|
 Vendég: 123
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Sajátos bíráskodás - idõutazásssal egybekötve.
Valóban nincs más mód a bûnözõk megfékezésére?
Zsarnóczay újra próbálkozott.
- Fiatalemberek, jól gondolják meg! - sziszegte fenyegetõ hangon, miközben fészkelõdve próbált kellemesebben elhelyezkedni, A rendõrautó hátsó ülése határozottan fapadosnak tûnt a Jaguar megszokott kényelméhez képest.
A két nyomozó továbbra is hallgatott.
- Nekem nagyon fontos üzleti találkozóm van most! - dühöngött a fogoly. - Nézzék, az ügyvédem úgyis kivisz! Maguk nem akarnak kártérítést fizetni a silány illetményükbõl!
Az anyósülésen ülõ vékonyabbik rendõrtiszt finoman megrándult. Zsarnóczay észrevette, és elvigyorodott. Megvan a gyenge pont! Igyekezett kihasználni. Kissé arrébb fészkelte magát, és gátlástalanul a félénknek tûnõ rendõr fülébe üvöltött:
- Ki írta alá a letartóztatási parancsot?
- Vajda helyettes államügyész! - vágta rá gondolkodás nélkül a nyomozó.
- Már megint az a hülye? - ordított Zsarnóczay, de gyorsan el is harapta a továbbiakat. Aggódva pislogott körbe az utastérben. Közönséges járõrkocsi, aligha van benne elrejtett poloska. Senki sem rögzíti, amit mond. - Vajda ilyen gyorsan megfeledkezett a feleségérõl? - tette hozzá metszõ gúnnyal. - Vajon szokta még látogatni szegény asszonykát a temetõben?
A nyomozó ismét összerándult, de nem a félelemtõl, ahogy Zsarnóczay gondolta. Nem a félelemtõl, hanem a gyûlölettõl. Meg a bosszúvágytól. Unokatestvére volt a Zsarnóczay által meggyilkoltatott Vajdánénak.
Zsarnóczay ezt nem tudhatta. Ütötte tovább a vasat.
- Maguk ne akarjanak úgy járni, mint az az ostoba Vajda! - recsegte fenyegetõ éllel a hangjában. - Maguknak van családjuk. Még van. Tegyenek ki a következõ sarkon, és találjanak ki valami magyarázatot Vajda számára. Esetleg egy kis pénzt is kaphatnak.
Dühítette, hogy nem válaszolnak. Egyfolytában magyarázott.
A volánnál ülõ hallgatag bikanyakú férfi nem volt nyomozó. Hanem a néhai Vajdáné Kelemen Andrea testvéröccse. Vajda Imre helyettes államügyész tudta, kikre kell bíznia a feladatot.
A férfi a gázpedálra taposott, és a kocsi olyan hirtelen lódult meg, hogy a fogoly hátraesett, és keményen beütötte a fejét.
Az autó vadul száguldott az úton, és hamarosan rákanyarodott egy földútra. Zsarnóczay nagyon ideges lett. Gépiesen a zsebébe nyúlt volna, de megbilincselt kezével nem tehette. A mobil! Merre lehet a mobilja? Mit terveznek ezek a gazemberek? Fel kellene hívnia az embereit, de hol a mobil? Hogyan tudna telefonálni?
- Hová hoznak engem, csirkefogók? Hallják? - üvöltötte hisztérikusan. - Ez nem a kapitányság.
Ekkor a kocsi hirtelen lefékezett egy présháznak tûnõ épület elõtt. Valaki váratlanul feltépte az ajtót, és egy erõs kéz kirántotta a kocsiból Zsarnóczayt. Elegáns öltönye nagyot reccsent.
- Gyerünk, kurafi! - bõdült a képébe valami fura középkori láncinget viselõ szõrös képû idegen.
Miféle helyre került? Mi ez, filmforgatás? Vagy elmegyógyintézet?
- Ki maga?
Válaszul két hatalmas pofont kapott.
- Mit képzeltek, trógerek? - üvöltött vissza magából kikelve Zsarnóczay. - Tudjátok, ki vagyok én? Azt is megbánjátok, hogy megszülettetek, ha kekeckedni mertek velem! Vascsövet szúratok anyátokba, és egyenként húzatom ki a kölykötök összes fogát.
Irdatlan két pofont kapott erre, a sárba omlott. Fura hegyes orrú vascsizmával bökdöste az oldalát a különös idegen.
- Kelj fel, ebszülte fattyú!
- Ki a fene vagy?
A lánckesztyûs kéz olyan erõvel rántotta fel, hogy a zakó kettéhasadt. Kár a drága öltönyért, gondolta volna, de a következõ pofon még a gondolatot is megfagyasztotta benne.
- Nem az fene valék, te lator, hanem Zsarnóczay Dénes mester, akinek szégyent hozál az becsületes nemzetségére, te kötélrevaló!- és fájdalmasan nagyot rúgott belé.
