|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_M
Kár, hogy az Ember nem érti a Sünit. Bizony nagy kár.
Süni úgy érezte magát, mint aki lopni ment és rajtakapták. Pedig ilyesmi még álmában sem fordult meg a fejében. Agyában lüktetett az adrenalin, arcát a harag festette rózsásra. Az Ember elvette az utat. Azt az utat, ahol Süni minden göröngyöt ismert már, minden bokrot nevén szólított, minden virágról tudta, mikor milyen kedve van. Egy Süninek nagyon fontos az út. Azonban ezt az Ember nem értette. Sünit végtelenül bosszantotta és elkeserítette az irigységnek és önzésnek ez a megnyilvánulása. Mi rosszat tehet egy Süni azzal, hogy kedvét leli az úton való futkározásban? Elkoptatja? Beszívja szépségeit, illatait és elraktározza a szíve mélyére? Miért fáj ez az Embernek? Ha ennyire félti a Sünitõl az utat, akkor miért nem kerítette be, vagy miért nem táblázta ki, hogy a futkározó Süni még csak véletlenül se engedjen a szépséges út hívogatásának? De nem tette meg, csak fenyegetõzött, kiabált és szitkozódott. Így csak szomorúság van a Süni gondolataiban. A szomorúság, mert úgy érzi elvettek tõle valamit. Mintha egy részt kihasítottak volna a világnak abból a részébõl, ami kedves volt neki. Mintha elvették volna a tejút egy csillagát. Süni az óta csak ábrándozik az útról, arról az útról, ahol a folyó karnyújtásnyira lustálkodott, az útról, hol a fák árnyékot adnak, ahol pocsolyák tükrében láthatta magát, ahol a gondolatok a helyükre kerültek. Kár, hogy az Ember nem érti a Sünit. Bizony nagy kár.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. április 21. hétfő,
Konrád napja van.
Holnap Csilla, Noémi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
