|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_Gy
(Stephen King)
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegõt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítõk egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz, amitõl félünk - elmarad mellõlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgõ lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhõ gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülõ emberre -, de azért igazából csak felhõ marad, semmi más. És még ha villám kél belõle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhõ, és figyelmünket máris leköti a következõ étkezés, a következõ fájdalom, a következõ lélegzetvétel vagy a regény következõ oldala. Hát igen - így megy ez... |
|
|
- december 11 2008 08:44:40
Kedves Sennomeco!
Megint nagyon érdekes témát feszegetsz ebben a rövid kis írásodban! Igen, valóban mindig leköti valami más a figyelmünket újra és újra, pedig milyen jó volna hosszasan egészen mást nézegetni és máshova elkalandozni, legalább képzeletben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 11. péntek,
Nóra, Lili napja van.
Holnap Izabella, Dalma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