Két tagbaszakadt alabárdos-jelmezes alak ragadta meg, és bevonszolták a présházba. Néhány férfi állt ott. Az egyiküket megismerte: Vajda Imre helyettes államügyész. A többi szinte mind jelmezes.
- Nem volt elég a nejedet kinyíratnom, te görény? - recsegte Vajda felé. - Most a lányod jön!
Válaszul valaki vaskesztyûs kézzel úgy szájon verte, hogy vérbe borult az arca. Semmit sem értett. Miféle összeesküvés? Kik ezek a karneváli figurák?
Vadul villódzó fényprizma felé hurcolták; az aranyban, ezüstben, vörösben és narancssárgában vibráló szerkezet láttára erõsen könnyezni kezdett. Mi ez? Olyan, mint egy hûtõláda, de miért okádja a fényt? Valami stroboszkóp?
Az alabárdosok egyenesen a fénytenger közepébe taszították, és maguk is utána nyomultak. Zsarnóczay nem akart hinni a szemének; a túloldalon kilépve egész egyszerûen nyoma veszett a présháznak, az útnak, az autónak. Valami fészerfélébõl taszigálták elõ az alabárdosok. Arrébb megmûvelt szõlõhegyek, néhány tucat különös viskó. Talán indián tábor?Az emberek megr30; Miféle fura népviselet ez?
Lovat vezettek egy méterre az orra elõtt. Földbe gyökeredzett a lába. Hátba vágták az alabárd nyelével. Orral bucskázott a sárba. Kétfelõl ütötték a vastag fanyelekkel. Sírva tápászkodott fel, az öltöny sáros cafatokban lógott róla.
Néhány marcona képû férfi jókora deszkaemelvényt ácsolt, olyan volt, mint valami primitív szabadtéri színpad.
A férfi, aki Zsarnóczay Dénes mesternek mondta magát, a fülénél fogva ragadta meg:
- Nézd, és imádkozz, bitang! Amaz instrumentumon téged hamarosan nyársba vonának, vagy kerékbe megtörének!
Zsarnóczayt valami rettenetes félelem szállta meg, reszketett és nyögött. Szinte szûkölt, mint a kutya, de nagyon halkan, mert könnyen járt az alabárd nyele. Kétségbeesve pislogott maga köré.
Vajda Imrét pillantotta meg.
- Vajda úr! Kérem!
A férfi, akinek nemrég kegyetlenül legyilkoltatta a feleségét, ádáz tekintettel lépett mellé.
- Csak hogy tudja, maga gyilkos, ami magával történik, ebben a korban teljesen törvényes.
- Jogaim vannak! - nyivákolta Zsarnóczay, mire nagyot dübbent a hátán az alabárd nyele.
- Itt nincsenek. Itt önt pontosan úgy kezelik, ahogy érdemli: gonosztevõként. Ez a XV. század.
- Hogy kerültem én ide?
_ Ön az idõutazás egyik úttörõje. - felelte szarkasztikusan az ügyész. - Újabban idehozzuk a legelvetemültebb bûnözõinket, és Rozgonyi János királyi ispán ítélkezik felettük. Az ítéletet pedig végrehajtják. Teketória nélkül - mint azt ön rövidesen tapasztalni fogja.
- Ilyen nincs! Ez nem lehet!
- Szedje össze magát; hamarosan a bírái elé kerül.
Ügyvéd, ügyvéd! - akarta volna visítani, de az újabb ütéstõl a lélegzete is elállt. Látta, hogy Vajda államügyészt átkarolja egy vörös prémes köpenyt viselõ idegen. A következõ pillanatban Vajdának borral teli serleg volt a kezében.
Zsarnóczay még mondani akart volna valamit, de nem hagyták. Megállás nélkül felrángatták néhány lépcsõfokon, valami kõbõl készült emelvény közepére.
Szemben hatalmas karosszékben igen díszes sötétkék öltözéket, tollas kalapot és aranyláncot viselõ, zord tekintetû férfi ült. Mellette két másik láncingben. Mögöttük barna csuhás szerzetes nagy fakereszttel.
Egy másik barát Zsarnóczay mellett bukkant fel jóval kisebb kereszttel.
- Fohászkodj az Úrhoz, fiam, könyörüljön bûnös lelkeden! Bíráid elõtt állsz!
Zsarnóczay halálsápadt volt. Mögötte szapora csattogással ácsolták a vérpadot.
*
Évekkel késõbb a Népszabadság hosszan cikkezett arról, vajon hová is tûnhetett a hírhedt milliárdos maffiózó, Zsarnóczay Pál.
A cikkíró több vargabetû után végül arra jutott, hogy a számos gyilkossággal kapcsolatba hozott vállalkozó valószínûleg Dél-Amerikában éli világát.
|
|
|
- december 12 2008 18:28:50
Az írásod remek.
Én leszûrtem belõlem, amit kiéreztem írásodból. Remélem mások is megértik.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel Joli |
- december 14 2008 21:53:58
Nagyon aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel:
P. Laci
(L. N. Peters) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
