|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Humoros, önirónikus novella
.jpg) T
Amerikába érkezésemkor a legnagyobb meglepetést nem a félelmetes méretû autósztrádák, nem az égig érõ csupa üveg felhõkarcolók és a káprázatos neonhirdetések okozták. Az igazi bámulatot és csodálkozást a legkülönbözõbb típusú emberek színes kavalkádja - fõleg a fekete bõrûek egzotikus színárnyalatai - váltotta ki belõlem. Jellegzetes tarka öltözetükkel, hajkölteményeikkel és bámulatos temperamentumukkal valósággal megbabonáztak. Nem csoda, hisz amíg Magyarországon éltem, nemigen láthattam hasonló afrikai bennszülötteket. Az elsõ napokban igen nagy bajban voltam, mert képtelen voltam megkülönböztetni ezeket az egyformának tûnõ sötét arcokat, melyek, mint a tojások, annyira hasonlítottak egymásra.
A munkahelyemen sok fekete bõrû ember volt a legkevertebb európai és ázsiai munkásokkal együtt. Szerencsére teljes megértésben és egyetértésben kommunikáltunk egymással, közös angol vendégnyelvünk segítségével. Kölcsönösen respektáltuk egymást, gyakran viccelõdtünk egy egészséges, kellemes atmoszférában.
A közeli, húsvéti ünnepek elõtti napon, az egyik tagbaszakadt szerecsen - ki kávészínû társai közül a legzaccosabb volt, fekete sûrû gyapjas szakállát simogatva, megkérdezte tõlem:
- Hotyan lenni mondáni mátyárú asztat: jönni jó huzsvet unnep nekked?
Szokásomhoz híven, kapásból valami marhaságot mondtam válaszként, s ezzel folytattuk tovább a munkánkat. Pár nappal késõbb, valami rendkívüli dolog történt. Odajött hozzám egy tucat élénkszínû afrikai népviseletbe öltözött gyapjas hajú kollégám, néhány tam-tam dobbal felfegyverkezve - és egy félelmetes dzsungel környezetét elém varázsolva - tébolyító ritmusú hörgõ, mezítlábos vonaglásukkal vigyorogva körbe táncoltak.
- Mi a kecske?!... Mi lett ezekkel a lököttekkel ? - rebegtem csodálkozva.
A szégyentõl pirulva álltam köztük és a szemtelenül virító fehér bõrömet sietve igyekeztem észrevétlenül takargatni a legyûrt ingujjaimmal. A nyakamat - mint egy vészhelyzetben lévõ teknõs - mélyen behúztam, hogy minél kevesebbet mutassak magamból.
Váratlanul, bakugrásokkal elõttem termett a társainál több mint egy fejjel magasabb, hórihorgas, szalonnanyakú égimeszelõ, a kecskeszakállas kollégám. A többiek csillogó szemfehérjük fényével és rituális hajlongásokkal követték. Az anyanyelvemen meghabart, szavakkal külön-külön mondtak valamit nekem, majd vidám vigyorral bakkecskeként körbe ugráltak. Kõvé dermedve, érthetetlenül ismételgettem magamban a megfejthetetlen rejtvényt:
- Mi a kecske?!... Mit akarnak ezek a szerencsétlenek tõlem? Istenem, mit vétettem ellenük?!
Perceken belül az egész mûhely lélegzet-visszafojtva szemlélte a részemre nyújtott különleges produkciót. Õsi fanatizmussal fokozták a dobpergéseket, és a zakatoló vonatsebességû körtáncukat hirtelen lefékezték. Dermedt csend terült szét. Az egyik megesett munkatársnõm visítozó csecsemõje félelmében elfelejtett ordibálni. Az ébenfa színû
mûvészgárda égnek emelt fejjel, kórusban köszöntött az anyanyelvemen.
Mint lecsapó villám után a visszhang, hirtelen mindnyájan a vállamat veregetve, szeretettel átöleltek, majd egyenként is megismételték az elhangzott szöveget. Könnyes szemmel, meghatódva, buta kisgyermekként viselkedtem. Hüppögtem, hol az örömtõl, hol a bánattól. Ezt a legalkalmasabb lélektani pillanatot kihasználva, a langaléta kecskeszakállas kivált a csoportból és elém állt.
Mélyen, alázatosan meghajolt elõttem letérdepelve. Zengõ, érces hangját templomi orgonaként rezegtetve megismételte a társai által elhangzott szöveg refrénjét, hogy az alkalmilag összeverõdött publikum félreérthetetlenül meghallja:
- BOSZADMEGAKECSKET!!!
Felemelõ, csodálatos érzés volt hallani a messzi, távoli hazai szó varázsát és aromáját ebben a rideg, idegen világban. E szavak hatására nem csak az öröm, hanem a fájdalom és a kilátástalan, szerencsétlen helyzetem is egyszerre rám szakadt.
Csak akkor éreztem igazán, hogy magányomban milyen tehetetlen és elesett vagyok, mert ...
még egy kecském sincs!!!
|
|
|
- január 16 2009 16:26:36
 
Nagggggggyon jóóóóóóóóóóóóóó.
Maryam |
- január 22 2009 03:03:25
Köszönöm, Maryam! Kérlek, figyeld a soros novelláimat és a Johnny-féle benyögéseimet. Nagy kár, hogy az automata Fõinkvizítor belémfolytja a szót, mert gonoszul cenzurázza az eszmék és gondolatok szabadon áramlását nálam. Még soha az életemben túl az Óperenciás tengeren túl (Ó, Istenem! Nem merem leírni a szót, ahol élek, nehogy még a robot kiheréljen, ha kinyalja... izé ... ha [b] kinyújtja [/b] az acéldrótos, akaratos kezét a komputerembõl felém.)
A jövõben nem fogok többet senkinek sem válaszolni, mert börtönben érzem magam. Már pedig nem szeretnék ott lenni!
Maryan drága, ne haragudj, hogy hipperszenzitív vagyok! Nem véletlen lakom a Kõdzsungelban, távol a világ gonoszaitól!
Igérem, hogy még fogok Neked sok mosolyt varázsolni a többi írásaimmal. Köszönöm, hogy jelentkeztél.
Szeretettel:
Johnny |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
