|
 Vendég: 113
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Az életünk olyan, mint egy kert...ha nem ápolod, elgazosodik...
Ha kimész a kis kertedbe, ami a ház mellett tündökölve illatosan ontja virágait, és azt látod, hogy minden elvetett kis magocska szárba szökkent, elégedett leszel. Hiszen nemhiába a sok gondoskodás, gyomlálás és locsolgatás, nem veszett kárba a sok-sok óra, amit a kert ápolásával töltöttél.
De ha mindezek ellenére egy reggelen arra ébredsz, hogy a kerted burjánzik a gaztól, és hervadoznak a rózsák, elgondolkozol azon, mindent jól csináltál-e?
Vajon alaposan kigyomláltad, felástad azt a kertet? Meglocsoltad alaposan? Nem felejtettél tápot adni a növényeknek? S ha mindezekre az a válaszod, hogy nem, na akkor jön a komoly dilemma. Mi lehet az oka annak, hogy az a kert nem úgy tündököl, mint régen, ha te megtettél érte mindent? Tán a kert a hibás? Lehet, hogy ? vétett valamit? Nem, az lehetetlen! Csak benned lehet a hiba. El?veszed a szakirodalmat, barátoktól tanácsot kérsz, s éjjel-nappal keresed a választ kérdésedre. Szóval, bújod a könyveket, s körbe telefonálsz mindenkit, aki hasonló nagy kertész, mint te. Ám mindenki tanácstalan. Aztán egy id? után feladod a keresgélést. Arra gondolsz, bizonyára mégiscsak te voltál hanyag, és megér még egy próbát. Ennyivel tartozol annak a kertnek.
Ezért keszty?t húzol, kalapot teszel fejedre, hozod az ásót, a kiskapát, meg a locsolókannát. Friss virágföldet veszel, nem sajnálod megvásárolni a legdrágább tápoldatot sem. Kihúzkodod a gyomokat, felásod a földet, befeded a finom illatos fekete virágfölddel. Elveted újra a magokat, meglocsolod tápoldattal is, és elégedetten várod, hogy majd most aztán, milyen szép lesz a kert...
A magok kezdenek is szépen kihajtani, és egy ideig a gyom se üti fel a fejét. De hiába jársz ki nap, mint nap, hogy ápolgasd a kertet, valahogy mégsem úgy pompázik, mint régen. Nem érted miért. Keseregve tehetetlenül állsz, közben egyfolytában magadat okolod, mert biztosan te okoztad a bajt...
Így telnek el a napok, a hetek, melyek aztán évekbe torkolnak. Rájössz, hogy hiába minden verítéked, ez a kert nem akar neked többé virágot ontani. A felismerés villámcsapásként ér. Letaglózva érzed magad, hiszen annyi hosszú évet éltetek meg egymás örömére...akkor most mi légyen?
Sokáig vívódsz, közben minden nap a gaztól burjánzó kertedet nézed az ablakból. Ronda látvány. A lassan növekv? töviserd?, elborítja az egész házat, felkúszik az ereszre, s szemtelenül bekandikál az ablakon. Rovarok lepik el az egész házat, véred szívják... Szíved összeszorul, mikor arra gondolsz, hogy örökké így kell élned, tövisekkel borított kertben, bogaraktól hemzseg? házban, s hiába már a régmúlt szép emléke, hogy valaha mily illatos és pompás volt kerted, már nem tud többé örömmel eltölteni.
Nem fektetsz már bele több energiát, hogy kiirtsd a gazt, hogy felásd, és meglocsold a rég oly porhanyós földet. Hisz ha ? nem akarja befogadni a te gondoskodásod, akkor te miért fáradoznál folyton?
Egy reggelen végképp megunod, ledobod a sarokba kerti kalapod, mellé kerül a keszty?, a kanna és az összes eddig oly sokat használt kellék.
Elhatározod, hogy új kertet keresel, olyat, ami befogadja gondoskodásod. Olyat, melyet, ha meglocsolsz, szárba szökkennek benne a virágok, s melyhez, ha kiülsz, örömmel teli pillanatokban részesít.
De nem könny? ott hagyni a házat, mert a tiéd. Fájna elmenned, meg odaköt még valami. Valakik...
Ezért hosszas vívódás után úgy döntesz, hogy kertet bérelsz. Kijársz majd oda, ápolgatod, simogatod a leveleket, gondozod az ágyásokat, és közben ? is ad neked. Szirmokat hajt, illatot ont, szemed, szíved, lelked örömmel és csodával tölti el. Lassan visszatér beléd a hit, hogy jó kertész vagy, s hiába otthon a gazos kert, mégis csak érted a dolgod...
Újra visszatér beléd a hit, újra tudsz örülni a tavasznak, s újra érzed a természet illatát. Mosolyogva, boldogan ácsorogsz bérelt titkos kis kerted el?tt, s rájössz, még sose voltál ily boldog. De egyben fáj is, hogy nem lehetsz mindig mellette, hogy nem gyönyörködhetsz minden nap a virágokban.
Miért kell minduntalan tüskék közé visszatérned?
Mellkasod fájdalom szorongatja, de rádöbbensz, hogy nincs más választásod. Szükséged van a titkos kertre, mert boldogsággal, teljességgel tölti meg életed, s nélküle már rég meghaltál volna. Nem gondolsz hát a jöv?re, csak a pillanatnak élsz, mert csakis így ÉLSZ.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
