Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikNovember 24 2024 01:15:00
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 29
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,211
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
Nyegle karácsonya
_Gy

(ajánlás: X. Y.-nak, aki az utcán él)




Esett a hó. Lépteit lelassította, fázott, szája széle kék volt a hidegt?l, kezeit mélyen zsebébe rejtette, keszty?i rongyosak voltak. De talán nem érezte a hideget sem, inkább elmúlt életére gondolt. Már az igazi nevére sem emlékezett, vajon volt neki? Mindenki a kerületben Nyeglének hívja, mikor megjelent, mint hajléktalan, úgy morgott az emberekre, és rajta maradt ez a név. De mi volt ? azel?tt miel?tt Nyegle vált bel?le? Egy ember, akinek saját élete volt, de egy tragédia kettétörte, és hátat fordítva múltjának az utcára került, lassan már tizenöt éve. Senkije se maradt csak a n?vére, akir?l évek óta nem hallott. Szó nélkül hátat fordított neki, életjelet nem adott magáról. Talán soha nem bocsájt meg neki, de olyan jó testvérek voltak régen. És eszébe jutottak a régi karácsonyok. Megállt egy ablak el?tt és benézett. Apa, anya és a gyerekek, és a fényben úszó karácsonyfa. Szinte érezte az illatát, a csengetty?szót, mire beléptek: a karácsonyfa és a finom mézes kalácsot. Régen volt, ? most az utca embere lett. De ezen az estén mást keresett, egy embert a rég múltból, a n?vérét. Ha meg sem bocsájt neki, de felhívja telefonon. A portás megszerezte a számát, és megengedte neki, hogy felhívja, talán otthon találja. Sietnie kell, mert ha id?ben nem végez, bezárják a szállót és kint marad az utcán. Lépteit felgyorsította, és belépett az ajtón, a portás már várta, és ? perceken belül hívott egy telefonszámot. Szíve hevesen kezdett verni, lélegzetét visszafojtotta annyira izgult. Végül egy régen nem hallott hang szólalt meg a vonal másik végér?l. Nem tudta mit mondjon neki, a n? hang halhatóan ennyit mondott:
- Halló kivel beszélek, van ott valaki a vonal másik végén?
- Igen én vagyok-felelte Nyegle.
- Ki az az én?- kérdezte a n?i hang.
- Irénke te vagy az?
- Igen én kivel beszélek?
- Itt Józsi beszél- hirtelen köhögnie kellett, igen eszébe jutott a neve.
- Józsi? Istenem! Az a Józsi!
- Talán az, a Józsi, aki tizenöt éve hátat fordított neked és az életének- válaszolta Nyegle.
- Öcsike te vagy az? Kis testvérem ugye veled beszélek?- kérdezte idegesen Irénke.
- Igen én- jött a vonal másik végér?l a válasz.
- Te élsz? Nem hiszem el! Tudod mennyit kerestünk?
- Kerestetek? De nem gy?löltetek?
- Téged miért? Nem! Mi történt veled a tragédia óta?
- Utcára kerültem és itt élek a harmadik kerületben évek óta. És ti, a gyerekek?
- Feln?ttek öcsike! Már elkerültek itthonról! –válaszolta sírva Irénke.
- Érted jövünk! Haza viszlek! Hol talállak meg?
- Hát a szállón, ha úgy keresel, hogy a Nyegle, tudni fogják, kit keresel.
- Többet édesem nem leszel Nyegle, megint Józsi leszel az én kis öcsém!
- Remélem n?vérkém! Mennem kell, letelt a 10 perc!
- Holnap tudok érted menni, mert a férjem hazavitte anyósom, de reggel érted megyünk! Kérlek, tarts ki addig! –zokogta Irénke.
- Igyekszem Irénke! Szeretlek és köszönöm!
- Én köszönöm, hogy élsz és ennyi év után láthatlak! Akkor holnap! Én is szeretlek, szia!

A telefon némán búgott és ? visszatért mostani életébe, ami talán véget ér, és újra otthonra talál. Megköszönte a telefonhívást, majd útnak indult. De már kés? volt, a szállót is bezárták, hogy elment az id?. Most mi lesz? Hideg van, a hó szakadatlan esik, és ? nem tudja, hol van. Sétálnia kell, akkor nem fagy meg. Neki élnie kell, most már van miért. A n?vére érte jön és tizenöt év után hazaviszi. Egyre jobban fázott, lépteit megint lelassította, érezte, a vizet a cip?jében, ki kell tartania, most nem adhatja fel. De meg kell, álljon egy picit ennél a fánál, nem bír tovább menni. Kicsit le kell, üljön, annyira elfáradt. Holnap érte jönnek, látni fogja a n?vérét, és többet nem fog az utcán élni, érezni fogja a karácsony melegét, szeretetét. Becsukta a szemét, látta a n?vérét, ahogy fut elé, megölelik egymást, érezte a meleget, már látta a fényeket. És olyan jó érzés töltötte el.




ui: Nem a te életedr?l szól, de neked írtam, csak hozzád, remélem, te hazatalálsz szavak nélkül is, és megint ember leszel!




2008. december 21. szombat hajnali 2 óra 48 perckor

Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
23/11/2024 10:58
Üdvözletem mindenkinek!
vali75
19/11/2024 09:21
Szép napot kívánok! Erzsébeteknek boldog névnapot!
KiberFeri
19/11/2024 09:16
Üdvözlők mindenkit!
vali75
18/11/2024 07:32
Jó reggelt kívánok!
iytop
16/11/2024 11:52
Szép napot kívánok Mindenkinek!
KiberFeri
14/11/2024 14:32
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
04/11/2024 09:45
Üdvözlők mindenkit!
vali75
02/11/2024 22:09
Jó éjt Napkorong!
KiberFeri
02/11/2024 08:16
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
31/10/2024 09:18
Üdvözletem mindenkinek!
iytop
30/10/2024 07:25
Szép napot kívánok Mindenkinek!
vali75
29/10/2024 21:33
Jó ejszakát mindenkinek! smiley
vali75
28/10/2024 17:38
Sziasztok! Kiszerkesztettem minden beküldött verset, igyekszem majd gyakrabban jönni.
KiberFeri
17/10/2024 14:47
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
14/10/2024 16:00
Üdvözlők mindenkit!
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes