|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_A zongorától jobban látni 4.
Északon voltunk az imént, tehát:
Tromsön és Kirunán kívül voltam még Trondheim városában (N), amely azért is méltó az említésre, mert van egy nagyon szép Dómja, valamint a norvégok többször megénekelt folyója, a Nidälven, ott éri el a tengert. Amikor valaki kívánságára elénekeltem a dalt: Nidälven stilla och vacker du är, utána soha nem mulasztottam el megjegyezni, hogy jártam a partján, amit a legtöbb svéd és nem-svéd nem mondhatott el. Trondheimi munkahelyemet (Baronen og Baronessen) Per Norberg úgy konferálta be nekem, hogy az egy zongorista tulajdonában van, aki maga is ott dolgozik a földszínti karaoke jellegû pianobárban és igazán jó zongorista. Fölötte az elsõ emeleten volt a diszkó, afölött pedig én, az ú. n. piano-bárban. Mint kiderült, fõnököm zenei képességei mélyen a közepes alatt voltak, s lényegében estérõl estére ugyanazokat a számokat zongorázta-énekelte: a dalszövegek azonos sorrendben ki voltak téve TV-képernyõkre, hogy mindenki vele énekelhessen. Errõl azért bátorkodom ilyen õszintén, talán kissé elítélendõen írni, mert az egykori jó gitárosnak, Per Norbergnek, nem lehetett ilyen jó véleménye, hiszen bizonyára soha nem is hallotta ezt a zongorista-tulajdonost, s csak egy Visby-lódításhoz hasonló kisérõlevél volt ez a megjegyzése, s a másik: ez a tulajdonos, látván, hogy nem vagyok egy mai gyerek, úgy fogadott, hogy majd csak az elsõ három nap után közli velem, megfelelek-e a követelményeknek. Azután tényleg maradhattam, s pár olyan számot még le is íratott velem, amelyeket neki igazán illett volna már tudnia. Szerettem ott dolgozni, mert Trondheimben szinte minden sarkon volt élõ zenés szórakozóhely, s a közönség így is minden este dugig, mondhatnám ijesztõen dugig töltötte meg a régi építésû ház minden szintjét. Azt hiszem semmi túlzás nincs benne: itt olyan piano-bár közönség volt, amilyenrõl csak álmodhat egy munkáját szeretõ bárzongorista. Jó izlésû emberek voltak, mintha erre lettek volna kiképezve. Én tudtam, mi az, ami nekik tetszik, õk pedig tudták, mi várható el egy piano-entertainertõl. Ez az igazi recept!
Egyébként érdekességként mesélem el, hogy zongorista munkaadóm bérelt a mindenkori zongoristának egy lakást, s feltöltötte a hûtõt mindenféle hideg és megfõzhetõ étellel. Az elsõ mosogatáskor rémülten tapasztaltam, hogy ömlik a víz a mosogató alatti szekrénybõl. Miért? Mert a mosogató alatti csõ valahol térdmagasságban a levegõben végzõdött, s azután az lefolyóig teljes szünet. Várnom kellett egy pár napot, míg kijöttek megcsinálni, de azután csak egyszer kellett szólnom, hogy megint feltölthetnénk a hûtõszekrényt, ugyanis bent a munkahelyen semmi egyebet nem lehetett enni, csak pizzát.
Ötven skandináv várost sikerült összeszámolnom, ahol szerzõdéseim miatt legkevesebb két hetet, de alkalmanként többnyire egy hónapot eltöltöttem. Skellefteaban (S) többször megfordultam és egészen komolyan mondom, hogy Luleaban és Umeaban szinte otthon éreztem magam. Különösen a két utóbbira vonatkozik ez. Umeaban már a Dr. Sugár Quartettel eltöltöttünk egyhuzamban kilenc hónapot, s hogy miért nem többet, azt elmeséltem már. Mi több: Gyuri zenekarával voltam elõször Skellefteaban is a Svájcban szerencsétlenül járt tulajdonos szállodajában.
