Napkorong

Egy kertes háznál mindig akad valami tennivaló, legyen az, az év bármely szakában.
A havat lapátolni kell, tavasszal ásni, vetni a magokat, nyáron nyírni a füvet, locsolni, s õsszel bizony el, -be, feltakarítani a dolgokat.

Vizsla kutyám boldogan és szabadon uralja a terepet, nem egy lyukásó fajta, ám vannak elásott tartalékai. Nyáron a kerti tóban hûsíti magát, bevallom csak néha kaptam rajta amikor belecsücsült. Semmi vész, tudom kutya meleg van, és a halak szájtátva, némán tûrték.
A kiskavicsokkal körberakott tó körül növények nõttek, a sziklakertbõl csobog a víz, a kaktusz idén is sok szép virágot hozott, a tiszafa nõ, mint a gomba.
Cicánk már hozzászokott, hogy csak úgy nem sétálhat a fûben, ezért óvatos, körültekintõ, ne hogy iszkiri legyen a vége. Tíz éves már, ennek ellenére fürge, de dacára ennek, piszok lusta minden tekintetben. Kezes, szép, szófogadó, nem úgy, mint a kissándor papagájunk, egy van belõle, azonban az is sok, fõleg amikor rikácsol. 3 utcával arrébb is hallható éles hangja, csodálkozom is, hogy bírták nálunk a fecskék a házfalon, meg a szomszéd göcsörtös fûzfa sûrûjében élõ gerlepár.
Általában odakint tartózkodik mindenki, szeretjük a természetet, estefelé a halak kivételével behúzódunk a házba, mely vályogtéglából épült. A kutyus a radiátor elõtt, macska a radiátoron, a madár meg a kalitjában, õt le kell takarni, mert ha nem, képes korán elkezdeni az / ugatást /.
Miért is vannak a lakásban? Jó kérdés, így alakult. A vizsla rövidszõrû, fázós, szívtelenség lenne a röpködõ mínuszokba a kennelben hagyni, és amúgy is szeretjük õket. Miaú pedig túlélõ, hiszen 10 év alatt több társától vált meg sajnos, neki külön bejárata van. A boldogság kék madara a szépsége miatt van bent, hová is tehetném, a pincébe a sötétbe? Hm. Olykor odakívánom.
Igaz is, a halakból is kerül az asztalra, mert hihetetlen, de igaz, nem csak aranyszínûek úszkálnak ott kint, hanem keszegek és kárászok is. Amelyik már szép tenyérnyire nõtt, az a serpenyõbe végzi. A szerencsésebbek kitelelnek a jég alatt, kicsit ugyan lelassulnak, de a léken át, jutnak levegõhöz, tavasszal kiolvadnak, és élnek tovább, mint . . .
Tavasz a kedvenc évszakom, majd az õsz, s a nyár, de a hideg telet útálom. Bár mindenben van szépség. A tavaszi szél, az élet indulása a rügyfakadással, a frissen trágyázott föld illata, lehet a kerti dolgokat kirakosgatni, a nagypapa hintáját, a sütögetõt, asztalokat, székeket, no meg magokat a kertbe.
Tél elõtt meg beszedegetni, elraktározni a sok jó termést: répát a verembe, krumplit a pincébe, a diót a kamrába, mézet a polcra. A csicsóka a földbe marad, hiszen csak annyit kell kiásni, amit megeszik belõle az ember, bírja a klímát.
A téli csapot is el kell zárni, a faleveleket összeszedegetni, készítek eleséget az etetõkbe, szóval, rendet rakni az õsz után.
Felkészülve a huzamosabb ideig tartó bentlakásra, ellenõrzöm a ház ablakait, a szigetelést, a fûtésrendszert, stb. így biztonságos.
Asszonykámmal meghitten élvezzük az év utolsó hónapjait, készülünk az ünnepekre.
Tele reménységgel, emlékezésekkel, nekünk már csak a kandalló pattogjon.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - október 29 2008 09:11:53
Kedves Sancho!
Mindazt, amit leírtál, azt nagyon szépen írtad le. Én olyan nagyon, de nagyon szeretek ilyeneket olvasni!!!
Én is egy "földhöz ragadt" emberke vagyok. Az állatok, a kert, a vele való munka kitölti minden szabadidõmet tavasszal, nyáron és õsszel. Télen pedig a fûtés és a hólapátolás biztosítja, hogy nehogy nagyon ellustuljunk.

Üdv.: Torma Zsuzsanna

Sancho - október 29 2008 09:55:47
Kösz Torma!
Lehetne sok sok színt még belevinni az irományba, de ez így jött.
Én parasztgyerekként éltem életem, ma már ezt is elamerikásították.
Farmer a neve. Szóval farmerkedem idehaza, no koránt sem úgy, mint a nagyok, gondolok, traktor meg mifenékre.
Én elvágom a kakas nyakát, megnyúzom a nyulat, stb.
Igen fontosak ezek az életszakaszok, és jó írni róluk, nem is értem a többiek miért nem írnak, pedig ez itt, csak egyetlen egy oldal. Kösz, hogy feltetted, és elolvastad.
Sanyi

reitinger jolan - október 29 2008 16:53:34
007-es!