|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Sajnos, egyre több mostanában a megromlott kapcsolat,Sokszor késõn jövünk rá, hogy hibáztunk, csak hagytuk magunkat az árral sodorni., vagy egyszerûen kényelmesebb volt becsukott szemekkel járni.E kis írásom nem konkrét személyekrõl szól, bárkivel megtörténhetett volna,- megtörténhet ilyen.
A lány ül a szobájában, és meredten bámulja a képet, melyet épp most készül kidobni. Elõtte azonban még egyszer, tán- utoljára emlékezni akar.
Már egy hete, hogy végre szakított szerelmével, vagyis hogy a fiúval, kit imádott, s az mégis oly csúnyán becsapta õt. Szíve mélyén még mindig érez valamit iránta, de tudja, ki kell törölnie még az emlékét is ahhoz, hogy új életet kezdhessen. Nem tudta megérteni a fiút, mélyen meg volt gyõzõdve arról, hogy szereti, mindaddig, amíg az elsõ figyelmeztetést meg nem kapta a barátnõjétõl. Akkor azonban nem akarta elhinni, de barátnõjét sem akarta megsérteni, ígérte neki vigyázni fog, és majd utána jár,kideríti mi is az igazság. Volt ugyan akkor már benne egy halvány kétely, mégse járt igazán utána.A fiú nagyon kedves volt vele továbbra is, úgy érezte, nincs ezzel a szerelemmel semmi baj. -Hát, a lány részérõl nem is volt.
Egy darabig még ment minden a régi kerékvágásba,a lány természetesnek vette a fiú mindennapos bókjait, s nem kellett kérnie a szerelmes csókjait sem, melyekkel a fiú elárasztotta.Persze ezek a csókok mind hamisak voltak,és õ észre se vette.
Aztán egy esõs délután a fiú nem ment el a megbeszélt találkozóra, s még üzenetet sem hagyott a lánynak, s telefonját is kikapcsolta.
Hát jó, gondolta a lány, biztos valami sürgõs dolga akadt, elõfordul ilyen, s egy óra várakozás után feladta a várakozást, s elindult hazafelé. Pedig a lánynak nagyon fontos lett volna ez a beszélgetés a szerelmével. Titokban egy csodás meglepetést kezdett készíteni a fiúnak, s a folytatáshoz szüksége lett volna rá, hogy óvatosan kiszedje belõle a várt információkat.
Másnap a fiú megkésve ugyan, de ott volt a megszokott találkozón, s a maga kedves modorában elmondta a lánynak, sajnos váratlan események miatt nem tudott elmenni, elõzõ nap a randevúra, s már telefonálni sem tudott.
Majd ismét ment minden a megszokott mederben, a lány megint elhessegette magától az akkor már nem is olyan az aprócska figyelmeztetéseket, s arra gondolt, nem is lehetne ez a kapcsolat ennél szebb, csak rosszindulatúak az emberek, irigylik a boldogságukat, s tönkre akarják tenni kapcsolatukat, szét akarják választani õket.
Nagyon szerette a fiút, megtett mindent ezért a szerelméért.
Egy hónappal késõbb azonban jött a keserves felismerés, a szomorú valóság.
Megbizonyosodhatott róla, nem ér semmit a fiú szerelme, hogy õt igazán soha nem is szerette, s hogy folyamatosan hazudott neki. Mindvégig csak hazugságokkal etette, s a szerelmet is csak megjátszotta. Kihasználva az õ hiszékenységét, s már-már rajongásba átcsapó szerelmét. Hamar elárult mindent a fiú, egy számára kedvezõbb szóért, s mint kiderült, igazán sohasem volt fogékony a jóra, sohasem szeretett volna megváltozni egy cseppet sem.
A lány így utólag visszagondolva nem is értette, miért is hitt annyira a fiúban, vagy legalább az elsõ figyelmeztetés után miért nem volt óvatosabb, mért nem hitt inkább az intõ szavaknak, az egyre furcsább pillantásoknak, amellyel egy idõ után illették õt az ismerõsei.
- Hogy mit érez igazán most hogy szakított végre a fiúval? Gyûlöletet, haragot, esetleg még mindig szerelmet? Maga sem tudja igazán csak azt, hogy felejtenie kell. Felejtenie ahhoz, hogy idõvel majd újra kezdeni tudjon egy új kapcsolatot, és meg tudjon bízni valakiben.
Azonban ilyen mély érzéseket, amelyet õ táplált a fiú iránt, nem lehet kitörölni ilyen hamar. Talán csak még arra várt, hogy a fiú választ ad neki, mért játszotta meg a szerelmet, esetleg utólag õszintén megbánta, hogy csúnyán becsapta õt és talán még bocsánatot is kér tõle. Fájt beismernie önmagának, hogy erre hiába is vár, ezt a fiú, az õ
rnagy szerelmer1; soha nem fogja ezt megtenni.
Letörölte hát a könnycseppeket az arcáról, vett egy mély levegõt, és egy határozott mozdulattal kettétépte a kezében lévõ, már úgyis agyonnyomorgatott képet, és a kukába dobta, remélve, ezzel lezárja végleg a rmúltatr1;s mihamarabb elindulhat majd egy új úton, egy új, s boldogabb világba.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
