|
 Vendég: 46
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Hogyan tovább?
Az úton a kórház felé Károly figyelte a lányt. Tudta elég ideje van, hogy kényelmesen vezetve is id?ben odaérnek. Látta a tükörb?l, Kitti szemében a félelmet, s észrevette arcán a fájdalmat is.
- Gyere, ülj ide mellém. - Állt meg, hogy maga mellé vegye a lányt. Megfogta kezét és combjára tette. - Nyugodtan szorítsd, ha fáj. Ne félj most még csak az a dolgod, hogy lazíts. Tudod, fújd ki, ahogy azt a tornán tanultuk. Nyugi szívem, nem lesz semmi baj. Büszke vagyok rád, azt ne feledd. Meg tudod csinálni, mertr30;- Két tenyerébe fogta a lány arcát, s forrón megcsókolta. Nem érdekelte most, hogy mit szabad, és mit nem, csak az, Kitti érezze határtalan szeretetét, s hogy tudja, mellette áll bármi történjék is. - Veled vagyok, ne feledd. Ahogy csak tudok, segítek. Nyugodtan szoríts, ha fáj, nekem mindegy. Ez fájdalmas lesz, de utána meglátod a pici kárpótolni fog. ? is szenved, hisz ? is dolgozik. Ezt csak ti tudjátok megoldani, ti ketten. Én csak mellékszerepl? vagyok, csak segít?. Nektek kell együtt ezt. Sajnos ez fájdalommal jár. Tudod, hogy átvenném t?led, de nem tudom. Lélekben is veled vagyok, hisz tudod, hogy tiéd a szívem, s mindenem. Nagyon szeretlek. - magához ölelte a remeg? lányt, aki karjába simult. Megnyugtató volt számára az er?s férfiölelés, és a tudat, hogy nincs egyedül. Nem kell egyedül végig csinálnia.
Egész nap érezte Károly határtalan szeretetét, gondoskodását, hisz amiben tudott könnyített. Jó volt érezni cirógatását, ahogy letörölgette arcát, fújta a leveg?t, ha kellett. Számíthatott rá akkor is, amikor már a fájdalom akkora volt, hogy állni is alig bírt. Károly tartotta karjában gyengéden, ahogy csak lehetett. Amikor már úgy látta, Kitti kezd kifogyni az erejéb?l, gondolt egyet, s hogy elterelje a figyelmét magához vonta, úgy tartotta, s halkan, hogy csak ? hallja énekelni kezdett neki. Lágyan a füléhez hajolva.
" Mondd meg, hogy mi lesz velem,
Mondd meg, ki fogja a kezem.
Mondd, ha még nem is vagy enyém,
Mondd, hogy mégis van remény.
Mond, látom-e majd mosolyod?
A képzeletem el?tt osonót.
Amit?l örömöm lesz fényes,
Nélküled mégis mire leszek képes?
Szemeim bármit is látnak,
Csakis Téged kívánnak.
Elmémmel is sejthetem,
Szívem el nem rejthetem."
Kitti mosollyal nyugtázta, két fájás között.
- Nem bánod, azt gondoltam ez is segít, kikapcsol egy kicsit.
- Igen, köszönöm, - válaszolt, miközben Károly kezébe mélyedt az ujja. - folytasd - szólt aztán ismét.
" A napban eltöltött lét, mit nélküled élek,
Beteljesült vágyak, amit csak T?led kérek.
Eljövend? csókok, amiket csak remélek,
Ameddig csak tudlak, ?szintén szeretlek.
Mikor bíbor fény? álmok Rád találnak,
Meglepnek csókok, amik vágyra járnak.
Várományosa vagy annak, mit adhatok,
Akkor tudhatod, én mindig Veled vagyok. "
A lágy basszus, nyugtatóan hatott a lány lelkének, s valóban segített, de azért az ismétl?d? fájdalom miatt könny szökött a szemébe.
Meddig tart még? - Kérdezte fájdalmasan, miközben érezte az ölel? karokat, amik bástyaként tartották, hisz estére már jártányi ereje sem volt.
