|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Gy
Nem csak a Hajnalka kérésére
A tanszék legnagyobb előadó termében összejött a 10 – 12 fős évfolyam. A diplomamunkák témáit kellett megbeszélni, amelyek címszavakban, már egy ideje ki voltak függesztve ajánlásként a folyosó falára, a portás kuckójával szemben.
András választott vagy három témát, amelyeknek,- megítélése szerint,- mind a kísérletes részéhez, mind az elméleti vonatkozásaihoz érezte magában az affinitást, illetőleg a kidolgozáshoz, a tanszékhez tartozó laborokban, a nagy könyvtárban minden kelléket adottnak gondolt.
Mindazonáltal most, itt a teremben a témavezető tanárokkal egyetértésben, egyet választani kellett.
András mielőbb túl akart ezen esni, mert máshol jártak a gondolatai. Az utolsó szemeszter legelején jártak, az ajánlási lista már az elmúlt karácsony előtt ott virított a falon. Dr. J.S. tanársegéddel már le is „zsíroztak” egy optikai témát, ami remek kísérleti tennivalókkal, látványos eredménnyel kecsegtetett, és nem is volt rá más „licitáló”. Mindemellett volt egy igen impozáns elméleti vonatkozása is a témának, ahol, úgymond, lehetett adni a matematikának is életteret. Így ez a megbeszélés részére csak formalitás volt. Folyton a tegnap estén járt az esze. Zsuzsa nagyon furcsán viselkedett. Igaz, egy ideje egyre komolyabb téma volt, mi lesz kettejükkel, ha András lediplomázik. Neki akkor menni kell valahova, vagy egy kutatóintézetbe, vagy az iparba, míg Zsuzsa magyar tanár lesz szülővárosa valamelyik gimnáziumában, ha „megnő”, ahol Andrásnak semmi perspektíva sem mutatkozott. Más baj is volt. Ha magába nézett András, őszintén, akkor azt is látta, nincs igazán kialakult jövőképe Zsuzsával. E miatt, - és lelki alkatánál fogva,- visszafogott volt a fiú az utóbbi időben Zsuzsával. Szerelmük eddig csaknem éterien tiszta volt. A fiú szép szerelmes verseket írt a lányhoz, amiket az bevitt a tanárához, hogy az ő szerelme, milyen örökbecsű műveket ír. Az idős, sokat tapasztalt tanár elolvasta verseket, és a következőkkel örvendeztette meg Zsuzsát:
- Tudja kedves Zsuzsa, tényleg érdekes a hangvétel, de én már öreg vagyok ahhoz, hogy megítéljem ezen írások valóságos értékét. Talán valamelyik fiatalabb kolléga.. – tanácsolta.
Csakhogy Zsuzsának a fiatalabb tanerők között nem volt olyan bizalmasa, mint a professzor.
*
Andrást és Zsuzsát jó két éve mindenki egymáshoz tartozónak látta az egyetemen. Szerelmük szépen fejlődött. Együtt jártak a szavaló körbe, a színjátszó csoportba, intézeti bálokba és mindenhová, ahol két tepsit összeütöttek. Furcsa volt a TTK - s fiú vonzalma a bölcsész dolgokhoz, de ezt mindenki a Zsuzsa hatásaként könyvelte el. Zsuzsa felvette a népművelés szakot is. Ebből András annyi előnyt kovácsolt magának, hogy a csak ritkán látogatott népművelési intézet termeiben roppant nagyokat csókolóztak. A sokat látott falak pironkodhattak, mert a két fiatal között minden megtörtént, kivéve a szeretkezést. Mindegyikőjük érezte ennek a hiányát és parancsoló kényszerét. Egyelőre mégsem történt semmi.
*
Azon a bizonyos kora tavaszi estén,- amikor szintén a jövőjükről beszélgettek,- amin a lány olyan furcsán viselkedett, András megvallotta Zsuzsának, hogy úgy még sohasem volt együtt nővel. Zsuzsa elsápadt és reszketve simogatta a fiú ölében pihenő bozontos haját.
- Miért nem mondtad ezt előbb?- kérdezte a lány szinte vádlón.
- Szégyelltem. - válaszolta a fiú halkan.
