|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_: Felajánlva az egyetlen és leghűségesebb Morzsa kutyának, aki 2008. december 27-én ment el örökre…
Emlékek, amelyek sűrűsödnek, hol könnyekkel telítik meg a szemem. Az ember januári napokon többet ül a szobájában, és van ideje gondolkodni a szép, de eltűnőben lévő képeknek. De nem szabad felejteni, a kockákat apránként kell összerakni.
Kutyám a lábamhoz heveredett, és halk horkolása engem is mély álomba repített, egy olyan helyre, ahol gyerekként éltem mindennapjaim. Eszembe jutott egy kép, egy barátról, akivel annyi közös élményt éltem át, kis gyermekkorom legszebb pillanatait.
Dédszüleim egy kis falu határában laktak. Csendes kis utcák, apró kis házak nőttek ki egymás mellett. Nagyon sok időt töltöttem ott velük, különösen öt éves koromtól emlékszem élesebben azokra az időkre, amit kis barátommal, Morzsával töltöttem. Az ő története különleges, de mégis meseszerű. Dédszüleim, egy havas téli délutánon temetésen voltak. Már igyekeztek haza a temetőből, mikor egy kis kutya egy bozontos képű fekete, bogárszemű tacskó keverék ült le eléjük. Rájuk nézett nagy bánatos szemeivel, kérlelő hangon nyüszített, hogy vigyék magukkal haza. Apó lehajolt a kis fekete bozontos ebhez és nevetve így szólt:
- Na, anyó mi legyen, ezzel a kis fekete ördöggel? Hazavigyük, a mi kis Andriskánknak?
Anyó ránézett a kis kutyára, aki két lábával a kabátjába ágaskodott, hogy vigyék.
- Nem is tudom apó. Bojtos már nyáron elment, ki tudja kié…de nézd, milyen aranyosan hízeleg, bizony, mondom, apó vigyük haza!
Este fele észrevették, hogy vakaródzik, bolhás lehetett szegény kis vadóc. Nevet próbáltak neki adni, mivel mindig éhes volt, anyó szerint még a morzsát is kinézte a szájából, így Morzsának nevezték el.
Én téli szünet alkalmával ismertem meg Morzsát. Apró kis fekete bozontos gombolyag volt, aki minden rosszaságban benne volt. Macskák kerülték udvarunkat, hiszen mi nagy riogatások közepette elkergettük őket. Hó csatákat vívtunk, én dobáltam hógolyóval, ő szaladt el előle. Este fáradtan melegedtünk anyó jó meleg kályhája mellett. Mindig mikor meglátott lógott a kis rózsaszín nyelve, és attól a pillanattól kezdve vége nem volt játékainknak. Az évek teltek, ahogy dédszüleim úgy Morzsa is öregedett. Léptei lassabbak lettek, de a közös játék gondolata mindig felvillanyozta.
Egy téli napon egymás után veszítettem el szeretet dédszüleim. Sokáig nem bírták egymás nélkül, a halálba is szinte együtt mentek. A kis ház, az udvar megüresedett. Csatangolásaink véget értek. Nagyszüleim úgy döntöttek eladják a szülői házat, és Morzsa hozzánk kerül. Egy napon vevők érkeztek a házra, nagyapám vezette körbe őket. Morzsa mikor megpillantotta az idegen embereket, megfáradt kis öreg testével sietősen a kapu felé tartott. Utána futottam, könnyeim folytak az arcomon le.
- Hova mész Morzsa?- kérdeztem tőle.
Megállt a kapu előtt, rám nézett apró kis fekete szemeivel. Mintha azt mondta volna, az én szolgálati időm lejárt, ideje tovább állnom. Majd megfordult és kiszaladt a kapun. Én utána szaladtam, végig az utcán kiabáltam a nevét, jöjjön vissza, de nem tudtam utolérni. Sírva fakadtam, vigasztalhatatlan voltam. Megláttam egy ismerős nénit, akitől, megkérdeztem nem látta-e Morzsát, ő azt mondta a temető fele látta elsietni. Rohantam a temetőbe, egyenesen dédszüleim sírjához. Még nem értem oda, de messziről láttam Morzsát. Ült a sír mellett lehorgasztott fejjel. Észrevette, hogy jövök, és elfutott onnan. Többet nem látta senki. Sokáig tűnődtem, vajon miért nem maradt velünk. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, mire megértettem, ő a dédszüleimet szolgálta mindhalálig. Mikor lejárt a szolgálati ideje, búcsút vett gazdáitól, és elindult egy olyan úton, ahova csak állatok járhatnak.
Felébredtem arra, hogy kutyám, nyaldossa arcomat, mintha belelátott volna legmélyebb álmaimba. Magamhoz szorítottam és egy kis ölelést gondolatban Morzsának is küldtem.
2009. január 7. csütörtök-14. csütörtök |
|
|
- február 11 2009 19:36:48
Gyönyörű történetet osztottál meg velünk a kutya hűségéről. Bennem is emlékeket ébresztett. Köszönöm. |
- február 11 2009 23:36:41
Kedves Harmat örülök, hogy a novellám is elolvastad! Bennem mindig kedves emlékeket ébreszt, ha az igazi Morzsára gondolok  . |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
