17:36:32
Elõször is remegõ kézzel leírom:köszönöm szépen!  Másodszor pedig megjegyzem,szerintem már a kommentárod is lehetne egy egyperces novella,ahol a háttérben búvik meg az igazi üzeneted.Épp ezért borzongtam bele a szavaidba...valahogy...igazán õszintének tûnt.És ezért is köszönet jár.Egyetértek veled abban,hogy sok a "szemét",és igazából az ilyenekkel nem is tudok mit kezdeni,még véleményem sincs róluk,de azt én is szeretem,ha valaki megérint...te is tetted ezt már velem.  (csak hogy visszaadjak valamennyi jó érzést,nem tudnám mind megtartani) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 25. szombat,
Kristóf, Jakab napja van.
Holnap Anna, Anikó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