- Már nem sokáig csibém. Lassan vége lesz, csak még egy kicsit tarts ki. Még van egy nehéz szakasz, ahol szükség van az er?dre. Most csak lazíts. - Hajolt a füléhez, miután látta a kábult arcát, mert Kitti a fájdalomtól és kimerültségt?l kábultan feküdt, s ereje utolsó morzsáit próbálta összeszedni. Hallotta a férfi lágy hangját, látta fekete bogárszemeit, melyb?l különös fény sugárzott felé. Fény, amely égeti szívét, lelkét, amely er?t ad, melegít. Mely tudatta vele túláradó szeretetét, háláját. Látta föléje hajolni Károly sugárzó arcát, amely oly közel van, hogy szinte hozzáér. Érezte leheletét, arcának melegét. Oly halkan, lágyan szólt, hogy szinte sugárzott a szeretet.
- Még, muszáj tartani magad cicám, mert most nagyon-nagy szükség van az er?dre. Ez az utolsó legnehezebb szakasz, de te ügyes lány vagy meg tudod csinálni. Tudod, hogy büszke vagyok rád! Büszke, mert idáig ügyesen csináltad. Most már nem adhatod fel. A célegyenesben vagyunk. Mindjárt megláthatod a picikét, mert nem soká a kezedben tarthatod.
- Zoli segíts! Kérlek! - Szakadt ki Kittib?l az utolsó nekirugaszkodáskor. Néhány pillanat és sír, hallja, amint felsír a baba, de ereje elhagyta kábultan, teljesen kimerülten zuhan vissza Károly karjába, amely tartotta idáig. ? óvatosan lefektette, ügyelve, hogy ne legyen baja.
- Gratulálok apuka, gyönyör? kislány. - nyújtotta az orvos a babát, s Károly kezébe adta a kislányt.
- Szia... kicsi... hercegn?m... csodaszép vagy - remegve, akadozva jött a hang. Tartotta kezében a csöppnyi emberkét. Csak nézte, egy darabig csodálta. Szemei könnyel teltek, szíve szeretettel, és hálával. Ebben a pillanatban megindult szíve teljes melegével ölelte magához a parányi kislányt, aki hangos er?teljes sírással jelezte a világnak, hogy megérkezett.
- Sírj csak, sírj, hogy anyuci is hallja, itt vagy, megjöttél. Szépséges kis hercegn?m! Te vagy a legszebb kislány a világon. - lassan Kitti fölé hajolva a mellkasára tette a csöppséget. - Itt vagyok anyuci, megjöttem. Hallod mekkora hangja van? Csodaszép kislány. Itt van cicám hallod? Érzed, itt van! Megcsináltad! Kiki édes, te...te... - Károly nem bírta tovább forrón, lázasan csókolta a lányt, ahol érte. Szeméb?l elindult a könnye, s remegve, akadozva próbált megszólalni, de a sírástól nem tudott. Csak a lány feje mellé hajtott fejjel sírt. Kezei védelmez?n ölelte mindkett?jüket. Néhány percébe telt, míg leveg? után kapkodva meg tudott szólalni. - Köszönöm, királyn?m. Köszönöm neked. Te vagy a leg.... - elakadt, csak simogatta a lány haját, arcát.
Kitti lassan eszmélt, ahogy hallotta a baba sírását. Nagyon gyenge volt, de kezével átölelte a kislányt a mellkasán, s elakadó hangon, alig hallhatóan szólalt.
- Pici, pici babám! Had lássalak, látni szeretnélek, milyen vagy!?
- Csodaszép! - szólalt meg Károly nagyon szelíden. Óvatosan felemelte a csöppséget, s Kitti arcához tartotta, hogy az jól megnézhesse. A lány könnyein keresztül nézte gyermekét, s óvatosan megfogta, arcához szorította, majd megpuszilta.
- Szeretlek kicsikém, nagyon szeretlek. - Szólt, s sírva fakadt. - Az enyém vagy - majd javított - a miénk.
