|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Gy
Orosz T Csaba
Egy pillantás a pokolba
Paul nagyon szerette az édesanyját. Egész kisgyermek korától minden fontosabb játékának a Mama nevét adta.
- Csak jó ember legyél, ha felnősz, kicsi Pauli – mondogatta a Mama mindig. Apját az állandóan siető kereskedőt nem igazán szerette. Talán ez lehetett az oka annak, hogy Paul nem vitte tovább a családi üzletet, hanem 22 évesen lelépett. Nem a klasszikus lelépés volt, hanem a sorállományú katonai szolgálata után nem szerelt le. Rebesgették, hogy talán új háború van kialakulóban, de Paul nem hitte el, hogy a nagy világégés után még egyszer olyan őrült lenne az emberiség, hogy bele lehetne rángatni még egy háborúba. Elvégre már 1937-et írunk. Sorállományban pilóta kadét volt, ezért elhatározta, hogy bennmarad és miután elég repült órája lesz, kereskedelmi pilótának áll. Egy évvel később az avatáson amikor feltűzték a repülő szárnyakat, odalépett hozzá egy ezredes, éppen amikor Spencer barátja hátát lapogatta boldogan.
- Gondolja meg fiam! Ilyen jó pilótáknak nem lenne szabad a polgári repüléshez menni!
Akár még ezredes is lehetne magából, ha igyekszik. Megsúgom, hamarosan háború lesz Európában! Amerikának szüksége lenne az ilyen hazafiakra! Csak katonákat kellene átrepíteni a Nagy Tócsa felett!
Így történt, hogy Paul és Spencer barátja a 340-es Bombázó Ezred 97-es nehézbombázó századába került tényleges állományba egy ütött kopott B-17-es repülő erőd fedélzetére, másodpilótaként.
Amikor Paul első eltávozására hazament a drága Mama nagyon aggódott a döntése miatt.
- Nem szeretném, ha embert ölnél kicsi Paulim!
- De mama, Európa messze van, ide nem jön át a háború. Én pedig csak pilóta vagyok! Én leszek az egyetlen katona Mama a földön, akinek kezeihez még egy ember vére sem fog tapadni!- mondta erőltetetten mosolyogva. Apja nem szólt egyszem fiához, mert nem a vállalkozást vitte tovább.
- Ha megígéred megtartod!- mondta megnyugodva a Mama.
- Ha lesz egyszer saját gépem aminek én leszek a kapitánya, akkor rólad fogom elnevezni Mama!
- Még nem szoktál le erről a bolondságról? Nézzenek oda, már férfi és még mindig az anyjáról nevezi el a dolgait! – nevetett a mama, de láthatóan jólesett neki az ígéret.
1942-ig nem is volt gond az ígérettel. Ekkor a pilótaprogram keretében az angol királyi légierő a RAF néhány bombázó pilótát kért kölcsönbe a szövetségesétől. Paul is közöttük volt. A RAF Polebrook- i központjába került. Erről a repülőtérről szállt fel a szövetségesek Nyolcadik Öszesített Repülőezrede, hogy csapást mérjen európára.
Paul életében először volt kapitány egy C tipusú B17-es bombázón. Hihetetlen magasságban harmincezer méteren kellet támadnia a wilhelmshaveni Gépgyárat.
- Rózsagyökér egyes itt Dagipék vezér, magasságon vagyok!
- Dagipék vezér itt az irányítás, minden rendben?
- Jelentem rendben, egy kilenc nulla múlva a cél fölé érek – rádiózott az újdonsült kapitány.
- Kapitány itt faroklövész!
- Ne rádiózzon faroklövész, kiabáljon, majd továbbadják!- hamarosan megjött az üzenet a faroklövésztől a rádióson és a bombavetőn keresztül, hogy a farokgéppuska hevedere ebben a magasságban elfagyott és működésképtelen. Hamarosan az összes lövész jelentette, hogy náluk is ez a helyzet. Gyakorlatilag védtelen volt a gép a német vadászok ellen. Paul remélte, hogy talán extrém magasságuk megvédi őket az elfogó vadászoktól, ugyanakkor remélte, hogy a bombavető célba talál, hiszen fele ekkora magasságból gyakoroltak csak.
- Kioldási helyzet hamarosan uram – jelezte a bombázótiszt.
- Számoljon John – szólt hátra Paul
- Öt, négy , három, kettő, egy, kioldás!
- Találat? – Érdeklődött izgatottan a kapitány később
- Negatív uram – mondta a tiszt
- Másodlagos célpontra állni! – adta ki a parancsot, bízva abban, hogy a század többi része nagyobb sikerrel jár. A következő cél a közeli tengerészeti bázis volt. Itt két igazolt találatuk volt. Paul remélte, hogy még tartja a mamának tett ígéretét és csak anyagi kárt okoztak.
A következő bevetésen nem lett volna kifogás, ha a sors másképp nem rendelkezik. Brest, Emdem, Kiel városok ellen repültek gyújtó bomba füzérekkel, amikor félúton a bombakamra ajtaja meghibásodott és vissza kellett térniük a bázisra. Tehát Paul megtartotta ígéretét idáig. Ezután a bevetés után hírtelen visszarendelték az Egyesült Államokbéli Utah-ba. Visszarendelésének oka az volt, hogy különleges gépekkel, különleges bevetésre kellett felkészülnie két tapasztalt háborút megjárt kapitánynak.
John elbűvölve nézte a hatalmas, vadonatúj, csillogó B-29 Superfortress bombázót.
- Akkor a baloldalit választja őrnagy? – kérdezte a műszaki tiszt- Mit fessünk rá? Mi legyen a neve?
- Enola… Enola Gay…! – válaszolta Paul Tibbets őrnagy.
1945 augusztus 6.-án reggel a Little Boy nevű urániumbomba felrobbant Hirosima városa felett. Egyetlen szempillantás alatt elpusztult a város házainak kétharmada és közel nyolcvanezer ember, akiknek csak az árnyéka maradt beleégve a talajba. Az Enola Gay faroklövésze szerint a robbanás utáni kép olyan volt, mint: „Egy pillantás a pokolba”
|
|
|
- március 02 2009 09:46:05
Kedves Csaba!
Ez megint jól sikerült alkotás, ha bár szomorú, hogy ez a eset megtörtént, és hogy emlékeznünk kell rá! (Kár, hogy nem lehet visszamenni a múltba, és megakadályozni, s másként irányítani a történelem kerekét!)
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