Umeat, a nyírfák városát már nagyon jól ismertem. Volt olyan évem, amikor háromszor egy hónapot töltöttem ott. Volt borravaló bõven, amit néhányan észre is vettek. Egy alkalommal, amikor a májust és a júliust is ott töltöttem, éppen elérkezettnek éreztem az idõt, hogy megpróbáljak eladásra saját felvételeket készíteni. Csak a hangtechnika kellett hozzá, mivel a délutánokon legtöbbször hozzáférhetõ volt a zongora, s ha játszottam, nem zavartam senkit. A városban lévõ hatalmas hangszerbolt tulajdonosától megkérdeztem, mennyiért kölcsönözne nekem egy erõsítõt, meg egy szintetizárort. Persze hamar kiderült, hogy mindez kevés. Az említett tulajdonos szerencsére jól tudta, hogy esténként micsoda pénzeket kapok, így naponta vittem kisebb-nagyobb összegeket, hogy törlesszek az adósságomból, amelyet egy teljes hordozható stúdió vásárlásával produkáltam. Július végén már csak 300 kr. volt hátra, amelyet augusztusi stockholmi szerzõdésembõl gyorsan el is küldtem. Kamatot nem kellett fizetnem! A stúdiómhoz vettem szintetizátort stúdiómagnóval együtt. Mi több: már pénz is jött vissza, mivel egyre több saját music-kazettát adtam el. Legtöbbet mindíg a késõbbi umeai hónapok során, hiszen ott volt a legtöbb törzsvendégem.
Szállodákban dolgozván biztonságban van az ember, hiszen a talaj ott van a talpa alatt. A különbözõ hajókon eltöltött szerzõdések azonban egy egészen más életritmust, életmódot jelentettek. Igaz ugyan, hogy saját kabinom volt, általában ablakkal (garantáltan tengerre nézõ kilátással!), zuhanyozóval és toilettel; íróasztal is volt, bár az bizonyos hajókon jó nagyra sikerült, más hajókon éppen valamivel több, mint az állandóan magammal hordott írógépem. Szállásért és étkezésért természetesen nem kellett fizetnem, s egyes hajókon olyan jó viszonyban voltam a bárban dolgozókkal, hogy italban is válogathattam.
Szerencsém volt, hogy a legnagyobb viharokban sem voltam tengeribeteg, s még csak a legkisebb félelmet sem éreztem. Ez utóbbi bizonyára annak köszönhetõ, hogy a tengeren soha nem volt még dolgom szerencsétlenséggel, de semmi egyéb kellemetlenséggel sem, pedig láttam már kormányost a bár pultjánál iszogatva (Helsinki és Stockholm között a Viking Olympián) s mindenki tudta, hogy autopilóta vezet: csak egy megfigyelõ volt a parancsnoki hídon. Viszont láttam, amikor emberek százai ültek-feküdtek halott sápadtan a folyosókon, vagy ahol éppen voltak, mert elviselhetetlen volt számukra a vihar. Ezzel szemben mindíg nagyon szerettem repülõn utazni, de amikor azután egy napon belül (Göteborg-Stockholm, Stockholm-Umea) kétszer is turbolenciába kerültünk, s olyan volt, mintha majd szétrázkódó gépünkkel tehetetlenül vergõdnénk ott a 11.000 méteres magasság körül, akkor bizony alaposan megizzadt a tenyerem, s még vallásos gondolataim is támadtak. Legalább két évig tartott kigyógyulnom abból, hogy repülés közben a legkisebb rázkódásra is jelezze a tenyerem: félek.
Most, hogy néhány éve már nyugdíjas vagyok, elõfordul, hogy magyar bálokon zenélünk Laci fiammal, meg Jurekkel, a lengyel gitárossal; leggyakrabban egyedül játszom szültésnapokon, vagy hasonlóan kisebb rendezvényeken, nemrégiben életemben elõször még vitorláson is. Oldalszélben!
