|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Gy
Egy osztálytalálkozó kapcsán...
Orosz T Csaba
Zsolti, avagy a félresiklott élet
Zsoltit rengetegen elemezgették. Utólag. A tanárok többsége elmésen ismételgette, hogy õ megmondta, és különben is ezen a gyereken valahogy mindig is látszott. Meg ilyesmik. Vele ijesztgettek minket, mint egykor a római szülõk a hunokkal a gyermekeiket. Mi csak csodáltuk. És féltünk tõle. Nem volt az osztályban egyetlen barátja sem, talán csak én. Senki nem merte rajtam kívül nyíltan felvállalni Zsolti barátságát. Vad volt és csak az ösztöneibõl élt. Soha nem tanult semmit. Nem járt fel hozzánk, mert annyira nem férkõzött a szívembe, mint mondjuk Ákos vagy Zolkó. Én azonban számos alkalommal jártam a csendes kis utcában megbújó hûvös, apró házban. Késõbb mindenki antiszociálisnak tartotta és egyéb a kommunista és úttörõ erkölccsel össze nem egyeztethetõ viselkedési formákkal magyarázták a tetteit. Én tudtam, hogy csak az áldott Mama hiányzott neki, aki évek óta pihent a temetõ árnyas fái alatt. Nem mintha az apja nem szerette volna, ellenkezõleg. Imádattal csüggött egyszem fián. Talán ez is baj volt, hiszen elnézett neki minden gazemberséget és léhaságot. Az a komor nagy ember, aki mindig morogva szállt ki s zsiguli kombiból. Annyit dolgozott majd bele szakadt, csak Zsoltinak meglegyen mindene.
Büszkén mutogatta a légpuskákat egy alkalommal, amit apja hozott neki Csehszlovákiából. Csak az nem tetszett nekem, hogy a szomszéd néni macskáját és a tyúkokat lövöldözte vele. Szólni persze nem mertem. Inkább vele röhögtem a nyávogó szerencsétlen állaton. Zsolti nem volt igazán erõs gyerek, csak aki látta verekedni az többé nem mert ellenkezni vele. Valami õsi, állati erõvel rúgta, vágta az ellenfeleit soha nem húzta félre a fejét az esetleges ütések elõl. Brutális erõvel taposta a földön fekvõ áldozatait és még az apjának is nekifordult, ha valami nem tetszett. Érettebb volt nálunk, lévén három évvel idõsebb . Visszabukott hozzánk. Kedvenc szórakozása volt, hogy nagyszünetben hatalmas nemi szervét lóbálva kergette a lányokat. Roppant büszke volt erre a tagjára. Mi még nem értettük, miért jó az, ha nagy.
Õ magyarázta el nekünk úszás óra elõtt, hogy mit és hová kell tenni. Elbûvölve hallgattuk. Neki már állítása szerint volt barátnõje, akivel közelebb is megismerkedett a sötét szobája rejtekén. A fiúknak az osztályban nem tetszett, hogy néha Zsoltival kószálok, és ezért elhatározták, hogy móresre tanítanak. Egy napon mikor Zsolti éppen a heti lógászatot ûzte elkaptak a barna házak között, hazafelé menet. Egész nap éreztem, hogy készülnek valamire, mert állandóan súgtak, búgtak, de nem hittem, hogy meg mernek támadni. Ezért? Meg mertek! Körbefogtak és minden szó nélkül záporozni, kezdtek az ütések. Fejemre, lábaimra, gyomromra, mindenhová. Hatékony terápia. Még szüleimet is megtagadtam volna abban a szörnyû, tehetetlen pillanatban, nemhogy Zsoltit. Ma már látom, hogy csak engem védtek ezzel, a r Gonoszr1; markából akartak kiszabadítani egy igen radikális ördögûzés folyamán. Hirtelen a semmibõl feltûnt Zsolti. Én csak azt vettem észre, hogy Péter jobbra, Tibor pedig balra repül Sanyi pedig futásnak ered és a többiek követik.
