|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Felvidéki tót családból származott ő is.
„A tótok a szlovákok és a szlovének korábbi külső neve volt, amivel a magyarok illették őket. Korábban a horvátokat is tótnak nevezték, de ez a megnevezés az ő esetükben hamarosan elmaradt. Több magyarországi település őrzi a tót nevet. A jelenlegi településnevek között ezek: Tótkomlós, Tótszentgyörgy, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Tótújfalu és Tótvázsony. És sok magyar nemzetiségű személy Tót vagy Tóth nevű”.
A drótostótok majdnem kivétel nélkül a felsőmagyarországi tót vidékekről származtak, s kezdetleges mesterségük abból állt, hogy vékony drót segítségével egésszé illesztették az eltört fazekakat és edényeket.
Stefánia már dédimama korban élt, de egész életében csak becenevén engedte magát szólítani: Páninkó vagy Páninka. Neki soha nem lehetett azt mondani, hogy mama, nagymama, még az unokáinak, dédunokáinak sem engedte, hogy így szólítsák.
Fiatalon ő is felvidékről érkezett családjával egy kicsi magyarországi faluba. Az idős asszony már 97 éves volt, de minden reggel korán kelt és maga készítette el a reggelit a család részére. Aztán csak beszólt a menyének a szobába, hogy jöhetnek reggelizni. Reggeli után előkészítette az ebédhez valókat, és volt, amikor ő készítette el az ebédet teljes egészében és hívta a többieket ebédelni. Dolgos évek voltak a háta mögött, de ő pihenés helyett csak ült az öreg diófa árnyékában és varrogatott.
Egyik vasárnap szintén reggelire hívta a menyét, majd a reggeli után kiment az udvarra tenni-venni, takarítani. Majd feltette az ebédnek valót. Utána felöltötte ünneplő kötényét és elsétált a misére, mint ahogy már eddig is tette vasárnaponként.
Amikor hazaérkezett, megnézte az ételt, és szólt a menyének, hogy 10 perc múlva befőzheti a levest. Majd fogta kis varrókosarát, kiment a diófa alá, leült a megszokott helyére, és nekiállt a varrásnak. Fekete ruhát fekete cérnával varrt, és szemüveg nélkül is jól látott. Varrogatott, miközben odabent már elkészült a finom vasárnapi ebéd. A fia jött szólni a dédinek, hogy jöjjön ő is ebédelni. De akkor már dédi örök álmát aludta, kezei végleg megpihentek a varródobozon. Biztosan boldogan távozott el ebből a világból, amelyben az utolsó pillanatáig tette a dolgát. Azon kevesek közé tartozott, akik megérhették, hogy idős korban is aktívan tudták végezni a dolgukat.
Én is boldogan lennék ilyen nagymama, vagy dédimama, aki nem szorul közeli hozzátartozói ellátására, segítségére, hanem még ő segít a fiatalabbakon. Olyan nagymama szeretnék lenni, aki sohasem azt nézi, hogy mit kapott az élettől, mit kapott a családjától, hanem azt, hogy ő mit tudott tenni értük. Természetesen, ehhez meg kell érni ezt a kort, amit ma egyre kevesebben érnek meg erőben, egészségben.
Páninkó leszármazottai közül is többen hosszú életnek örvendhettek.. Ezek közül Edit néni volt az, aki ezt a történetet nekem elmesélte. Kívánom neki is, hogy legyen hosszú életű a Földön, akár csak a nagymamája volt.
Torma Zsuzsanna 2009. március 21.
(irodalmi rész: Wikipédiából)
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
