|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Ez a mese, nem csak gyerekeknek szól. A felnõttek is szívleljék meg, és gondolkodjanak el rajta. Mennyi kitett kutyát látni az utak mentén.
Avagy a Kivert kutya
Az Öreg kutya mellé hozott egy kis fekete gombócot a gyerekek apja. Legalábbis úgy nézett ki az a kicsi, ijedt szemû kutya, mint egy kis gombóc. Azonnal rá is ragadt ez a név.
Nagyon kicsi volt még, nem régen választották el az anyjától. Úgy félt, hogy remegett, és amikor az Öreg megszaglászta, azonnal a kõre pisilt.
- Na ne, te kis Gombóc! Hát nem tudod mi a rend? Csak a kertben lehet vizelni, nem a lakásban! Na gyere, ki kell mennünk, nem szoktak beengedni. A kutyának kint a helye!-
Gombóc követte az öreget, és kíváncsian kérdezgette mindenfélérõl:
- Te, hogy kerültél ide? Vagy itt laktál mindig? Ezek jó emberek? Kapunk vacsorát, mert már majd éhen halok!-
Egyszerre annyi kérdést tett fel, hogy meg sem lehetett jegyezni. Az Öreg megnyugtatta, nem soká lesz vacsora, de ne legyen falánk, mert azt a gazda nem szereti. Ne is ugráljon fel, várja meg szépen amíg kiszedik az ételt a táljába. Hamarosan valóban megjelent a gazda, egy vadonatúj kutyatállal a kezében.
- Ez a tiéd Gombóc!
Miután megtöltötte étellel a tálat, az Öregnek is kiporciózta a részét. Megvakargatta a feje búbját.
- Egyél Öreg, jó étvágyat! Vizet is hozok azonnal.
A két kutya jól belakott és a gazda a vizet is kihozta. Így szólt:
- Na Öreg, mit szólsz ehhez a kis Gombóchoz? Ugye, milyen aranyos? Kérlek vigyázz rá és tanítgasd te is. Okos kis kutya legyen belõle.
Míg beszélt, megpaskolta az Öreg fejét. A kutya farkcsóválva a bejáratig kísérte a gazdáját. Este behúzódott a kutyaházba és hívta Gombócot is, hogy aludjanak egy kicsit, mert hosszú az éjszakai szolgálat.
- Mi az a szolgálat?
Kérdezte Gombóc.
- Vigyázni kell a házra, a kertre, a gazdára. Megugatjuk az utcán közlekedõket, kizavarjuk a macskákat, ha bejönnek a kerítésen belülre. Elriasztunk mindent és mindenkit, aki a gazdát zavarhatja. De most álmos vagyok!
Szundikálni kezdett, de a kicsi tovább kérdezgette.
- Téged is kis korodban hoztak ide? Morgott egyet az Öreg, de azért elkezdett mesélni:
- Nem! Volt egy kisfiú, aki a gazdám volt kölyök koromban. Neki vettek ajándékba.
- Mi az, az ajándék? Szólt közbe Gombóc.
- Ha mindig közbeszólsz, akkor nem mondom el!
- Jó, nem kérdezlek, csak mesélj, kérlek!
- A kisgazdám eleinte nagyon sokat játszott velem. Állandóan együtt voltunk. Azután kicsit megnõttem, õ iskolába kezdett járni és tanult sokat. A játék már nem volt neki olyan érdekes. Sokat voltam egyedül, és az is elõfordult, hogy elfelejtett enni és inni adni. Nem is vitt magával sehová. Az udvarra is alig jött ki, az anyukája adott enni mindennap. Õ már arra sem ért rá. Így teltek, múltak a napok, az évek. A fiúból felnõtt lett, én sem lettem fiatalabb. Egy napon az édesanyja, aki gondoskodott rólam, meghalt. A fiú így szólt hozzám:
- Na gyere Öreg! Betessékelt az autójába és elindultunk. Én nagyon boldog voltam, hogy újra vele lehetek. Sokáig mentünk, azután egy erdõn át vezetõ úton megálltunk. Újra azt mondta nekem:
- Na gyere Öreg! - Én mentem, kiszálltam az autóból, õ levette a nyakörvemet. Csodálkoztam nagyon, de nem bántam, úgyis örökké viszketett a nyakam tõle. Azután beült az autójába és elhajtott. Én meg csak álltam mint a sóbálvány! Kitett kutya lettem! Hontalan és gazdátlan! Jó nagy pofára esés volt! Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok! Elõször elkezdtem futni abba az irányba, amerre elhajtott, hátha tévedés. Hátha visszajön, vagy utolérem. Azután jött egy nagy kamion, majdnem elütött! A szele úgy megcsapott, hogy beestem az árokba! Sántikálva tápászkodtam fel, de minden fénytõl féltem ezután. Ahogy sötétedett, még a fák is ijesztõek voltak az út mentén. Éjszaka meg egy rókával akaszkodtam össze. Vacsora nélkül tettek ki, és már majd éhen haltam. Találtam egy döglött verebet, elcsapta egy autó. Már majdnem bekaptam, amikor jött a ravaszdi. Úgy rám támadt, valami idegen nyelven üvöltözött, én meg elszaladtam. Késõbb megértettem a rókát, napokon át nem találtam semmi ennivalót. Pocsolyavizet ittam és reménykedtem, hátha visszajön a fiú. De nem jött. Csak az arra járó autók dudálta rám. Aztán nem emlékszem. Közeledett egy fény, de nem ért oda. Legalábbis már nem érzékeltem A mostani gazda volt. Szerencsére hazahozott. Hálás vagyok neki. Meggyógyított és befogadott. Nehogy azt hidd, hogy mindenki ilyen szerencsés! Láttam én éhen halt kóbor kutyát, olyat akit elütött a kamion. Nem is lehetett látni rajta, hogy valaha kutya volt. Brrr.... de szörnyû volt!
- Ne félj ez jó ember. Nem fog megunni és kitenni az út szélére! Örülj, hogy ide kerültél! De most már aludj! Hosszú az éjszakai szolgálat! -
2008. március 24.
Hajdu Mária
|
|
|
- november 28 2008 08:41:29
Csodálatosan szép történet, kedves Marcsy!
Egy a sok közül, amikor az állat szemszögébõl nézve íródik a történet, ami manapság eléggé elterjedt lett. De ez a legszebb benne! Én magam is egyetértek azzal, hogy sokan próbálják a kutya, macska emberek és a másik állat iránti érzéseit visszadni ilyen szép történetek formájában!
Nagyon értékesnek tartom. Ezért, mondanivalójáért felülmúlhatatlannak értékelem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 28 2008 10:23:28
Nagyon köszönöm Zsuzsa a figyelmedet, és a hozzászólásodat. Nagyon sokat jelent nekem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