- Te szégyellted?! Holott nekem kellett volna magamat. – Tudod, nem vagyok már egészen szűz. - folytatta.
- Ezt hogy kell érteni?! - kapta fel a fiú a fejét a lány öléből.
- Úgy, hogy 14 éves koromban, a barlangfürdőben egy fiú olyan „szerencsétlenül” nyúlt a dresszembe, hogy félig odalett a szűziességem. -
András hitetlenkedve nézett a lányra. Már jócskán sötétedett. A 25 wattos izzó a boltíves szuterén plafonján nehezen birkózott a helyiségben elterpeszkedő homállyal, ahol a Zsuzsa albérletének konyhája volt. Sokkal nagyobb homály támadt azonban az András fejében. Eltávolodott a lánytól és a pisla fényben a helyi lapot kezdte feltűnő odaadással olvasni, miközben látható idegességgel szürcsölgette maradék teáját. Zsuzsa észrevétlenül felállt, felment a szobájához vezető, néhány lépcsőfokon. A szobájában átöltözött és egy lenge pongyolában jött vissza, amit ahogy a fiú mögé ért ledobott, és anyaszült meztelen a fiú hátához simult. Igen erős mellei a fiú vállához idomultak.
- A tied akarok lenni. – suttogta lány a fiú fülébe.
A fiú szinte ijedten fejtette ki magát a lány karjai közül, noha erre vágyott régen, de nem itt és nem ilyen körülmények között. Ahogy megfordult András, látta lány gyönyörűen duzzadó idomait. Ismerte és szerette a lány behódoló szerelmes pillantását, de most valami más is volt a szemében, valami szokatlan, ismeretlen lobogás.
- Nem Zsuzsám. Ez nem az a pillanat. - mondta a fiú szinte ijedt hidegséggel a hangjában. András ugyan ebben a pillanatban érezte, hogy igazságtalan, hogy gyáva, hogy talán nem is férfi. Rásegítette Zsuzsára a könnyű pongyolát. Egy leheletnyi homlok-puszival távozott, de a legfelső lépcsőről még visszaszólt:
- Tudod Zsú, holnapra a nővéremékhez vagyunk hivatalosak ebédre. – azzal távozott.
*
A ritkább vasárnapi vonatok egyikének fülkéjében négyen ültek. Zsuzsa és András az ablaknál úgy, hogy András ült a menetiránynak háttal. Kellemes napos idő volt. A fülke ajtóhoz közeli ülésein egy idősebb házaspár foglalt helyet. A fülkében csend volt csak a kerekek zakatolás hallatszott. A csendet Zsuzsa törte meg minden átmenet nélkül:
- Ezt neked adom. – mondta hangosan, és lecsatolta vastag arany karláncát a csuklójáról. András előbb Zsuzsára, majd a velük utazókra nézett, akik legalább úgy elképedtek, mint András.
- Ne, kicsim! Mit kezdjek én egy női karlánccal?! Zsuzsa semmit sem válaszolt csak kövér könnycseppek potyogtak a szeméből, és kezdte lehúzni a gyűrűjét, kapcsolgatni a fülbevalóit. Mindent András elé rakott a fülke ablak alatti, mocskos asztalkájára. András átült mellé és átölelve őt nyugtatgatni kezdte. Az öregek ijedten néztek össze az ajtónál. Szerencsére Szoboszlónál leszálltak, további jó utazást kívánva.
- Mire való ez drágám? – kérdezte a lányt András.
- Nem kell?!! Rendben, akkor kidobom ezeket az ablakon. – mondta Zsuzsa. Akkor már hisztérikusan.- Én sem kellek, semmim sem kell neked!! – András rémülten nézett a lányra. Összeszedte az aranyakat és elkezdte visszarakosgatni azokat a lány csuklójára, ujjára, de a fülbevalókkal nem boldogult. Azok a lány táskájába kerültek. Közben befütyölt a gőzmozdony a célállomásra. András lesegítette a lányt a lépcsőkön és gyalogosan indultak el a nővére lakása felé. A helység tornyában éppen delet harangoztak. A kondulások messziről hallatszottak. Az ebéd két órára volt megbeszélve, mert az András nővérének a vasárnap ellenére valami dolga akadt a helyi egészségházban délelőtt. Még fél egy sem volt, amikor Andrásék már nővére lakásánál voltak, ahol senki sem volt otthon. Meg volt beszélve, hol a kulcs: ott ahol máskor is szokott lenni.