Közel ötven skandináv városban dolgoztam, némelyikben olyan gyakran, hogy szinte otthon éreztem magam. Mint említettem, többször is láttam északi fényt, vagy nyári éjjeleken magason ragyogva a napot; láttam tájakat, folyókat, hegyeket és fjordokat, amelyeket sokan soha nem is látnak az itt élõ emberek. Tromsö, Trondheim, Oszlo és szigetvilága önmagában is életre szóló emlék. Stockholm szigetvilágában állítólag huszonötezer szigetnek van neve, s biztosan ezres nagyságrendben tudnám jelölni, hányszor hajóztam ezeken a vizeken, hogy Alandra, Turkuba, vagy Helsinkibe tartva üljek a zongoránál. De a Birka Pricessen zongorázva eljutottam Rigába, Gdanska, a dán Bornholmra, valamint viszontláthattam Visby városát Gotland történelemmel teli szigetén, ahol 1981-ben egy egész nyarat töltöttem a Hotel Visby régesrégi falai között zongorázva. Zenéltem skandinávia összes Sheratonjában: Malmö városában fönt a tizedik emeleten laktam, s átláttam Koppenhágába, ahol az ottani Sheratonban dolgozva viszont a 17. emeleti szobámból tényleg láthattam a fél várost. A Göteborg Sheraton legalább közel volt a családhoz, a stockholmiban viszont zongora is volt a szobámban; az Oszló melletti Sandvikában a tengeröböl partján álló szállóban akkor is dolgoztam, amikor Sheraton volt, meg késõbb, amikor már Rica Hotelnek nevezték.
Gran Canárián a sivatag és a forró sirokkó, Luleaban a közel négyórányi séta a tenger jegén -29 C. fokban, a várromok Visbyben, a salai fehér hidak, 709 méter mélyen Beával a vasbányában ott fönt, Kirunában; az Északi- tengeri viharok, izgalmas repülõutak, üzemanyag fogyasztó körözés Koppenhága felett, felszállás-közbeni hirtelen fékezés Oszlóban, repülés sürû ködben a mesebeli, hófödte hegycsúcsok között a norvég Tromsö közelében; bérautók, érzékeny, két- és négy-propelleres repülõgépek, munkai-zenei sikerélmények, bemutatkozás az ABBA Benny Anderssonjának, két órás találkozás Tom Jonessal, Sherley McLeannal, George Martinnal, Charlie Normannal, és a számtalan magyar hírességgel: ezek mind feledhetetlen emlékek.
És amik majd késõbb jutnak eszembe!
Szándékosan halasztottam írni Flaisz Imrérõl, aki többek között a Hej, Rigó c. roma dalt írta (Vedlik a puli kutya, Ajtó, fakeret, csókolom a szívedet). 1962 óta barátom. Sok ismert roma-nóta szerzõje. Miután néha bele is szóltam eme dalok harmóniáiba, s az ötletes szövegíró, Vitárius Imre szövegeinek a zeneszerzõ-Imre dallamaihoz igazításába, egy kis büszkeséggel írhatom, hogy ebbe a zenei világba is belekontárkodtam. Flaisz Imrével azóta is legyártottunk néhány CD-t, de ezeket inkább ajándékként osztogatja, holott, magyarok között, világhírû számokkal ajándékozta meg a magyarul beszélõk egész világát.
Valamikor lekicsinyelve, borravalóért énekeltem, most mégis eszembe jutnak a sorok:
Éjszakázó ember voltam,
ha más örült, én boldog voltam,
az Isten megáld érte.
Na, persze, ez nagyon érzelgõs így, de érdekes módon több ilyen semmire-való nóta szövegét éreztem igazzá válni, amikor rádöbbentem, hogy zenész életem lényegében befejezõdött!
Repülés, hajózás, elegáns szállodákban lakás ma már csak pénzért lehetséges. Életemet átzenéltem, átfilozófáltam, irdatlan mennyiségû kottát és gondolatot vetettem papírra. Boldog vagyok, hogy megértem a számítógépek világát, de még boldogabbá tesz, hogy életemben minden munkanap egy passzió volt, egy igen szórakoztató idõtöltés és igazából soha nem haragudtam érte, ha megkérdezték:
Na, és egyébként mit dolgozol?
Gyermekeimnek: Lacinak, Gyuszinak, Elizabethnek, Ádámnak, Sebastiannak (unokámnak) és persze feleségemnek, Beának a legnagyobb szeretettel.
Göteborg. 2005-10-13
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
