|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
-Halló?!
-Szia apa!
-Szia kislányom! Szia.Hogy vagy?
Mindig így kezdõdik!
Én mindig ,jól vagyokkal válaszolok és mindig visszakérdezek.
A válasz pedig mindig a : megvagyok!
De, jó lenne egyszer , tényleg elmondanom, hogy nem vagyok jól, s tudom, hogy Ó sincs jól.
De mindig csak....jól vagyok....megvagyok!
Pedig én az elsó hallóból tudom, hogy hogy van.
Rosszul, nagyon rosszul!
Magányos! Beteg! Fél!
Én ettõl magányos leszek, beteg és elkezdek félni!
Három éve telefonálgatunk.
Elõtte csak a szülinapjainkon, névnapjainkon beszéltünk telefonon, õ felköszöntött valami pajzán kis rigmussal, én udvariasan vihorásztam, õ pedig elégedetten hátradölt: Az idén megint sikerült megnevettetnem!
De három éve majd minden nap beszélünk!
Elõször csak biztatgattuk egymást, majd folyamatos helyzetjelentéseket vitattunk meg,késõbb...késõbb pedig listákat szedtünk össze, hogy kinek nem szóltunk még a temetés miatt.....
Aztán meg soha semmit nem talált! Folyton csak papírokat keresgettünk... telefonon, majd a kedvenc mackónadrágját, kiésõbb pedig már a tésztaszûrõt!
De mára már mindennek meg van az új helye, a régieket is megtaláltuk, csak apa...apa veszett el valahol!!!
Én már kevés vagyok, hogy mosolyt varázsoljak az arcára, az unokák csak könnyet csalnak a szemébe, magára maradt, mondja, s valahogy nem lát bennünket a ködben!!!
Pedig itt vagyunk! Neki vagyunk itt!
De nem lát! Csak a poharat a konyhaasztalon, aminek folyton tele kell lennie....
Azt mondja nincs más öröme!
És én? Itt csimpaszkodok a szívedbe, minden dobbanásnál szorítok a fogáson egyet, s folyton a szemedet fürkészem, hogy hátha egyszer megérzed vas markomat....
Azt mondja apa, hogy nincs már értelme az életének, hogy mondjam meg, hogy õ rá mi vár már ?
Én!
A fia!
Az unokái!
A barátja!
Egy kedves nyaralás emléke, ahol Õ a vicces nagypapa!
Egy finom esti szellõ!
Egy tál jó babgulyás!
Egy mosoly, mely átsuhan az arcán, ha az almaszedésre gondol az unokákkal!
Régi fényképek, miket téli estéken együtt lapozhatunk...könny is csilloghat a szemekben, akkor egy kéz mindig megsimítja a hátát, egy fej odabújhat a mellkasához, és beszélgetni sem kell, csak csendben a képekre meredni....mert nincs egyedûl!!!
Csak az a fránya, nyúlós köd, ez volna már kicsit ritkább....talán akkor láthatnál!
De a köd csak ereszkedik és ereszkedik, már szinte senki nem lát senkit!
Ma eldöntöttem, hogy akkor elkezdek kiáltozni!
Ez az elsõ sikolyom!
-Apa!
Apa,nem vagyok jól! Apa ....te sem vagy jól! Apa kérlek szeress! Apa kérlek szeress, hogy érezhesd, hogy szeretlek!
Apa!
Apa kérlek törödj magaddal! Apa engedd, hogy orvoshoz vigyelek!
Apa!
Akarj gyógyulni! Apa én segíthetek! Apa kérlek menj a levegõre! Apa gyere el hozzánk! Apa engedd, hogy gyerekek lovagoljanak a térdeden! Apa, merj újra kicsit boldog lenni!
Apa!
Anya meghalt....de te még élsz! Akarj élni! Élj nekem! Élj miattam! Élj, hogy legyek sokáig még kislánya valakinek! Apa, hiányzol!
Apa, szeretlek! .....Apa nem bánts! Apa, én nem tehetek róla!
Apa.....itt vagyok!!!!!
- Halló?!
- Szia kislányom! Jól vagy?
- Szia apa....megvagyok!!!!!
|
|
|
- szeptember 21 2008 13:32:06
[b]Drága Ildi
...ismerem a háttered, sokszor " elragoztuk" már, hogy lelked békéje nem teljes....és ez most élesen kiviláglik drámai erejû írásodból...a sok beszélgetés ellenére szíven üt és megráz...
Hihetetlenül jól feszíted a párhuzamot lelked és lelke közé, hiszen ha Õ, az édesapád nem boldog,- Te sem lehetsz az...
Csodálom akaratod, tisztelem erõfeszítéseid...és visszafojtott lélegzettel és reménykedõ várakozással figyelem utad...melyet felé próbálsz megtenni...
Nekem nem kellett ezt soha megélnem, nekem az édesapám volt a Ragyogás az életemben...szeretnék Neked ebbõl adni, átadni , mert engem Õ, az Õ szeretete tett erõssé...tõle kapom ma is az erõt, az Õ emlékébõl és példájából merítek, ha olyan megpróbáltatáshoz érkezem,mint amit most Tõled olvastam...
Tudom, hogy nehéz a bezárult ablakokat és a lelakatolt ajtókat feltépni....és elviselni azt, hogy szinte tehetetlennek érezzük magunkat...de mégis azt mondom,- biztatásként... ne add fel! ne add fel a hited, már csak miatta...már csak magad miatt sem...
Remélem egyszer....még idõben...elér tudatáig és lelkéig ez a kétségbeesett jajkiáltás...
Mélységesen megérintetted a lelkem... [/b]
szí. |
- szeptember 22 2008 08:56:24
Kedves Madi69, Ildi!
Örülök, hogy legalább édesapád ott lehet még Veletek, a családdal. És hogy szeretitek egymást.
Jó érzés ilyen szép írást olvasni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna:
) |
- szeptember 23 2008 21:36:50
Meghatóan szép, mély, emberi... Erõt adó sors- és élethelyzetekrõl írunk mostanában, többen is. Azt hiszem, fontosak... Nagyon fontosak ezek a gondolatok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
