|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Gy
Nagyon barátságos és jóravaló ember volt, valahogy mégis, aki csak tehette nagy ívben elkerülte. A lakótársai észre sem vették, a nõvérek futva mentek el mellette, pedig Õ mindent megtett, hogy valahogy észrevetesse magát. Nem volt vele semmi baj.
Nagyon barátságos és jóravaló ember volt, valahogy mégis, aki csak tehette nagy ívben elkerülte. A lakótársai észre sem vették, a nõvérek futva mentek el mellette, pedig Õ mindent megtett, hogy valahogy észrevetesse magát. Nem volt vele semmi baj.
Nem volt ápolatlan, mindig elõre köszönt, a hölgyeknek kezet csókolt, az uraknak kalapot emelt, de valahogy mégis egyedül volt, mióta a felesége meghalt. Képes volt órákat várni, hogy embert találjon, akinek mesélhetett. Életmeséi voltak. Egy probléma mégiscsak adódott ezekkel a mesékkel. Nem, nem az, hogy kiszínezte, megszépítette a gyermek és ifjúkorának történéseit, nem! Betûrõl betûre ugyanazt mondta mindig, századszor is. És itt volt baj! Pista bácsi rátukmálta életregényét mindenkire, aki a közelébe került, egy embernek többször is. Már mindenki ismerte a történetet Szent János királyról, aki megállt egyszer egy pohár vizet inni egy kis falucskában, amit azóta Nagyszetjánosbak hívnak. Nem, akkor még Pista bácsi nem élt, de élt a plébános, aki volt olyan jó az éppen cseperedõ Pistikéhez, hogy megmutassa neki a NAGYKÖNYVET. Igen, csupa nagybetûvel, mert ez egy szupertitkos könyv, amit csak a kiváltságosok láthattak. A nagy falutörténeti könyv. Pistike megnézhette. Aztán jött a háború. Levente évek. Pista is levente volt akkor, õt is el akarták vinni munkaszolgálatra, de megint vele volt a Jóisten, megint akadt egy jó ember, aki megmentette, hamis papírokkal látta el, és ilyen módom megmentette az életét. Szinte látni lehet, ahogy kicsempészik a sorból, és kerülõúton szöktetik a vasútról a bevagonírozás elõl. Nagyon szépen és élvezetesen tudott mesélni, az ember képeket látott az ízes szavak hallatán. Csak ne kellett volna olyan sokszor meghallgatni! Csak ne lett volna olyan átkozottul egyedül, csak ne vágyott volna folyton mesélni! De vágyott, és emiatt feketelistára került, amolyan láthatatlan, meg nem írt feketelistára.
Érdekes dolgok ezek. Soha nem lehet tudni, hogy éppen melyik az a tulajdonságunk, ami egy másik embert kikerget a világból. Melyik az a mozdulatunk, mimikánk, hanglejtésünk, amitõl a másik ember falra mászik. Pont az a mozdulat, szóhasználat tesz vonzóvá egyik ember elõtt, amit egy másik ki nem állhat. Hogy van ez? Van úgy, hogy találkozunk egy emberrel és megfagy köztünk a levegõ, ugyanakkor egy másik emberrel az elsõ pillanattól kezdve úgy érzed, hogy Õ a te embered. Mágnes effektus? Vonzások és taszítások. Akkor mi van a Pista bácsikkal, akikkel alapvetõen nincs semmi baj, de mégis mindig taszításban vannak?
|
|
|
- december 15 2008 22:18:21
Nagyon igaz! |
- december 17 2008 15:07:04
Már kétszer írtam hozzászólást, kedves Mazsoka, de mindannyiszor eltûnt a szövegem. Most ismét megpróbálom:
Nagyont tetszett az írásod a mágneses effektusról. Jó lenne, ha az emberekre rá volna írva, hogy negatív, vagy pozitív pólusúak. Akkor rögtön tudnánk melyik felé fordulhatunk a vonzás eredménye érdekében, hogy ne legyünk eltaszítva. De ehhez azzal is tisztában kellene lennünk, hogy mi milyenek vagyunk mi magunk: negatív, vagy pozitív pólusúak.
Jó volt olvasni írásodat!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- december 17 2008 18:28:47
Bizony Zsuzsanna, az jó lenne! Mennyivel egyszerübb lenne minden. Egyszerû és tökéletes, de akkor nem tudnánk, hogy milyen szerencsések vagyunk egy-egy jól sikerült vonzásban, ha nem tapasztaljuk meg a tszítást. Nem igaz?
Köszönöm, hogy idõt szenteltél rám!
Üdv: Mazsóka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