A két ifjú ember egy kicsit megmosakodott. Bementek az utcai szobába. Az ajtó mögött széles heverő terpeszkedett hívogatóan. Zsuzsa vetkőzni kezdett, majd könyörgőre fogva megszólalt:
- Ha most sem kellek neked, akkor én megőrülök. -
András szó nélkül vetkőzött és keményen elkapta a lány karcsú derekát. A heverőre szinte rávetődtek és néhány perc múlva, amit csak később észlelt András, hatalmas vértócsa éktelenkedett a heverő takaróján, ami jócskán átázott, és így az ágynemű is véres lett.
A hazaérő nővérke elképedt attól a látványtól, ami fogadta.
- Hát itt meg mi történt??! Tán nem tettetek kárt egymásban? – Aztán már nem kérdezett. Úgy tűnt, mindent megéretett. Szótlanul szedte össze a véres holmikat és Zsuzsával együtt bevonultak a fürdőszobába. Sokáig sugdolóztak. Közben Andrást odakinn emésztette a szégyen, az önvád és valami rettenetes balsejtelem, aminek akkor még nem tudott nevet adni.
*
Harmadik napja volt Zsuzsa a Klinika idegosztályán, amikor András végre meglátogathatta, mert addig altatták. Az osztályos nővér mondta Andrásnak, hogy a Zsuzsa nagynénje, aki adjunktus volt akkoriban a Gyógyszertanon, kéri, látogassa meg őt, mert nagyon fontos mondanivalója volna András számára.
Zsuzsa egyedül volt egy kisebb kórteremben. Andrást kedélyesen fogadta. Fél-könyöklésből felkelt, széttárt karokkal közeledett András felé, aki látta, hogy Zsuzsának akkora a hasa, mintha legalább hét hónapos terhes lenne. Az ifjú ember teljesen elképedt, de tettetett vidámsággal közeledett a lányhoz, megpuszilta és átadta három piros rózsából álló csokrát.
- Jól vagy kedvesem?- kérdezte. - Zsuzsa a terhesek jellegzetes, kissé hátra dőlt járásával visszament az ágyhoz és a világ legtermészetesebb hangján válaszolt:
- Látod, hogy jól vagyunk!! – Fiú lesz, Bandika. – mondta sejtelmesen. Andrásban azonmód megállt az ütő. Szédült attól, amit látott és természetesen nem hitt a szemének. Ahogy ocsúdott, odahúzott egy széket a Zsuzsa ágyához, hogy leüljön.
- Na. Ne oda ülj már! Gyere ide mellénk! – András egy kissé idegenkedve ült le a lány ágya szélére.
- Mi az? Nem szeretsz minket, vagy félsz talán tőlünk??! –
- Dehogy félek. – hebegte András. Pedig az volt a valóság, hogy keményen az inába szállt a bátorság. Közelebb húzódott Zsuzsához, aki megfogta a kezét, és a kinyitott pongyola két szárnya között a hasára húzta azt. Nem volt rajta bugyi, de hatalmas hasa abszolút valódi volt. Így maradtak egy darabig. András engedelmesen simogatta a nagy pocakot, Zsuzsa pedig beszélt a gyerekéhez, majd teljesen váratlan módon megjegyezet:
- Tudod, engem arra neveltek fel, hogy K. tanár úr, a híres zeneszerző, felcsináljon.- végül elernyedt és elaludt. András gyengéden betakargatta, elrendezte a párnán a haját. Közben hullottak a könnyei, - itt lehetett, senki sem látta,- torkát vasmarok szorította. Egy pillanatra felrémlett benne, ez a valami, miért nem a szívét roppantja össze. Mint egy tolvaj úgy lopakodott ki a szobából.
*
Gyógyszertan. Kellemes negyvenes nő. Már máskor is találkozott Évával, amikor Zsuzsa bemutatta őket egymásnak. Akkor persze viccelődtek, és amikor elváltak Éva úgy köszönt el, hogy üdvözlöm Einsteint. Most komor volt és kimért. Leültette Andrást a szobájában, megkérte az asszisztensét, hogy senki se zavarja, majd Andráshoz fordult.
