|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
_(Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról c. mûve alapján)
Mikor beleszólt a kagylóba az a fiatalember, azt hittem õ is csak egy hétköznapi telefonáló
Gondoltam, biztos felhívja az asszonykáját, hogy mi lesz a vacsora, vagy kell-e valami a boltból Amolyan élhetetlen, szerencsétlen fazon volt
Végülis a fõnöke viszonozta a köszöntést, ám sokkal mogorvább és elutasítóbb hangon
Valószínûleg valami szerkesztõség lehetett A fiatalúr elõvett egy papírt, és felolvasott négy sort. Versben állt, a rímek is tökéletesek voltak, és a mondanivalója is nagy igazság. Meg is jegyeztem magamnak, nagyon tetszett. Eléggé meglepõdtem, mikor a keményhangú úr a vonal másik végén elég udvariatlanul, és túl kritikusan bírálta a mûvet.
Még hogy írja újra? Meg van ez bolondulva? Ennél tökéletesebb verset a könyvtárban sem találni
Az egyre szimpatikusabb költõ lehajtott fejjel távozott üvegfalaim közül Úgy elszontyolodtam, hogy elment a kedvem mindentõl a világon. Csak arra tudtam gondolni, arra a négy sorra. Az embereknek biztos, hogy jobban tetszene ez a kis költemény, mint az összes szennylap összes hazug pletykája De itt nem Ebben a rohanásban nincs idõ elmerengeniük néhány betû, néhány szó értelmén
Elhatároztam, hogy megmutatom: igenis végig lehet hallgatni, és el lehet rajta gondolkodni Épp ekkor esett nekem egy termetes hölgyemény, de késõn érkezett Záróra! - és kirúgtam csak úgy csattant az ajtó, hát még az asszonyság, többen is próbálkoztak, de majd bolond leszek beengedni õket. Az én szolgálatom ott lejárt.
Egész szép kis tömeg gyûlt össze körülöttem. Mintha valami híres színész lennék.
De nem velem foglalkoztak. nem az ajtómmal voltak elfoglalva. Mindenféle sületlenséget találtak ki, én pedig meguntam, és könnyedén elsétáltam onnan, egy ideig fel sem tûnt nekik, hogy eltûnt egy régi, piros telefonfülke, megszomjaztam, és ittam egy felest az egyik -bárban- a hívásokért begyûjtött érmékért. Gondoltam járok egyet a Duna parton. Eddig úgyis csak messzirõl láttam. De ha már arra jártam, átballagtam a Margit szigetre is, ám ott rám sötétedett, és utolért az éjszaka. Volt itt egy édes lány, Õ is telefonfülkeként funkcionált.
Az estét Vele töltöttem, de a részletek nem publikusak. Másnap indultam is, megmásztam néhány hegyet, majd letelepedtem egy nyugodt tisztáson. Járt itt egy csapat turista. Nagyon meglepõdtek, mikor észrevettek. Gondoltam itt az idõ. Mikor egyikük belépett, megvártam, még bedob egy érmét, majd tárcsázott. Nem adtam vonalat, hanem annak reményében, hogy meghallgat, és elgondolkodik rajta, elmondtam azt a négy sort. A lány nem szólt semmit, csak megilletõdve letette a kagylót. Mikor kilépett, hívta a többieket, hogy õk is hallgassanak meg. Az sem zavarta õket, hogy nem adtam vissza a pénzt. Igazság szerint megint elfelejtettem.
Az utóbbi napokban egyre több turista járkál ide, és mind a verset akarja hallani. Akár úgy is tûnhetne, hogy misszióm sikerrel járt, ám mégsem. Ezek az emberek már csak a szenzációt látják benne. Egy verselõ fülke. Ennyi.
|
|
|
- szeptember 05 2008 06:20:59
A fantáziád határtalan, ám az nem szép tõled, hogy megrövidíted a T-com adózás elõtti jövedelmét.
Minden esetre marad íme a szenzáció és a mi szórakoztatásunk, mely most nagyszerûen sikerült általad. |
- szeptember 05 2008 08:35:09
Nagyon tetszett írásod, Te élõ telefonkagyló,vagy fülke! Mert egyik a másik nélkül persze semmit sem ér!
Mondjuk, a fülke még jó esõ ellen, a túristáknak, hogy oda beálljanak.
Jó volt olvasni, egyedi volt!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 05 2008 12:09:38
Kedves Raven!
Értem én ám, mit akarsz modnani írásoddal!
Elõször szegény, mindenhova futkostál - mint telefonfülke -, a telefonkagylóddal, hogy meghallgatásra találj!
Nem sok sikerrel jártál, amikor végre rátaláltál a túristákra (vagyis miránk, itt a honlapon), ahol mindenki olvas és meghallgat.
Örülök, hogy ránktaláltál!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 05 2008 14:34:31
Nos itt valóban nagyon kedvesek az emberek, és jól esik hogy elolvassák Mindenesetre igazából sokkal egyszerûbb a háttere Ez az elsõ középiskolás otthoni dolgozatom, kilencedikbõl  A tanár felolvasta az eredeti mûvet, majd kiadta, hogy képzeljük magunkat a fülke helyébe. Én élveztem |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
