|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Egy orvos ismerõsöm osztotta meg velem a hírt, amit sem az újságok, sem a kereskedelmi csatornák nem közöltek az emberekkel.
Tegnap, a kora esti órákban rohammentõ szállított az intenzív osztályra egy eszméletlen beteget. Az állapota jelenleg is súlyos, sõt életveszélyes. Az orvosok mindent megtesznek, hogy az állapotát legalább stabilizálják, de sajnos a prognózis nem túl kedvezõ.
Tudósítónk megkereste a beteg családját is, akik kérdésünkre elmondták, hogy a folyamat már évekkel ezelõtt elkezdõdött. A betegség kezdetén elõször a fénye veszett el a betegnek, eltûnt a tõle megszokott melegség és varázs, ami odáig jellemezte. Késõbb már levegõt is alig kapott, de mindezt az emberek kapzsiságának tudta be, és nem tulajdonított neki túl nagy jelentõséget. Kicsit bánkódott ugyan, és hiányolta a meghittséget, a békét és a szeretetet, de bámulatos önuralommal tûrte a megpróbáltatásokat. Ekkor még az sem szegte kedvét, hogy róla mindenkinek csak a heteken át tartó bevásárlási láz, az esztelen költekezés, a hajsza jutott eszébe. Azt nehezményezte ugyan, és erõs szorongással, szívdobogásérzéssel nyugtázta, hogy nem azzal törõdnek az emberek, hogy szeretettel forduljanak egymás felé, hanem abban látják a lényeget, hogy az ajándékuk minél szebb, nagyobb és drágább legyen.
Hol vannak már a titokban kötött sálak, a hímzett kisterítõk, kifényesített almák, házi sütemények? r11; kérdezte ilyenkor mogorván.
A beteg állapotán sokat rontottak a mûfenyõk, a bevonómasszából készült szaloncukrok és az elõre csomagolt, fa alá tehetõ ajándékok, amik személytelenek és ridegek, egyáltalán nem tükrözik az ajándékozó szándékát.
Hiányoznak a meghitt, közös vacsorák, az ünneplõbe öltözött családok, akik nyitott szívvel énekelve állják körül a közösen díszített fenyõt. A Családok, a közösségek, a beszélgetések, az ünnep. Ezek hiánya vezetett ide, az intenzív osztályra.
Tudósítónk jelenti, az esti vizit után az a hír terjedt el orvosi körökben, hogy a Karácsony nevû beteg nagy valószínûséggel nem éri meg a 2050-et. Kár. Nagy kár!
|
|
|
- december 17 2008 14:58:52
Kedves Mazsoka!
A magam részérõl köszönöm ezt a szomorú hírt, ill. tudósítást a beteg Karácsonyról. Több mint valószínû, hogy én sem érem meg már a 2050-et, és így nem láthatom meg, hogy a beteg karácsony él e még akkortájt.
De nagyon sajnálnám, ha nem élne, mert akkor a mi gyermekeink, s unokáink mire fognak várni December utolsó heteiben? Advent idején.
Nagyon érdekes és értékes gondolatokat közvetítettél felénk, olvasók felé!
Köszönöm, és én azért hiszek abban, hogy az elõrejelzés téves! És az emberek mindent elkövetnek, hogy elég tiszta legyen a levegõ ahhoz, hogy a kicsi fenyõk nagyra nõjenek még 2050-ben is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 17 2008 18:25:24
Kedves Zsuzsanna!
Én is csak drukkolok szegénynek. Valamit azért megteszek: Beleoltom a szeretetet a gyerekeimbe. Én hittel bízom abban, hogy mint általában, most is csak egy médiafogásról van szó. Ha ilyen sokan hiszünk a felépülésében, akkor nem lehet baj, és teljes pompájában fog csillogni ezután is.
Jobbulást Karácsony! Hajrá fenyvesek!
Köszönöm a kedves szavaidat: Mazsoka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
