|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Holdbéli lélekvárkastély
A varázsszavak
- Óh, ódon sötét falak, poros lepellel takart szunnyadó bútorok s egy nagy, ovális tükör a márványtalapzaton, kissé ezüstfoncsora vesztett, de homályos üvegén át valaki eme szavakat üzente varázsujján az üvegére írva.
'...!'mekén kasc ,tsom kasc ,degét kasC'
- Nem értem, fura nyelv lehet, ...majd rájövök, s visszafelé suttogom a szavakat.
'Csak téged, csak most, csak nékem'!...'
- E pillanatban hûs huzat lebbenti hajam fodrát,
- beleborzongok, majd a nyitott ablakhoz lépek.
A Hold, épp most tûnik el a horizonton, s a kelõ Nap sugarai hajnali szivárványt kergetnek a távoli messzeségben.
Becsukott szemmel szippantom a friss hajnali levegõt, de
- Összerezzenek, hátulról valaki megérint; - megfordulok és meghûl bennem a vér.
Nem láttam még ilyen csodát, mindenütt gyertya hunyorog szinte ezerszám s még az elõbbi sivár helyet, fényes bájával ragyogja be a fény-világ. Eddig észre sem vettem a falon függõ képeket, mellvértezett lovag, zord tekintetû arc, de a szemek nyugtatóan hatnak reám, mellette egy hölgy arcképe, egy kissé elmosódott a beázott tetõ miatt.
A sarokban egy páncél strázsál, - már csak egymaga.
Sisakján porlepte pókhálót libbent a lágy huzat.
Ebben a pillanatban megcsillan a Nap sugara a fényevesztett tükörben, - újra látom a szavakat, most mind ha izzanának,
- újra olvasom.
- 'Csak téged, csak most, csak nékem'!...'
- e szavakat másodszor is kiejtve, -
- Valami árnyék megmozdult a tükörben, hirtelen magam mögé néztem, de nem láttam senkit,
- megborzongtam, és egy kis félelem szaladt át rajtam.
A következõ jelenettõl kõvé dermedtem!
- Újra megmozdult az árnyék és, mintha a tükör mögött lenne valaki, egyre tisztábban láttam a képét!
- Felsikoltottam és a szám elé kaptam a kezem.
- Nem hittem a szememnek, a tükörbõl egy arc nézett rám, az elõbbi, a képen látott arc, - a lovag!
... - A szemek, mintha most kívánnának valamit!
- Majd egy kezet is észrevettem, s hogy a másik oldalon rátette volna az üvegre.
Mozog a szája, mintha mondana valamit, - nem értem, nem értem,
- suttogtam, mintha meghallaná. Akaratlanul is közelebb léptem és a kezéhez tettem az enyémet.
Ebben a pillanatban megmozdult a tükör és mint egy víztükör hullámzani kezdett. Egy hideg kezet éreztem, amint megérinti az enyémet, majd a következõ pillanatban elgyengült a lábam és éreztem, hogy zuhanok,
- elsötétedett minden!
Halk varázsszavakat hallottam, valahonnan a távolból, -
- "Mit is mondhatnék kedvesem?
Már magam sem tudom, mit mondjak, ha
Minden gazdagságom, már csak a betûk
És szavak, no meg ezernyi gondolat,
Vésett emlékek, s az a kusza Múlt;
Mit felednék újra, s ki, mit is mondhat
Még, hogy szívem ne lenne elárvult?
Magányra ítéltetett, s otthagyott,
Hol a lélek keserves sikolya
Véres pecsét-viaszban hagy nyomot!
- Óh, hadd feledjem, s zárjam lakatra! - most!
Új tavaszom virága születik,
Kelyhét tárja mámoros kéjében,
S remegõ ajka suttogja vágyait, -
'Csak téged, csak most, csak nékem'!
...Egy csókra ébredtem, - kedves, mézédes csókra.
20080925
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- október 15 2008 13:18:54
Fantáziadús ez az újkori lovagregény is, kedves Lajos.
Próbálom majd naprakészen olvasni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 15 2008 14:32:22
Köszönöm, kedves Zsuzsanna!
- Bár ahogy alakulnak a dolgok, ez is dráma lesz!
Szeretettel: Louis |
- október 15 2008 21:11:05
Ajajj Lajos  , alakul a helyzet. Borzongató sorok.
Kiváncsian várom a folytatást.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
