|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Karcsi nyári szakmai gyakorlatát befejezve, vidáman érkezett haza, megkönnyebbülve tette le táskáját, végre elérkezett a várva várt nyár.
Karcsi nyári szakmai gyakorlatát befejezve, vidáman érkezett haza, megkönnyebbülve tette le táskáját, végre elérkezett a várva várt nyár. Szeretett otthon lenni, szabadnak érezte magát. Édesanyja dicsérve nyugtázta fiának, hogy milyen rendes, hogy vigyázott táskájára, nem is kell kimosni, hiszen ahogy elvitte, tisztán is hozta haza. Kipakolta ruháját, kitette szellõzni, s annak rendje szerint eltette a szekrénybe. Gyermeke szobájába csak akkor ment be, ha már nõi kézre volt szükség a nagytakarításhoz. Nem nagyon szerette takarítani fia szobáját, mert ott fiának kincsei, de anyának csak kacatot, kidobni való szemetet talált, de kidobni nem dobhatta ki, ne hogy baj érje háza elejét.
Egy reggel ismét benyitott a szobába korholva fiát, hogy lehet ilyen rendetlenségben élni, és egyáltalán mi ez a bûz a szobádban? Gyermeke fejére húzta takaróját, anyu engedj még egy kicsit aludni! Anyja kifordult a szobából gondolva, aludjon csak gyermeke, hiszen nyár van, legalább ilyenkor pihenje ki magát, ha felkel körülnézek a szobában, mi lehet ez a szag? Elérkezett az ideje, végre felkelt fia, azon nyomban nekilátott a szoba nagytakarításának. Fia valami indokkal, hogy el kell mennie, otthagyta anyját, ne hogy véletlenül valami munkával megbízza. Azt sem bánta az anya, mert így nyugodtabban dolgozhat a szobában, nem pengeti a gitárt gyermeke. Inkább bekapcsolta a magnót, és kedvére való zene mellett sokkal könnyebb volt a munka. Függönyök le, terítõk le, mosógép bekapcsolva, heverõ elhúzva, ablaktisztítás, porszívózás, folttisztítás, meg minden, ami egy nagytakarítással jár. Amikor a kábeleket, a gitárt, erõsítõt kellett valahogy összepakolni, már majdnem agyvérzést kapott, mert ilyenkor az idegei majdnem felmondták a szolgálatot, mert legszívesebben kidobta volna azokat a kacatokat, amelyek a legnagyobb rendetlenség látványát keltették. De hát a fia szobája, így el kellett, hogy tûrje, hiszen még mindig jobb, biztonságosabb, mint a motorkerékpár, amelytõl rettegett, amióta baleset érte fiát. Visszakanyarodva a takarításhoz, minden ragyog a szobában, a függönyök visszakerültek, az alapos szellõztetés megtette hatását, tiszta levegõt érzett a szobában. Mire végzett a takarítással fia is hazatért körútjáról, szívesen ment szobájába a gitárt nyúzni.
Eltelik pár nap, valami oknál fogva anya újra belép a szobába, ahol ismét érzi azt a bûzt, talán még jobban, mint a takarítás elõtt. Hogy tudsz ilyen bûzben aludni? Kérdezi fiát, aki csak annyit mondott, anyu nem tudom mi ez a bûz, de ha nyitva van az ablak, nem érzem. Anya körbe járja a szobát, alá néz a heverõ alá, szekrények alá, a szõnyegpadló tiszta, folt sehol, de bûzt csak érzi. Nem tudott mit kitalálni kihúzta a szekrény fiókokat, hátha a kacatok között van valami. Semmit nem talált, légfrissítõvel kénytelen volt befújni a szobát, hogy nyomja el a bûzt az illat, pedig az ilyen légfrissítõktõl idegenkedett a lakásban, mert mindig jobban szerette a kintrõl bejött finom, friss levegõt. A légfrissítõ keveredett a bûzzel, hát az iszonyú volt, csak az ablakok nyitva tartása mellett enyhült egy kicsit a szag. Ez az állapot vagy három-négy napig tartott, s mikor a szekrény elõtt ment el, a szag felerõsödött. Anyának eszébe jutott a táska, melyet fia hazahozott a gyakorlatról. Belenézett a táskába. Belseje tiszta, nincs benne semmi, de a szag mintha abból jönne. Anya körbe szagolja a táskát, amikor észreveszi, hogy a táskában van egy rejtett zseb. Elhúzza a zipzárt, s már azt se tudta hova fusson a WC-be, vagy az udvarra kidobni a táskát. A táskát úgy, ahogy volt kidobta az ablakon, futott kidobni a "taccsot". Persze akkor sem volt otthon a fiacskája, így nem látta az egészet. A táska zsebében egy romlott tojás volt, melyet a gyakorlaton tettek bele fia táskájába, mert hát milyenek az emberek? Ha viccrõl, a jópofaságról van szó, hát ki az a rossz kedvû, akinek nem mozdul mosolyra a szája. Karcsi mikor hazaért, anyja újságolta neki mi volt a táskájába, persze kint száradt a kötélen, mert elõször locsolóslaggal nagy nyomással verte ki belõle a bûzbombát, azután mosta ki rendesen a táskát, hogy õsszel ismét betölthesse funkcióját. Anyu biztos ott tették bele hülyeségbõl és boldog huncut szemekkel nevetett, hát miért nem nézted meg jobban a táskámat, most azért dobtad ki az ebédet.
|
|
|
- szeptember 03 2008 11:10:33
Kedves Szuzus!
Hát látod, egy kis viccelõdésbõl mennyi baj származhat!?
Érdekes és hasznos az írásod. Bizony jobb, ha minden kicsi zugba belelesünk, ha ruhánkról, táskánkról van szó.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 04 2008 05:51:24
Humoros történet, talán még most is érzem a "záp" szagát! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
