|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_x
 Z
- Nagyon rég vártam már erre a találkozásra!
Most, itt, Veled szemben ülve hírtelen nem is tudom, hol kezdjem, egyáltalán kellene-e mondanom valamit!
Olyan fura, mert a fejemben már ezer és ezerszer kigondoltam mit mondok, hogy mondom, hol tartok hatásszünetet, hol halkulok el….és most csak keresem a szavakat.
Olyan borzasztó, még a hangom is el-elcsuklik…, rossz, hogy nem nézel rám!
Most….pedig, hogy rám nézel, meg sem tudok szólalni!
Egymillió éve vannak kérdések a fejemben. Miértek! Miértek, amiknek ma már semmi jelentősége! Semmi, de semmi, de mégis bennem dübörög a válasz utáni vágy!
Talán ha pár miértre választ adnál…könnyebb lenne nekem...bár nem tudom, hogy akarod-e, hogy nekem könnyebb legyen...?
Sokat beszélek. És még nem mondtam semmit!
Álmomban kérdéseket tettem fel, de válasz soha nem volt, csak a szemedet láttam….
A millió kérdésből ma már csak egy maradt! Miért?
Miért mondtad? Miért nem mondtad? Miért nem jöttél? Miért jöttél egyáltalán?
Miért mondtad, hogy csak én és senki más? Miért nem mentettél meg ...magamtól!?
Tudom! Tudom, hogy nincs tökéletes élet!
Nincs tökéletes állás, nincs tökéletes házasság, nincs tökéletes ház, nincs tökéletes gyerek, nincs tökéletes férfi, vagy tökéletes nő!
De hiszem, hogy van az életünkben sok tökéletes pillanat.
Tökéletes pillanat együtt nézni a naplementét.
Tökéletes pillanat egy tánc, egy csók, egy gyermek mosolya, egy csokor illatos ibolya, egy jó tál zöldbabfőzelék….
Csak a jól kell percet választani!
Nem tudom,! Én tudtam jól percet választani?
Ezen gondolkodom!
Egy párhuzamos életen, amit jó lett volna előre látni, előre leforgatni, hogy aztán a jó döntés biztos legyen. Hogy ne legyen lázálom!
Bár a parázs mellett jó üldögélni. Biztonságban vagyok a parázs mellett, folyamatos meleget ad, nem fázom, s nincs melegem. A lángok nem kapnak bele a ruhámba, a parázson sütögetett pecsenye a legfinomabb, s ha a kedvem úgy kívánja, csak locsolok egy kis vizet s eloltom, vagy épp ellenkezőleg, gallyakat dobálok rá, hogy felkorbácsoljam, hogy aztán újra parázzsá szelidüljön.
De én szeretem a lobogó tüzet! Imádom, mikor süti az arcomat a forróság, mikor szinte éget, mikor annyira elvakít a láng, hogy bele sem tudok nézni! Mikor a lángok az égig érnek, mikor csak két lábon állhatok a tűz mellett, mikor a lángokba nézve elrepülhetek, mert szárnyak nőknek a lángokból és repít, repít a fellegekbe...de aztán a lángok utolérnek és leégetik szárnyamat, már meztelenül állok előtte, és még mindig csak a forróság, már nincs mit levennem…..
A tökéletes pillanatot hajszolom azóta! A tökéletes percet! S ha néha ráakadok, órákká nyújtom az elmémben!
Nekünk mennyi lehetett volna?
Milyen magasra repítettél volna? Hagytál volna a magasban… repülni? Esetleg... repülhettünk volna együtt, vagy csak papírsárkány lehettem volna a kezedben……hosszú-hosszú kötélen?
Nem tudom, mit mesél a szemed!
Jó lenne…. ha most megszólalnál……..
…………………………………………………………………………………………………..
|
|
|
- február 13 2009 17:58:25
Kedves Madi!
Írásod olvasva, magamra ismerek, nekem is ott vannak a miértek, a sok megválaszolatlan kérdés, tökéletesen átjöttek az érzéseid a sorokból, nagyon szépen, gördülékenyen megírtad. Gratulálok.
Szeretettel Tay |
- február 14 2009 14:18:06
Kedves Taygeta!
Köszönöm szavaid!
Szerintem minden férfiban és minden nőben benne vannak ezek a kérdések, csak nagyon kevesen mondják ki, merik kimondani.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv: Madi |
- február 14 2009 23:03:20
Kedves Ildikó!
Fontos témához nyúltál, és mint legtöbbször, most is remek színvonalon tolmácsoltad azt.
Igen, szerintem is bennünk vannak ezek a kérdések.
Legalábbis bennem biztosan. Én is érzem ezeket a tökéletes pillanatokat, és mondhatom, nagyon jó dolog rájuk emlékezni.
És a tűzzel is így vagyok, noha tudom, hogy írásodban a tűz szimbólumként van jelen. Itt jegyezném meg, hogy a parazsat őrizni is kell, de nem mindig sikerül... Akkor aztán mi értelme gallyakat dobálni rá.
Hányszor kérdezzük magunktól: Ha újra kezdhetnénk mit tennénk másképp, hogyan, milyen szempontok alapján választanánk párt, egyáltalán választanánk e párt?
De amikor erre gondolunk, vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy újrakezdett életünkkel együtt elveszítjük a már megélt tökéletes pillanatokat is. Én nem tudnám megtenni...
Inkább elhessegetem a fájót, és egyre hosszabbra nyújtom az elmémben a tökéletes pillanatokat.
Szeretettel, és barátsággal: Szisz |
- február 17 2009 08:03:06
Kedves Sziszifusz!
Elgondolkodtattak soraid!
Bölcsességed köszönöm, igyekszem én is így állni magamhoz!
Szeretettel: Madi |
- február 20 2009 13:08:01
Szia Madika! Ledöbbentettél semmi perc alatt! Érett Komoly kis egy perces. Remek kivitelezés, tömör és egy egész életérzés benne van. És mindig ott van a miért, és a mi lett volna? És soha nem lesz válasz!
Talán annyi: Ennek Így kellett történni, Mert a perc azt a döntést hozta.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Mammmm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
