|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_M
Hiányzik. Csak azt érzem, hogy szinte már fáj ez a hiány, belémhasít, néha eltompul, máskor felerõsödik a legnehezebb pillanatokban, zsákmányra lelõ keselyûként köröz felettem, és nem enged el.
Minden erõmmel azon vagyok, hogy ne gondoljak rá, és mégis minduntalan gyötör, s végül úgy elgyengít, hogy már akarva is képzelgek. Ilyenkor azt képzelem, talán mégis van valaki, akire érdemes várni, akiért érdemes hinni, hogy mindez nem csak tündérmese.
KOPP.
Már megint csak álmodtam. Hiszen még itt vagyok, ebben a széjjelvert, végletekig lecsupaszított világban, ezen a sebzett golyóbison. Mégis, mit remélek én? Kérdezi az egyik én, a kis realista. Térj már észhez, lásd meg végre, hogy csak sodródsz az árral, és azzal kell boldogulni, ahova a hullám taszít. Bilibe lóg a kezed, hogy azt reméled, egy szép napon valaki észrevesz. Hiú ábránd csak várni és várni. Keserû vénlány leszel, ki csak a múlt elszalasztott lehetõségeibõl, a boldog volnák kergetésébõl él, ki egész nap csak magával beszél, ki senkivel össze nem fér. Carpe diem! Most vagy soha! Ugyan már, ma már nincsenek lovagok, nincsenek szép érzelmek, csak ösztönök és érdekek. Ne fojtsd el a vágyaid, ha nincs ló, jó a szamár is, boldogulj azzal, ami van, s ne gondolkodj, mit hoz a holnap...
De én...én álmodni szeretnék! Mondja a másik én, a kis optimista. Mert az álmok birodalmában minden megtörténhet, egyszer egy szép napon eljön az a bizonyos herceg, nem kell megalkudni kevesebbel, és akkor választ kapsz minden kérdésedre, megértesz mindent, csak várj még, csak egy kicsit várj még, keress és találsz.
Ám legyen. Most még hallgatok rád, kis optimista. Hinnem kell, hogy ahogyan hiányos kirakósdarabokként szétszóródtunk a gigászi univerzumban, úgy illeszti össze egyszer egy mindenható kéz az összeillõ párokat. Két, tökéletesen egymásba illeszkedõ darab, melyek semelyik másik darabbal nem kompatibilisek. Hinni akarok ebben, mert amennyire fáj, annyira andalít is ez a keserédes reménység... |
|
|
- november 22 2008 15:49:12
Nagyon tetszett!! Gartula...Remélem össze illeszt!! |
- november 23 2008 05:13:17
Milyen jól érzed pillangocska és vetíted papírra, mintha benned volna mindez és akaratlan törne felszínre.
Mégis ott az idõ, mint megállíthatatlan tényezõ s az ember vergõdik, hogy barátja vagy ellensége lesz majd.Ha bátor vagy, azt teszed, amit szíved sugall s a reménység valóra válik majd.
Köszönöm a soraidat. |
- november 24 2008 17:06:39
Hosszú szünet után írtam ezt, s úgy látszik, nem hiába volt az alkotói szünet. Nagyon szépen köszönöm nektek, olyan sokat jelent ez nekem! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 25. szombat,
Kristóf, Jakab napja van.
Holnap Anna, Anikó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
