|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Figyelj rám! Szeretném, ha beszélnél hozzám, miközben mosdatsz, etetsz, forgatsz, vagy a sebemet kötözöd! Szeretném, ha elmondanál egy imát velem, értem.
Csak fekszem itt az ágyon. A hatalmas, fehér, kórházi ágyon. Fekszem üveges tekintettel. Nézek a semmibe. Dobog a szívem. Idõnként csak úgy össze-vissza. Kapkodom a levegõt. Alig mozdulok. Milyen nehéz minden! Kérdezel, de én nem válaszolok. Nem válaszolok, mert nem tudok. Nem találom a szavakat. Valami láthatatlan fonal csavarja, tekeri össze a gondolataimat. Vannak egyáltalán gondolataim? Itt vagyok még ezen a világon? Olyan furcsa, maszatos minden. Elmosódott és homályos. Mintha egy lassított felvételt néznék. A saját filmem az. A saját, satnya kis életemrõl. Minden olyan távoli. Minden olyan idegesítõen nyugalmas. Talán a gyógyszertõl van? Nem tudom. Istenem! Hogy jutottam idáig?
Az egész, talán a szõnyeggel kezdõdött. A szép, új szõnyeggel a kócos kis rojtjaival. Egy szép õszi napon kapta a fiától, amolyan engesztelésképpen. Az utóbbi idõben sokat vitatkoztak. A fiú nem akarta, hogy az anyja beköltözzön az Otthonba. Hiába volt minden észérv, minden elrettentõ példa magára maradt, halva talált öregekrõl, a fiú csak a szégyent érezte, a dühöt, hogy nem tud megfelelõen gondoskodni az anyjáról. Az anya hiába magyarázta, mennyire egyedül van, nem tud már fõzni, mosni, takarítani, nem tudja fizetni a nagy ház költségeit, a fiú nem figyelt rá. Egyre csak a saját szégyenét szajkózta. Pedig nekik is megvolt a külön életük, dolgoztak, küszködtek, gyereket neveltek. Egyre kevesebb idejük maradt arra, hogy az anyjukat istápolják. Mégis megharagudott, hónapokig feléje sem nézett. Aztán a kíváncsiság és a fiúi szeretet mégis bevitte az anyjához új otthonába. Amikor aztán látta, milyen jól érzi ott magát, megbékélt és békeajándéknak hozta a szép szõnyeget.
Az anya nagyon vigyázott rá. Régen kapott már ilyen drága ajándékot. Hosszú percekig pihentette a szemét a szõnyeg színein, elnézegette a körbe futó mintákat, a csinosan glédába állított rojtokat. Nem is engedett hozzányúlni senkinek. Sokszor vicceltek is ezen az unokák. Egy alkalommal, valami ünnepre, egy fésût kapott tõlük ajándékba, hogy tudja mivel haptákba állítani a rojtokat. Sepregette, fésülgette szeretettel és büszkeséggel.
Egy éjszaka történt, talán hajnalban. Arra ébredt, hogy ki kell mennie a mosdóba. Nem kapcsolt villanyt, az ablakon beszûrõdõ lámpafény, ami sejtelmes félhomállyal vonta be a szobát, elégségesnek tûnt. Elsõ gondolata az volt, várnia kell, hogy a szeme hozzászokjon a gyenge fényhez, aztán meg az, hogy ezerszer megtette már ezt az utat. Ismerte minden tárgynak a helyét, tudta, hol a szék, az asztal, merre van az ajtó. Úgy hitte, nem lesz baj! Csak a rojtokkal nem számolt. A gyönyörûen glédába állított rojtokkal. Már a második lépésnél megbotlott.
Esés közben úgy érezte, kilépett saját magából. Látta magát kívülrõl. Látta az esés minden mozzanatát, látta a szobát, a bútorokat, a vizespoharat az asztal sarkán. Látta azt is, hogy a telefon elérhetetlenül messze van. Még az este tette a kisasztalra, a szoba másik végébe, talán, hogy bele ne keveredjen a zsinórba.
Belé hasított a fájdalom. Iszonyatos, az egész testet szétmarcangoló gyötrelem. Valahol csont reccsent. Nem akarta elhinni, hogy az õ csontja, olyan távoli és hihetetlen volt minden. Az nem is õ, gondolta, akkor nem láthatná magát kívülrõl. Sóhajtásnyi idõ alatt történt minden, másodpercek töredéke alatt. Még egy pillant és ráesett a gyönyörû szõnyegre.
