Leszaggatott függönyöm szorításában neked könyörgöm. Sebekkel terhes testem foltjai szívembe ivódtak. Emlékszel még mennyire szerettél? Most úgy fájnak ezek a szavak. De téged ez mégsem bánt. A vágy már belõlem teljesen kihûlt. Mégis, ha hívsz, megtört szívvel ugyan, de indulok feléd. Hiszen még mindig akaratod rabja vagyok.
Nem hittem el. Nem hittem neked, hogy akár meg is ölheted bennem azt, mi számodra oly fontos volt. Nem hittem el, s most csak nézlek, miközben ereimben a félelem ritmusa árad szét.
Miért? Mire jó az, hogy önzésbõl kívánsz, s én gyûlölve szeretlek.
