Napkorong

Elérkezett a Karácsony napja. Néhány ember már hajnalban az utcán söpörte a frissen hullott havat, és közben váltottak néhány szót egymással. Mi tagadás, nagyon kedvesek voltak egymáshoz. Egy öreg bácsika, is a kapuban állott feleségével, és ezt mondta:

-Kár, hogy csak ezen a napon ilyen kedvesek ,megértõek az emberek. Talán ha minden nap karácsony lenne....
-Ugyan már! -szólt közbe a felesége- Mi jó lenne abba? Az emberek elköltenék a pénzüket drága ajándékokra, amik egy szép nap, úgyis tönkremennek, összetörnek és az ajándékozott ember is megunja õket. Gondolj csak vissza, mi történt a szomszéd fiúval tavaly télen!
Az öreg bácsi nem felelt. Talán jobb is volt így, hiszen könnyen szócsatába kerülhetett volna feleségével. Bementek a meleg házba, és a karácsonyi ebédet kezdték közösen készíteni.
Azonban még ebéd elõtt csengettek hozzájuk. Az apó nyitott ajtót.

-Jó napot kívánok! Elnézést, hogy most zavarom önöket, de sajnos elfelejtettem egy fontos munkát leadni, sõt...megírni is elfelejtettem, és önöket tanácsolták a szomszédjaik! -szólt az ismeretlen hölgy.
-Tessék mondani miben segíthetek! -válaszolta illedelmesen az öreg úr.
Közben beengedte a vendéget.
-Elõször is a nevem Balogh Kamilla. Riporterként dolgozom az Olvas Zrt.-nél. És mint már említettem kiment a fejembõl egy fontos cikk megírása amit holnap kell leadnia az újságnak. Ezért kérem a segítségüket!

Az öreg házaspár érdeklõdéssel nézte a fiatal nõt, aki izgatottnak ám mégis roppant kedvesnek tûnt.
-Hát jól van kedvesem, tegye fel azokat a kérdéseket! -szólt a néni.
-Csak egy kérdésem van! Elõre is bocsánatot kérek ha esetleg fájó pontot érintek vele, de muszáj segíteniük. Szóval a kérdés...: ha jól tudom akkor az önök szomszédjában élt egy házaspár, akik mára sajnos elköltöztek. És nekik volt egy fiuk, aki pont karácsony napján hunyt el. és...errõl a szörnyû esetrõl kéne cikket, megemlékezést írnom.

Nagy csend lett. Erre a kérdésre nem számítottak az öregek. Hiszen karácsony napján ki akarna a halálesetrõl olvasni, ami oly szörnyû, megrázó volt. Ám mivel a bácsi látta a riporteren az izgalmat, és a félelmet így felelt.

-Tudja kedvesem, már régen történt, és már öregek vagyunk nem emlékszünk mindenre.
-Óh, az nem baj...illetve igen de senki más nem segít nekem. Szóval ha mégis megpróbálnák....!
-Rendben!-szólt az öreg hölgy.-de nem lehetne ebéd után? Magát is szívesen vendégül látjuk ezen a csodás napon! Hisz ez a szeretet ünnepe.
-Ó én nem fogadhatom el...-mentegetõzött a riporter!
-Dehogynem drágám! Gyere, ülj ide mellém, és közben beszélgessünk ...-fogta meg a kezét, és vezette az asztalhoz a néni.

(folytatás hamarosan!)