|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Gy.
Ugyan abba a nyomorult világba ébredsz... Minden egyes nap.
Reggel van megint. pedig nem régen feküdt le egy átdolgozott nap után. besüt a nap az ágyon, felkel rá. mosolyog. azt hiszi, ma minden más lesz. de rá kellet ébrednie, hogy még mindig abban az átkozott világban él mint eddig...üvöltözés. az "édes"apja az. ordít. - kelj fel! dolgozol! ... fejét a párnába szorítja amin még érzik az az erős arcszesz illat amit a férfi használt éjjel. az Apja még ordít, csak egy pillanatra az arcszesz illata miatt feledkezett meg Róla. fel kel, visszaordít az Apjának fáradt torokhangon. elmegy a zuhany alá. néz maga elé. leejti a tusfürdőt. lehajol és lerogy a földre. sír. zokog. olyan közel van a borotva penge... nem!
kijön a fürdőszobából, felveszi a miniszoknyát, a harisnyát, a fűzőt, benedvesíti az ajkait... igen... dolgozni megy... sajnos...
kiszalad a szobájából le a lépcsőn, át a folyosón, gyorsan, hogy az Apját ne lássa. mikor elfut mellette gondolatok hajtanak át a fején: Gyűlöllek, hogy tehetted Velem?
kint az utcán. hiányos öltözékben, zuhogó esőben. - Nem lesz ma munka - gondolja magában. inkább hazamegy. felszáll a metróra. elővesz egy könyvet. rengeteget olvas. csak az maradt Neki... más nem.
majd fellép a villamosra egy fiú. más mint a többi. már érzi. a fiú is elő vesz egy könyvet. ugyan azt amit a lány olvas. nagyon nézi a srácot, figyeli az arcát. - Vajon Ő mitől ilyen különleges? a fiú visszanéz. elpirul, visszamosolyog a lányra. három megállón keresztül így ment ez. egyik se mert lépni, oda menni.
majd másnap megint ugyan ez. nem is esett az eső. de futott a metróig. és várt. nem is kellett sokáig. a fiú megint jött. a következő napon is. és az azt követő napon. két éven át egyfolytában.
ostobák voltak. már a metrón megszerették egymást, mindig ugyan azt olvasták, nézték egymást, de nem szóltak egymáshoz soha sem. majd mikor a lány is ott szállt le ahol a fiú, egymásnak ütköztek. a könyvek kirepültek a kezekből. összekeveredtek. mind a ketten a másik könyvét vitték haza... címmel együtt...
eljött megint a reggel, futott a lány a metróig. felszállt és várt. de nem jött. nem jött... - miért nem jön? hova lett?
a következő napon sem jött, és az azt követőn sem. és már soha többet.
három év telt el azóta
reggel van. ugyan abban a nyomorult világba kel fel. az apja ordít hogy induljon, tegnap sem hozott haza semmit se. "hogy tehette ezt Velem". gondolkozik a lány,
elmegy zuhanyozni. újra lerogy a földre, mint aznap reggel, mikor minden megváltozni készült. sír. ordít. ... és olyan közel van a borotvapenge... igen! közel van... véres a víz már.
... született 1989 . meghalt 2009...
Nem volt rossz, sem jó,
Csak ember, fáradt,
Várt, várt és nem lelt
Soha csodákat.
|
|
|
- március 07 2009 17:12:41
Hááááát nekem nagyon tetszett! Minden sorát átéltem az olvasás közben.Gratulálok.
Üdv. jocjo |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