- Kaptál kishaver?- kérdezte vigyorogva Zsolti.
- Kaptam tesó! r11; mondtam lihegve, lassan én is elvigyorodva. Zsolti csak rántott egyet a vállán és így szólt.
- Ne törõdj velük, gyere, loptam cigit az ABC-bõl. Marlboró ilyet még nem szívtál. Békésen elbagózgattunk a házak rejtekén és a másnapi kirándulásról álmodoztunk.
Másnap Zsolti nem jelent meg a gyülekezõnél. A buszra szállás után a fiúk sorban közelebb jöttek, és kezet fogtunk. Nem szóltak, de megértettem, hogy nem gyûlöletbõl bántottak. Már a Tisza híd elõtt jártunk és nem is törõdtünk Zsoltival amikor csikorgó kerekû Lada kombi késztette megállásra a sofõrt. Zsoltit hozta az apja. Elmondta az osztályfõnöknek, hogy éjjel kellett dolgoznia, hogy fiának összekaparja a kirándulás árát és a zsebpénzt. Ezért késõbb ért haza , lemaradtak, de nem akarta, hogy fia kimaradjon a mulatságból. Mikor elindult a busz Zsolti kárörvendõ vigyorral huppant le mellém és nem érdelkelte, hogy Ákos ült ott azelõtt. Otthonos mozdulattal kivett egyet Ákos szendvicsei közül és tele szájjal azt kérdezte a bosszús fiúktól.
- Csak nem képzeltétek, hogy ezt kihagyom? Birkák!
A fiúk komoran elhúzódtak mellõlünk. Éreztem, hogy most kellett volna kiállnom értük és magamért, de eszembe jutott a tegnapi barbár támadás és erre én is felkínáltam, tüntetõleg a teásüvegemet Zsoltinak. Ez a kirándulás sem sikerült jól.
Év végén az évzárón Zsolti nem jelent meg. Már egy hete nem jött iskolába. Megdöbbentünk, amikor az igazgatónõ bejelentette, hogy kizárják az Úttörõ szövetségbõl. Késõbb az osztályfõnök mesélte, hogy dobbantani akart az osztrák határon és menekülése közben egy lopott fegyverrel lelõtt egy fiatal határõrt. A fiatal korúak börtönében van és ha betölti a tizennyolcat átviszik a felnõttek közé. Soha senki nem beszélt róla többé. Egyszer még elmentem a kis házhoz de a sírástól vörös szemû hatalmas munkásember látványa futásra késztetett. A napokban osztálytalálkozó lesz és felmerült Zsolti neve is a szervezés kapcsán. Állítólag életfogytiglani büntetését tölti egyéb bûncselekmények miatt. Én meg fogom említeni a nevedet Zsolti a közös emlékeink között. Ezt az elbeszélést a velem mindig kedves Varga Zsoltnak ajánlom.
|
|
|
- november 25 2008 13:51:57
Kedves Csaba!
Én végigovlastam ezt a novellát, amellyel volt osztálytársadra, Varga Zsoltra emlékezel, az osztálytalálkozó ürügyén.
Csak annyit tennék hozzá, hogy a hozzád mindig kedves Zsolt nem a híres, hanem a hirhedt emberek közé sorolható.
Ha ez mind valóban igaz, amit leírtál, akkor sajnálom azt a szerencsétlen édesapját, aki mindent elkövetett azért, hogy a fiának mindent megadjon, és annak milyen ára volt. Egyedül maradt, és öregségére nincsen segítsége. Hozzád talán azért volt kedves Zsolti, mert Te õbenne megláttad rosszasága ellenére a jót, ha lehet ezt így mondani. Mert azt szokták mondani, hogy nincs olyan rossz ember, akiben ne lenne egy csipetnyi jóság.Talán, azóta a börtönben megjavúlt, és megváltozott.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
