Álltam a buszon.
Körülöttem vagy száz mosolytalan ember-bábú. Nem mondanám, hogy kellemes társaság.
Álltam a buszon.
Kinn szakad az esõ, itt benn nedves, kellemetlen kipárolgás. Rémület, rosszullét.
Álltam a buszon.
Kellemetlen szagok mindenütt. Te lány! Túl sok az a parfüm. Te fiú! Túl kevés a szappan!
Álltam a buszon.
Kapaszkodnék, de nincs miben, legfeljebb az esernyõm fogantyújába. Kellemetlen. Csak remélem, hogy megtartasz, szomszéd!
Álltam a buszon.
Csendet! Kavarog a gyomrom, a fejem szédül. És pont most szól vagy ezer telefon. Mentõ szirénája, valami tuc-tuc zene.
Álltam a buszon.
Leszállnék. Inkább gyalog! Nincs jelzõgomb. Senki sem segít.
Jól ülsz, fiú? Nézel kedvesen a fejem felett. Mi olyan érdekes? A sápadtságom?
Álltam a buszon.
Kanyar jön. Egy hátizsák fúródik az oldalamba. Könnyem potyog. Sikítanék. Bõrkabátos hátadra hajtanám a fejem. Szabad? Nem?
Álltam a buszon.
Segítség! Segítség!
Álltam a buszon.
Torma Zsuzsanna - december 11 2008 08:42:06
Kedves Mazsoka!
Én is mindennap megélem azt, amit Te itt leírtál, nagyon együtt tudok Veled érezni és meg is értelek.
Tetszett az írásod. Azt amit, és az ahogy leírtad!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
mazsoka - december 12 2008 16:20:01
Köszönöm Zsuzsa!
Kár, hogy ez a dolog mindennapos...