Mozaikképek futottak a szeme elõtt, gondolattöredékek csak, például, hogy a nõvér reggelig nem fog jönni, hozzá még nem kellett benézni. Rossz érzése volt, ahogy eszébe jutott, hogy este nem mosogatta el a tányérját maga után, nincs elkészítve a tiszta hálóinge. Próbált emlékezni, hogy kihúzta-e a kulcsot a zárból? Nem emlékezett. A legfájóbb mégis a szégyen volt, a szégyen és kiszolgáltatottság, hogy nem jutott ki a mosdóba.
Hosszú órákig feküdt a földön. Mozdulni nem bírt, a hideg a csontjáig hatolt. Reszketett és didergett, maga sem tudta, hogy a hidegtõl, a félelemtõl, a fájdalomtól vagy a szégyentõl. Kiáltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán. Úgy érezte, itt az utolsó óra, Vagy talán már nem is él, csak a lelke van itt, az érzékei játszanak valami bolondos játékot. Folytak a könnyei, magában imádkozott. Egyszer csak visszafelé forgott az idõ. Emberemlékezet óta nem esett meg hasonló, szépen, sorban visszafelé lepergett elõtte élete filmje. Amikor megállt a vetítés, az anyja karjában volt kislányként. Épp az imént esett le a hintáról. Lökte magát fel-fel, magasba, aztán hirtelen elengedte a kötelet. Nagyon nagyot esett. Az anyja ölbe kapta, szidta és ölelte egyszerre, könnyeit csókkal itatta fel, sebeit egy zsebkendõvel kötözte be. Milyen jó volt az ölében lenni! Akkor is ennyire fájt a lába, mint most, de akkor még volt anyja, volt vigasza. Igen, akkor gyermek volt.
Néha magához tért, olyankor ködös és zavaros volt minden. Hallgatta a hangokat, próbálta kitalálni az idõ múlását. Állt az idõ, nem akart reggel lenni, nem akart mozdulni semmi. Olyankor moccanni akart, de nem engedelmeskedett a lába, kiáltani akart, de nem volt hangja. Akkor, ott, abban a pillanatban elvesztette önmagát.
Azt már csak nagyon távolból érezte, hogy mentõsök emelték fel, egy furcsa, kemény matracba bugyolálták, a nõvérek sürgölõdtek, mindenki a fejét ingatta. A mûtét után befektették az ágyba, abba nagy, fehér kórházi ágyba. Mint egy kis madárka feküdt a dunna alatt, csak a szemei beszéltek, a szája néma maradt. Elveszett az ágyban, szinte beleolvadt a párna fehérjébe. Révetegen kapkodta a levegõt.
Miért nem tudok még mindig szólni? Miért nem tudom elmondani, mennyire félek? Itt teszel-veszel mellettem. Azt hiszed, nem tudok magamról. Azt hiszed, nem érzek semmit. Nem látok, nem hallok. Már nem is kérdezel. Csinálod a dolgod. Igazítod az ágyamat. Mintha itt sem lennék. Tudod, hogy ez mennyire fáj nekem? Szeretnék mondani valamit. Mozdítanám a kezem. Figyelj rám! Mindenhol rácsokba ütközöm. Nem értem. Én már semmit nem értek.
Annyira szeretném elmondani! Tudom, hogy itt vagy! Szeretném, ha beszélnél hozzám, miközben mosdatsz, etetsz, forgatsz, vagy a sebemet kötözöd! Szeretném, ha elmondanál egy imát velem, értem. Nézek a szemedbe. Kérlellek. Nem látsz mást, csak a béna, agyongyötört testemet. Látsz még? Vagy csak azt látod, hogy megint nem voltam képes uralkodni a testem felett? Elviselném még a durva szivacsot is. Mosolyogj rám! Annyira egyedül vagyok! Miért kell ennek így lennie? Szeretném kikapcsolni ezt a pár gondolatot is. Szeretnék kikapcsolni mindent, hogy a szégyen pírja ne ülhessen ki az orcáimra!
Gyerek lettem újra. Aprócska, eltévedt gyermek. Itt a fehér ágyban, a dunna és a rácsok fogságában. Anya nélküli gyermek. Fekszem élettelenül. Mosolytalanul. Hangtalanul. Nyöszörgök. Szégyenkezem. Álmodom. Anyámról. Egy rojt nélküli szõnyegrõl.
|
|
|
- november 11 2008 10:29:09
Nagyon-nagyon szépen, meghatóan írtál errõl a történetrõl, ami azt hiszem, már sok emberrel megesett; és még sokkal meg is fog esni. Talán velem is, talán Veled is!
Egyszerûen gyönyörû az írás, és szomorú a történet.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
