|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Gy
Rettenetes volt a magány, az üres ház folyton hideg volt és minden sarok rájuk emlékezett.
Ez a nap sem volt más, mint a többi. A reggel észrevétlenül osont be a szobába. Egy ideig megbújt a kicsiny terasz kockakövei között, rózsaszín?re festette a fehér karosszéket, aztán bekopogott a red?ny résein, végigvonult a szobán, bebújt a meleg dunna alá, megcsiklandozta a szempillákat, kicsit elid?zött az öreg, fáradt arcon, majd hangtalanul tovalibbent.
Mamika felsóhajtott. Nem akaródzott még felkelnie. Lustán kinyújtóztatta fájós lábait, összébb csukta a szemét, remélve, hogy marasztalhatja még azt az édes álmot, amit megzavart a reggel tolakodása. Aztán eszébe jutott. Nagy nap lesz a mai! A széken már kikészítve az ünnepl? ruhája, a n?vér tegnap még az inget is frissen vasalta, hogy Mamika ma gyönyör? legyen. Igen, ma fel kell vennie a legszebb mosolyát, hiszen ma eljön. Ma biztosan eljön ? is. A Fiú. Beteg szegény, ritkán tud jönni, de ezt a napot nem felejtheti el, lakjon bármilyen messze. 50 éve, mióta a Fiú elment egyedül élt. Papika már régen meghalt, még a Fiú Svájcba költözése el?tt. Akkor azt hitte, nem éli túl. Rettenetes volt a magány, az üres ház folyton hideg volt és minden sarok rájuk emlékezett. Hány éjszakát sírt át, hány nappalt dolgozott végig keményen, fáradhatatlanul, hogy valahogy múljon a nap, a hónap, az év. Minden vasárnap megf?zte a húslevest, a paprikás csirkét és a fánkot, a kedvenceit, hátha megjön, hazajön, de az étel minden hétf?n levándorolt a házmesterékhez, az ágy is bevetve állt hónapokig. Kezdetben ritkán jöttek hírek. Csak idegenek hoztak néha üzenetet, hogy jól van, minden rendben van, de nem írhat, amint lehet, jelentkezik. Soha nem felejti el azt a percet, amikor legel?ször telefonált. Csak állt, kezében az öreg telefonnal, hallgatta a Fiút, aki csak annyit tudott mondani, hogy – Mamika, szeretlek! – Mire szólhatott volna, megszakadt a vonal. Pedig szerette volna belesikítani a világba, hogy – Én is Fiam! Én is! – de csak a kutya fülét tudta megvakarni, miközben kiesett a telefon a kezéb?l.
Aztán egyszer csak ott állt az ajtóban. Meg sem ismerte, eljárt felette az id?. Egy komoly, meglett férfi kért bebocsátást, amikor ajtót nyitott. El?ször el akarta küldeni, de az idegen megszólította: - Mamika, hát nem ismersz meg?
Azt hitte, elájul. Mennyi ideig kellett nélkülöznie ezt az arcot, ezt a kezet, amelyik ott pihent az övében. Azt sem tudta, mihez kezdjen. Rég nem f?zött már húslevest. Rég nem szell?ztette át az ágynem?t.
Azóta gyakrabban jön, f?leg, mióta nyugdíjas lett. Azt kicsit sajnálja, hogy nem n?sült meg, hogy unokái nincsenek, de a fontos mégiscsak az, hogy ma eljön. ?, a Fiú.
- Jó reggelt Mamika! Jöjjön, segítek felöltözni! – köszönt be a n?vér. – Nagy nap ez a mai, a Polgármester úr is eljön, a konyhában már itt a torta. Na, mit szól? Örül, Mamika?
- És ?? Mikor jön? Telefonált? – szólt türelmetlenül Mamika, miközben engedelmesen hagyta, hogy a n?vér megfésülje.
- Türelem, Mamika! Ebédre biztosan itt lesz! – mondta az ápolón? mosolyogva, majd kilibbent a szobából.
Ólomlábakon vánszorgott az id?. Szomszédok jöttek félénk mosollyal, de Mamika egyre csak az ajtót leste türelmetlenül. Nem is figyelt a csacsogásokra, a köszönt?kre, egyre csak az órát nézte. Soha ilyen lassan nem ütötte el az id?t az ódon óra, soha ennyire nem várta még az ebédre hívó hangot.
A n?vér lekísérte az ebédl?be. Megijesztette a sok idegen arc. Mindenki miatta jött el, ?t ünnepelni gy?ltek össze. A polgármester köszöntötte, de ? nem figyelt rá, az Igazgató ajándékot adott, észre sem vette, egyre csak az ajtót nézte, egyre csak várt, türelemmel és türelmetlenül, mint életében olyan sokszor. Fel akarták vágni a tortát, pezsg?t bontottak, meg sem kóstolta.
Épp elütötte a harang a delet, amikor nyílt az ajtó és az ajtóban megjelent ?. A Fiú öreg arca mosolygott, egyik kezében bot, másikban 100 szál vörös rózsa. Nehézkesen mozgott, félénken megállt a karosszék el?tt, szinte egész testét eltakarta a hatalmas csokor.
- Isten éltessen Mamika! Isten éltessen 100. születésnapodon Édesanyám!
- Most már minden rendben van! – szólt mosolyogva Mamika – Jöhet a pezsg?! |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