- Kedves Bandi. Volt Zsuzsánál?-
- Igen. - felelte András szűkszavú elfogódottsággal.
- Szeretném arra kérni, - folytatta Éva, - hogy egy darabig naponta járjon be hozzá, mert kell szegénykének valami állandó kapocs a reális valósághoz. A maga jelenléte gyógyítólag fog rá hatni. Most erősen szedálják, és abban az álomvilágban él, hogy terhes. Na, ne ijedjen meg. Ez csak amolyan képzelt terhesség. Van ilyen. Tudja ez a megbomlott agy és a hormonok furcsa játéka csupán. Ahogy gyógyul, a hasa is lelappad majd. -
András csak kornyadozott a rázúdított szóáradatban. Mindazonáltal egy kissé megkönnyebbült. Nem is sejtette, hogy a fekete leves még hátra van. Éva újra megszólalt:
- Értette, amit mondtam?? – ezt azért nyomatékosította, mert hősünk meglehetősen magába fordultan nézett a semmibe.
- Persze, persze. Mindent értettem. - Az Éva hangja mégis nagyon távoli volt, amikor egy újabb kérdésével visszarántotta Andrást abba a világba, amiből éppen menekülni próbált:
- Bandika. Maga nagyon szereti Zsuzsát?-
András csak a fejével bólogatott, hogy igen.
- Mert, ha igen, akkor készüljön fel arra, hogy nagy rizikó lesz gyermekeket vállalni. – András elképedve hallgatta. Mi jöhet még??!!
- Tudja, Zsuzsának volt egy serdülőkori elmezavara. Az volt a fixaideája, hogy megerőszakolták. Ezt azonban semmilyen kontroll nem erősítette meg. Nagy ritkán, a nemi érés során, különösen bigott családi környezetben, előfordul az ilyesmi. Tudja, a hormonok játéka. - Igen, ezt már mondta, - gondolta András.
- Tudja Bandika, nekem, mint orvosnak kötelességem volt ezeket a sajnálatos tényeket feltárni magának, de a döntés a magáé. Ha nem teljesen elszánt, akkor hagyja el Zsuzsát! – fejezte be Éva a mondandóját.
- Kedves Éva. Igen, szeretem Zsuzsát, de meg kell vallanom, hogy az 1300 forintos kezdő fizetésre, a teljes lakás-kilátástalanságra, a várható katonaadóra, csóróságomra nem szívesen nősülnék. Tartson gyáva kutyának, aki nem érdemli a Zsuzsa szerelmét. Mégis ez a valóság. -
- Én megértem magát. Tegyen az érzelmei és a legjobb belátása szerint. Vigyázzon magára. Maga is olyan, hogy átfúj magán a szél. – paskolta meg a vállát búcsúzólag, de még utána kiáltott: - Írjak fel valami nyugtatót?, - majd elviharzott órát taratani a növendékeinek.
- Érzelmek, józan belátás??!! - motyogta magának András, miközben átment a Klinika területéről az egyetem territóriumára, ahol az óhások vidáman röplabdáztak.
Ettől András,- maga előtt is érthetetlen módon, - felszabadult a nagy lelki teher alól. Tudta, hogy csak ideiglenesen.
|
|
|
- április 10 2009 19:21:27
Kedves papó nos megpróbáltam elolvasni a művedet ez jobban tetszett mint az a köpködős szép volt végre
valami szenvedély ha eltekintek a vértől máris azt hittem bele merülhetek valami izgalmas olvasmányba .Tudod mi zavar engem még bár ez csak én vagyok .nem kell vele törődni én olyan vagyok aki még ember korában sem szeretett olvasni az ilyeneknek mint én akkor nem is szól a történet én sem tudom magam röviden kifejezni nyitván ezért nem írok hülye verseket de ez tényleg olyan sok és hosszú de jó volt attól függetlenül hogy megfosztottál minket a szex folytatásától |
- április 11 2009 09:37:02
Kedves Larissza!
Hogy-hogy nem lettél rosszul??! Amikor még ember voltál, biztosan rosszul lettél volna.
Ne légy türelmetlen! Ne köpködd le a "hülye"verseket!
Üdv.:
Papon |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
