|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Talán még nem késő
_crop.jpg/300px-Faroe_stamp_402_blue_whale_(Balaenoptera_musculus)_crop.jpg)
Kék óriás
És akkor apró kezek megpróbálták visszarángatni az óceánba. Nyitotta a száját, hogy megmondja nekik.
- Már késő száraz testvéreim! – úgy látszik a hallásával együtt a beszédkészségét is elvesztette. Olyan régen volt, amikor utoljára beszélte az Ősi nyelvet.
Nem ezekben a vizekben született. A hatalmas űrhajó steril vizében jött a világra. Periódusonként új Őrzők kerülnek a Földre és a Galaxis más lakott bolygóira. Eleinte mindenhol ellenségesen fogadják őket. Itt is hatalmas vadászatokkal próbálták elűzni az ősi tudás őrzőit. Amikor a száraz testvérek egy újabb tudásszintre érnek, akkor általában megértik, hogy miattuk vannak itt. Ha az Őrzők nem vigyáznák a lakott bolygókat, akkor a Sugárzás hamar felégetné a gyenge kis életformájukat. Hiszen olyan aprók! Mégis rettenetesen vérszomjasak! Még csak kevesen értik közülük, hogy miért is vannak az Őrzők a földön. Már csak néhány száz kékbálna volt a Földön, ezért hozták éppen ide őt és édesanyját. Lopellának hívták azok a barátságos rézszínű szárazlakók, akik nevetséges kis kenuikon néha beúsztak hozzájuk, a kis öbölbe, ahol kirakta őket az űrhajó. Rögtön a születése után. A mama mérges volt, amikor orrával döfködte a kis csónakokat és nevetett azon, amikor rémülten menekültek a közeléből. Akkor magyarázta el neki, hogy miért is vannak itt. Az Ősrobbanásból, ami az egész Galaktikát teremtette hatalmas mennyiségű energia maradt vissza. Gyilkos sugárzás formájában örvénylik a galaxisok között, elpusztítva minden élőt. Tovább hevítve a központi napokat, ameddig végül mind felrobban. Majd izzó novaként feléget mindent a környezetében. Ez a sugárzás minden élőt elpusztít. Ezért alakult ki itt a Földön is először a vizekben az élet. Az őrzők voltak ennek a bolygónak az első lakói. Bűvkört vontak a bolygó köré. Ezt később a szárazlakók Ózonpajzsnak nevezték. Azóta sem értik, hogy Lopella és néhány megmaradt társa generálják ezt a védelmi eszközt. Energiát nyernek a Föld növényzetéből, főleg a fákból és ezt állítják össze egyetlen hatalmas védőmezővé. Manapság egyre gyengül ez a pajzs, mert nagyon kevesen maradtak az Őrzők. A vének azt mondják, hogy valaha minden ember beszélte az ősi nyelvet és így meg tudták nekik magyarázni, hogy miért vannak itt. Ők adtak tanácsot arra nézve is, hogy a piramis alakú építmények a föld néhány pontján felerősíthetik a védőhatást. Hamar elfelejtették a közös nyelvet az emberek. Ahogy „tudásuk nőtt” úgy lettek egyre mohóbbak, vérszomjasabbak. Már a krilleket is sajnálták a kékbálnáktól, pedig mást nem is ettek. Kétszáz éve kezdődött a gyilkolás. Mindenki megdöbbent, amikor az első Őrzőt óriási vashoroggal megszigonyozták. Apró csónakokon addig üldözték amíg ő kétségbeesésében feléjük fordult és magyarázni kezdte nekik az Ősi nyelv minden ékesszólásával, hogy miért is vagyunk itt. Nem értették. Hajóikra vontatták és feldarabolták. Egy ideig rengeteg őrző követte ezt a hajót. Mind egyszerre beszéltek. De az emberek újra csónakjaikba szálltak és egy másik őrzőt vettek célba. Ekkor megértettük, hogy a szárazlakók eltévesztették az irányt. Manapság már csak néhány ferdeszemű, fekete hajú apró ember üldözi őket, zászlajukon a felkelő nappal. Azzal a nappal ami elpusztítja őket, ha ők kivégzik az Őrzőket. Ahogy „fejlődnek” a szárazlakók úgy más fenyegetések is leselkednek az Őrzőkre. Egy bálnák számára kedves atollon állandóan a maghasadással játszanak. Néha odagyűlünk néhányan és beleüvöltjük a szonárjaikba, hogy ez mennyire veszélyes játék. Nincs is rá szükségük, hiszen az óceánokban annyi rejtett energiaforrás található, hogy bőven elég lenne az összes szárazlakó, minden masinájához. Ha megkérdeznék az Őrzőket azok készséggel, megmutatnák, hogy honnan és hogyan lehet ezeket felhasználni. De nem teszik. Elviselhetetlenül hangos víz alatti robbantásokkal tönkreteszik a vízi életformákat.
Tegnap Lopella túl közel merészkedett egy ilyen víz alatt úszkáló bádoghengerhez, mert olyan szépen énekelt. Amikor válaszolni akart, hirtelen hatalmas robbanás vette el a hallását és a tájékozódó képességét. Pánikszerűen menekülni kezdett. Egyszer csak a szárazföldön találta magát.
És akkor apró kezek megkísérelték visszarángatni őt az óceánba. Lopella még egy utolsó üzenetet küldött a közelben várakozó anyjának.
- Vigyázzatok rájuk! Még megmenthetők! Már ők is akarják! Hamarosan újra megértik az ősi nyelvet, és akkor segítenek a küldetésünkben. Ég veletek…!
|
|
|
- március 03 2009 09:09:41
Kedves Csaba!
Nem tudhatod, de megint majdnem "megríkattál" ezzel a szép írásoddal. Nagyon remélem, hogy sokan elolvassák!!!
Írásaid számomra felülmúlhatatlanok, mondanivalójukat illetően, mint ez a mostani is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 03 2009 11:18:17
Köszönöm kedves Zsuzsanna |
- március 03 2009 12:46:38
Kedves Csaba!
Szerencsére én is elolvastam!
Nem jutnak olyan szavak az eszembe, amivel kifejezhetném írásod
"fontosságát és nagyságát"
Örülök, hogy elolvastam.
Üdvözlettel jocjo |
- március 03 2009 17:38:12
Köszönöm a hozzászólásokat mindenkinek |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
