|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Első nap a kertben
 Z
Március első napján kilátogattam a kaposmérői szőlőhegy egyik dombján lévő hétvégi telkünkre. Kerékpárral tettem meg az út egy részét, de a nagy sár miatt az utat a kerékpárt magam mellett tolva, a parlagon hagyott útszélen haladva tettem meg. Közben nézelődtem, és nyomait kerestem a tavasznak. Sok helyen már a bodzaágak apró kis rügyei levélben végződtek. A domboldal erdős lankáit végeláthatatlan fehérségbe borította a sok apró hóvirág. Most is, mint eddig mindig rájuk csodálkoztam, s örömömet leltem látványukban. A kicsi virágok felszínre bújását még a horhapart leomlása sem akadályozta meg, szinte karnyújtásnyira voltak tőlem. Biztosan senki nem vette volna észre, ha leszakítottam volna egy csokorra valót, de még sem tettem, mert úgy gondoltam, hogy ott szépek, ahol vannak. A vázában csak rövid élet várna rájuk. Így még sokáig díszíthetik a lomb nélküli erdőt, és még mindig pompáznak, amikor már kibújnak a földből a keltikék és az odvas keltikék is, amit én vadjácintként ismerek. A keltikék liláskék virágaival és messze szálló édes illatukkal még szebbé teszik az erdőt. Amikor a hóvirágok már kezdik levetni szirmaikat és csak a zöld magburkukat hagyják a szárukon, akkor ők már javában illatoznak, s velük együtt más apró erdei virágok is megjelennek, amiknek a nevüket sem tudom.
Ezután már nincs megállás, mindig nyílik valamiféle újabb erdei virág. Még az egyik el sem hervad, nyílik helyette egy másik, mintegy átmenetet képezve az erdő díszítésének folyamatában. Amikor majd a gólyahír is megjelenik a mélyen fekvő, nedvesebb helyeken, akkor már nyugodtan mondhatjuk, hogy hamarosan itt lesz a meleg.
A dombtetőre érve egészen kimelegedtem, s verítéktől gyöngyöző homlokomat az egyre erősödő szél szárította fel. A kis bódé körül a fák által lehullajtott levelek tömegét gereblyéztem össze, s a felszántásra váró kis földdarabra hintettem. Amint a föld és a fű megszabadult téli avarterhétől, máris látni lehetett, ahogy kikandikáltak a földből a nárciszok, a tulipánok és a kedvenc fehérjácintom levélcsücskei. A jácint körül finoman meglazítottam a földet, hogy a közeledő eső jobban átjárhassa, és könnyebben kibújjon a virága. Mert ahogy kezd kibújni a földből, a virágkezdeményei már rögtön megjelennek.
Amíg én a leveleket gereblyéztem, a párom a gyümölcsfákat fosztotta meg fölösleges hajtásaiktól. Tudom, ha egy vagy két hét múlva újra kijövünk ide, akkor már lehet, hogy a jácintom is virágba borul, és a korán termő fákon kifeslenek az első virágok is.
A tavasz első napján a munkától fáradtan, de szívemben teljes megnyugvással hagytam ott a kis tanyát, ahova egész nyáron hétvégenként csak dolgozni járunk. Ahogy öregszem, úgy érzem, hogy nem is vágyakozom másra, minthogy addig munkálkodjak ezen a földterületen párommal együtt, ameddig csak erőm engedi. Bár többször érzem, hogy jobban elfáradok, mint néhány évvel ezelőtt. De amíg újra és újra zöldül kezem munkája után a kert, hogy a növények friss magokat érleljenek, addig nem fogom magamat haszontalannak érezni ebben a világban. Jó érzés földbe vetni a magokat, s gyomlálni őket még akkor is, ha nem tudhatom, hogy én leszek-e az, aki majd leszedi a termésüket.
Torma Zsuzsanna
2009. március 1.
|
|
|
- március 05 2009 07:38:55
Köszönöm,kedves András, hogy ide is ellátogattál és elolvastad egyszerű kis írásomat, mert én csak így tudok írni. Egyszerűen, de érhetően. És azt hiszem, mindenki számára ez a fontos.
Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
