|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
_április -idusán
Amiről írni szeretnék a Költészet-napi versmondó maraton , már két évre visszanyúló történések sora. Megosztom Veletek itt a "Napkorongon".
A történet ott kezdődött, hogy két éve saját önbizalmam erősítése céljából feladatul tűztem ki, hogy részt veszek a városban első ízben megrendezésre kerülő versmondó maratonon a költészet napján. ez így egyszerűnek tűnhet, de számomra, aki nagyközönség előtt képtelen megszólalni, és alig kap levegőt, ha öt mondatot el kell mondania, óriási kihívás. Megbeszéltem magammal, hogy igenis ki kell állnod és igenis el kell mondanod legalább egy rövid verset.
Hát sikerült! Sőt! Két verset modtam el! Igaz remegtem ,mint a nyárfalevél, de a megmérettetés próbáját kiálltam.
Teljesen hatása alá kerültem ott egy szavakba nem foglalható, megfoghatatlan varázsnak, ami maga volt a csoda. Arra a kis időre teljesen megszűnt a külvilág. És amint a profi előadók felsorakoztatták a költészet végtelen palettáját! A magyar irodalom legszebb gyöngyszemeit, melyek a szürke hétköznapokban teljesen feledésbe merültek, holott gyermekkoromban ezen nőttem fel.
És innét kezdődött a sorsforduló életemben.
Ekkor lettem fény után kutató- fénybe kapaszkodó- fény vonzásába kerülő. Egy ég felé irányuló " pálya- futás" kezdődött.
Elindultam!
Húsvét ünnepköréhez kapcsolódva végigjártam hetente a keresztutat.
Engedelmeskedtem egy hívó szónak. Egy különös hívó hang irányát követve ráhangolódtam egy merőben más új világra, mely eddig is ott sejlett lelkem legmélyén, de csak félhomályban . A nagymamám elvesztése során értettem meg igazán, hogy mennyire szükséges a testi lelki szenvedés megtapasztalása. A fájdalom átélése és átérzése elindít egy "szeretet-áramlást", amely minden emberi értelmet felülmúló láthatalan-megfoghatatlan csoda.
De mi emberek csak a kézzel fogható és szemmel látható dolgokra figyelünk. Földre szegezett tekintettel járunk-kelünk a világban, így folynak el éveink, életünk. A házainkon lévő kis nyílásokon át nézegetünk , korlátok közé szorulunk, szűk a rálátásunk. Nem tágul ki a horizont. Holott csak fel kellene tekinteni az égre.
Szükséges a nehézségek és megpróbáltatások megtapasztalása. Mindenkinek fel kell vennie a keresztjét és végig kell járnia az utat.
Követni kell a szenvedésekkel, megaláztatásokkal, töviskoszorúval kikövezett kitaposott utat. Ez a mi örökségünk. És a keresztút végén talán megértjük, hogy nincs kezdet és vég. Hogy minden elmúlás egy új élet kezdete. Én is elindultam a saját utamon. És fontosnak tartom, hogy megosszam veletek: mennyivel szegényebb voltam amíg hit nélkül éltem. És mennyivel gazdagabb vagyok most . Ez az én örömhírem.
|
|
|
- április 15 2009 08:43:04
Szia Perzsi !
Örülök, ha így érzed,és szívből kívánom,hogy sok szép élményben legyen részed utadon !
Napkori találkozóra sajnos nem tudok menni, mert a kislányomnak nyáron lesz az esküvője, és az összes szabadságomra szükség van.
Szeretettel.
Cookie |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 15. hétfő,
Jolán, Vid napja van.
Holnap Jusztin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
