|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
_Gy
Ars poetica
Vers születik
A vers olyan, mint egy újszülött. Ha megfogant, megerõsödött, nincs más hátra, meg kell születnie. Megkezdõdik a vajúdás. Könnyû szülés: simán, egymáshoz kapcsolódva gördülnek a szavak. Mint a gyöngyök, tapintásuk lágy, fényesek, összekapcsolódott füzérük gyönyörû gondolatláncokat alkot.
Nem másokért, önmagukért születnek. Saját értékeik kívánják megfogalmazásukat. Nincs hatalmam felettük. Rajtam csak átfolynak, elmémben fogannak, erõsödnek, élni akarnak.
Mi lesz a sorsuk? Épp oly kiszámíthatatlan, elõreláthatatlan, mint méhem gyümölcseinek sorsa. Gondozom, szívem melegével óvom õket, s mivé lesznek? Nem tudható. A sors gondos keze a jövõt eltakarja elõlünk. Van-e a versnek jövõje? A csecsemõjét elõször magához ölelõ büszke anya sem kérdezi ezt. Szíve kicsorduló szeretetével gondolattalan gyönyörködik gyermekében.
A vers is ilyen. Egyszer, miután kiáramlott belõlem, gyönyörködöm benne, s nem kérdezem, van-e jövõje. Magaménak tudom minden rezdülését, a gondolat ívét, kicsit sánta ritmusát, botladozó rímét.
Egy pillanatig még egyek vagyunk, a vers meg én.
Azután már önálló lény. Nincs befolyásom a sorsára. Idegenként néz vissza rám a fehér papírról. Milyen ismerõs gondolatok, de már nem egészen ÉN vagyok.
Új fájdalmak, örömök, fészkelnek helyén, készülnek megszületni, és ilyesformán:
életemben a vers örök, míg tudatom él.
Marie Marel
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
