Napkorong

- Na, de figyelj! Hát hogy rohadtak volna meg azok ott! Akkor!
- Kik?
- Hát, akik akkor éltek. Nézz ide. Azt írja: Megsértõdött, hogy a festményét nem értették.
- Micsodáját?
- Csak figyelj. Szóval, festményét, valamit amit õ festett, nem értették meg a tárlat látogatói. Dühösen bevágta magát a kocsijába, a szájában csikké égett cigarettát kidobta a járdára és autójából hatalmas füstfelhõt eresztve maga után elrobogott. Pedig még részeg is volt.
- Te most mirõl beszélsz?
- Hát figyelj ide. Van itt egy pár dolog, amire oda kell figyelni. Itt van az, hogy füstfelhõ, itt van az, hogy kidobta cigarettája csikkjét a járdára, amelybõl mindenki talpára jutott valamennyi szennyezõ anyag, na, és itt van az, hogy elrobogott. Minél jobban robog, annál nagyobb füstfelhõt hagy maga után. És akkor még részeg is volt.
- Ezt te honnan olvasod?
- Nézem azt a szót, tudod, computer: az irodalom, meg mûvészetek, stb. Hát tudod. Lehet keresgélni, hogy ez, meg az.
- Persze, néztem már, de te érted, hogy azok mivel foglalkoztak?
- Értem.
- Érted.
- Értem, de õk nem értették! Tudod, itt például az az érdekes, hogy nem az az írás lényege, hogy a mérgében teljes gázzal elhajtott kocsija sok füstöt hagyott maga után, hanem az, hogy a tárlat látogatói nem értették meg a festményét. Az az ökör ezért volt részeg, ezért szívta a cigarettát, ezért dobta el mérgesen, ami a szájában maradt és ezért élünk mi itt lent. Beásva, mert fönt már nem lehet. Érted?
- Amit te mondasz, azt értem. És õk mit nem értettek?
- A tárlat látogatói?
- Igen.
- Hát azt, hogy a részeg pasas festménye mit akar mondani.
- Mit mondhatott volna? Hogy érted ezt? Mi volt oda festve?
- Az ebbõl nem derül ki. Ja, várjál. Na, igen. Azt írja, hogy az egyszerûen leírhatatlan. Na de aztán itt van, hogy valami tájat ábrázol. Na, akkor most legyél okos.
- Hülyeség.
- Na, jó. Hülyeség, de a füst az nem az. Most meg mindenütt homok, homok. Néha egy kis esõ. Kint olyan meleg van, hogy nekünk már be kellett ásni magunkat a földbe.
- Meg a cigaretta. És részeg is volt. Franc a belit.
- Hát azt mondom. Mi meg itt erre kényszerültünk. Elõdeink kétszázötven évig gyilkolták a természetet. Ez lett a vége. Na, jó. Megyek. Holnapra be kell adnom a dolgozatot. Azt mondtad, te is dolgozatra készülsz.
- Persze, de azon még sokat kell dolgoznom.
- Akkor siess.
- Hová siessek? Még van egy csomó idõm.
- Mikor kell beadnod?
- Egész pontosan kétezer-kilencvenhét, január nyolc.
- Ja, hát akkor van még majdnem két hónapod.
- Hát persze.

Göteborg. 2008-09-27

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - november 18 2008 13:29:53
Kedves Pia Nista!
Mintha ezt már olvastam volna régebben! Vagy nem jól emlékszem? Tõled is már sok novellát és írást olvastam. Néha már kezdek összezavarodni.
Jó humorral áldott meg az ég!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

PiaNista - november 19 2008 00:00:43
Kedves Zsuzsanna, jól emlékszel, csak akkor azt írtad, hogy nem érteni, mirõl szól. Igazad volt. Ezért kissé kibõvítettem, s megkértem valakit a szerkesztök közül, hogy törölje az elsõ variációt és ezt tegye be helyette. Ez lett a vége.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Öleléssel:
Maróti László