|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_M
Hajrá Loki
Pista. Mindenki csak így hívta. A gyerekek néha szemtelenûl kancsi Pistának. Õt ez nem zavarta . Szinte már legenda volt a kis piacon a házak tövében. Minden hajnal ott találta a dobozok között. Járni is alig bírt de azért pakolt, cipelt egy kávéért vagy egy szál cigiért, néha csak jó szóért. Pista intézmény volt.
Mi - akik kölyökkorunk óta ismertük - tudtuk, hogy volt neki egy másik élete is. Akkor még szép szál, derék ember volt, vagy csak gyerekként tûnt annak. Volt lakása a barna házban, szép kis asszonykája - aki minden vasárnap sipítva ordított le férjének aki velünk együtt rúgta a bõrt a grundon: Pííísta eebéééd !!! Ilyen fazon a volt a Pista. Imádta a focit. Ez lett a veszte is.
A rendszerváltás után egy szép napon hõsünk azt olvasta hogy kedvenc NB II-es csapata felkerült a felsõ osztályba. Nosza ki a pálya mellé gyorsan, hiszen nélküle amúgy se kezdenek el meccset. Be a zöld zsigába és tûz a pálya. Ott már nagy ünnepély várta. Hogyne ünnepeltek volna, hiszen az amúgy patinás klub végre újra a csúcson lehet. Ölelték Pistát, mint valami kaballát. A fergeteges jókedvben egyszer csak az akkori vezetés egy hûvös mondatot dobott be: Nincs elég pénz ! Veszélyben a bennmaradás. Pista mindent tudó mosollyal azt mondta?
- Szerzek pénzt szakikám.
Be az autóba, haza az asszonykához és útközben megszületett a nagy terv.
- Pista ha ezt meg mered csinálni én elválok tõled - sipította a feleség.
- De ha jól megy a csapatnak viszakapom és végre én is adhatok nekik egy kis segítséget
- Próbáld meg - üvöltött Rozi és földhöz csapta az esküvõre kapott vázát.
Pista vállat vont és a Népsporttal kivonult az elõszobába. Másnap beindult a nagy haditerv. Pista felkereste az ingatlanközvetítõt és szerzõdött velük a lakása eladására.
- Majd megleszünk e kis vekeri tanyán addig az asszonnyal - gondolta és vidáman hajtott ki az autópiacra.
- Hetveneze ? Ember meg van maga õrülve? Ezért a roncsért legfeljebb ha negyvenet adok
- Nem kenyérre kell - mondta Pista büszkén - közügy - tette hozzá titokzatosan.
Végül ötvenötezerben megegyeztek. Pista vidáman ment haza . Busszal. Mire hazaért már csak egy cetlit talált a hûtõre ragasztva:
- Anyunál vagyok. Telefonáltak az ingatlanostól, eladták a francos lakásodat. Ne keress. Rozi.
- Majd megnyugszik gondolta Pista és felhívta az ingatlanost.
Három hét múlva Pista büszkén lépett be az egyesület ajtaján.
- Itt az igazgató úr? - kérdezte nevetõsen
- Menjen be Pista - mosolygott vissza a titkárnõ.
A következõ bajnokin nagy transzparens hírdette a pálya szélén: Köszönjük Pista!
Eltelt az idény és a csapatnak nem ment olyan jól, mint gondolták. Idõközben Pista elvált Rozitól, akinek a bíróság odaítélte a vekeri tanyát is. Jöttek az ismerõsök és a barátok akiknél lehetett néhány napot aludni. Végül a kis piac és a relytély, hogy vajon hol szokott aludni Pista. Néha - ha találkoztunk - ferde szeme felvillant az örömtõl és odabicegett hozzám
- Hallottad? Már ötödik a LOKI, bajnokok leszünk az idén. A bajnoki pénzbõl lesz lakásom, talán még egy verda is, van egy cigid kisöcsém??
- Van persze, neked mindig öreg, meg itt ez a kétszázas igyál egy sört barátom.
- Sört, á dehogy veszek egy sportot és kávé is futja amellett kiolvasom a jó melegben. Meglásd öcsém, jövõ ilyenkor lesz lakásom.
Lett. A híres bajnokcsapatból senki nem volt ott a temetésen. Csak én meg néhány régi grund focista. A Pista SC labdarúgói. Szomorúan tettem le a piros fehér DVSC sálat a sírhantra. Hajrá Loki öreg barátom...
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
