|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_ismét egy kisebb szösszenet tőlem, beleírtam minden feszültségemet
Megszakadok. Szorít kegyetlenül. Mindjárt megfulladok, a szemeim kidüllednek, és kitépem a hajam. Mindjárt. Csak egy kis időm van még addig. Álmatlanság kerget, hajszol. Könnycsatornáim támadást indítanak ellenem, mikor vissza akarom őket tartani. Idegbajos, rikoltozó félig asszony, félig sassá változom. Húst tépek a hegyes fogaimmal. Csikorog a számban a vér fémes íze. És közben mégis remegek, és félek. Hogy összedől. Minden.
Védjetek meg magamtól, tekerjetek körbe kötelekkel, hogy szét ne essek! Adjatok páncélt, hogy ne törjek össze! Zárjatok ketrecbe, hogy meg ne öljelek benneteket! Vigasztaljatok, hogy ne magamat öljem meg! Adjátok nekem a boldogságotokat, hogy ne lopjam el! Ígérjetek hamisan, hogy naiv legyek! Üssetek ostorral, hogy féljek… Inkább hagyjatok. Ne reménykedjetek, én nem hallom meg bíztató szavaitokat. Szánó szavaitokat. Szegény szerencsétlen én, ugyebár. Ugye, nem is érdekel benneteket, csak én hittem benne? Úgy, úgy van. Kit érdekel egy csitri bamba nyafogása, aki nem tudja még… Ajaj, izzanak az ujjaim, nemsokára felrobbanok. Nahát akkor már nem sokat írok.
Be vagyok csapva, csak egy bájital hatását érzem. És ő, ő, Mater Lachrymarum, a Könnyek Miasszonya. Megkeseríti az életemet. Kísért a szellem, és kísér amerre a lábam lódul. Ki is értem a világ szélére. Hoppá, igencsak a szélén állok, ha most robbannék fel, hát le is zuhannék. Hátha kinőnek még a sasszárnyaim, aztán fröcsögve beleröhögnék a mélységbe. De közben félnék, hogy mégis beleborulok a sötétségbe. Hát így megy ez.
Ki-ki hagy a véráramlás, és oxigén-utánpótlás a testemben. Hát a tüdőm igencsak gyorsan kapkodja azt a cseppnyi levegőt. Tegnap láttam egy csecsemőt. Tejpöttyös arc, kicsi körmök, fura sírásra hajló fintorok. Kezembe vettem, és a detonátorom megállt visszaszámolni. Megállt a vérzés az ereimből. Éreztem a súlyát az újonnan tisztult léleknek. De csitt, a titkot talán csak annak mondom el, aki bűnösen kíváncsi. A bűn együtt jár a Tudás Fájának gyümölcsével. Ám sosem pozitívum. Fú, a lábaim is izzanak, már csak befejezésre futja.
Osszam meg veled a tapasztalataimat? Adjak tanácsot? Miért, ha soha senki nem fogad meg semmit, és nem is érdekli. Nahát engem sem érdekel. Az ember valóban eredendően bűnös. Nahát ez a nagy titok, ha annyira kíváncsi vagy! Most pedig pont emiatt fogok szétrobbanni, szétégni, és szétporladni.
JÓ REGGELT HÉTALVÓ! Nahát, talán rosszat álmodtál? Olyan sápadt vagy!
|
|
|
- február 27 2009 06:46:34
Jó stílusban írsz, mozgalmas, sodrása van...olvasmányos,plasztikus...elszórsz tartalmas gondolatokat és érzéseket....megnyugtató,hogy "csak" álom....de tudod,az álmaink a hétköznapjaink ,nappalaink folytatása...hogy mit cibálunk be éjszakai világunkba...az mindíg beszédes....külön üzenettel bír...
Nem ragozom....tetszik nagyon
Szeretettel
szí. |
- február 27 2009 17:52:57
Kedves Helen!
Ébresztő!
Nem lehet ilyen álmod!
Hahó, hétalvó!
Nem is tudtam, hogy ilyen jókat írsz!
GRATULÁLOK!
Puszil: Anya |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 25. szombat,
Kristóf, Jakab napja van.
Holnap Anna, Anikó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