- Igen babám, a miénk. Köszönöm, hogy...Nagyon szeretlek. - cirógatta meg szelíden.
Kitti megfogta a kezét, s lassan elaludt. Nagyon kimerült. Károly csak állt a lány mellett, és nézte. Nézte, s érezte, valami megváltozott. Pontosan még nem tudta mi, de azt igen, ez a nap az ? számára egy életre beivódott a lelkébe, s ha lehet még jobban Kittihez kapcsolta. Határozottan érezte, nem felejti soha ezt a napot, hisz ez a hatalmas élmény, amit ? csodaként élt át, kísérni fogja, míg él.
Ahogy csendben hazafelé tartott eszébe villant az a nap, amikor Tomi születésér?l értesült. Akaratlanul is összehasonlította a kett?t. ? akkor épp koncertezett, így már reggel elment, s nem tudott fia születésér?l. Csak másnap szerzett róla tudomást, amikor anyósánál kereste feleségét. Többször el?fordult, hogy ott aludt, ha ? nem volt otthon, azt hitte most is így történt. Akkor azonban anyósa neki esett, hogy amíg a felesége vajúdik, ? zenélget. Soha nem becsülték a zenélését. Nem értette az egészet, mert tudta van még id?, s így nem is számított a szülésre. Tomi egy hónappal el?bb jött. Amikor megkérdezte feleségét?l miért nem szóltak, Irén annyit mondott -" minek! Csak útban lettél volna!" - Pedig, ha tudja, hazasiet, mert részt kívánt venni a szülésnél. Így hát reggel rohant be hozzájuk, de Tomi már meg volt. Örült a fiának, csak azt bánta, nem adták a kezébe. Csodálta ablakon keresztül a kis vasgyúrót, s nagyon sajnálta, hogy nem volt jelen. Amikor Irénhez bement köszönés helyett, csak ennyit mondott - "Láttad már a fiadat?" - Így mondta "fiadat", mintha az övé nem is lenne. Akkor ez fel sem t?nt, csak utána gondolt rá, mit jelentett ez.
- Igen - válaszolt ? meghatottan - csodás kis vasgyúró! Nehéz volt igaz?
- Igen, nagyon megkínzott ez a kis hülye. - Már akkor világossá vált, hogy Irén nem örül a fiának.
- Miért hülye? ? ugyanúgy kínlódott, mint te. Neki sem volt könny?. - védte meg a picit, hisz jól tudta ez mindkett?jüknek kemény feladat.
- Az ? pártját fogod?! - Irén szinte magánkívül volt. Már akkor sem akarta a gyereket, pedig aranyos kisfiú volt, keveset sírt, sokat aludt. De az asszony nem vette a kezébe, csak, ha muszáj volt. Soha nem becézte, vagy puszilgatta. Egy id? után teljesen rá maradt a gyerek, hisz Irén újra inni kezdett, így azt sem engedte, hogy szoptassa. Amikor kiderült, hogy alkalmatlan a gondozásra, mert veszélyezteti épségét, teljesen eltiltották a gyerekt?l. Egy darabig Misuék segítettek neki, aztán úgy intézte, hogy vele lehessen.
Most, hogy látta Kittit, aki jóval fiatalabb ugyan Irénnél, de mégis más lesz, mert már most bebizonyította, örül a picinek. Hisz a kislány életének els? percében szeretetet kapott t?le. Látta, ahogy megpuszilja. Ezzel a boldog megállapítással aludt el.
Reggel érezte lelkében a nyugalmat, a hálát, s amilyen hamar csak tudott Kittihez rohant. Útközben felhívta barátját, hogy tudassa vele Virág érkezését.
- Azért nem értelek el tegnap haver!? Tehát akkor van egy kislányod? És milyen? - érdekl?dött Mihály élénken.
- Csodaszép! Szép formás, és egy kis pufók. A szeme egyel?re barna és a haja is.
- Az még változhat.
- Igen. Misu a doki tegnap a születése után egyb?l a kezembe tette! Tudod milyen csodásan jó érzés volt?!!
- Tudom, hisz nekem is van egy lányom. Ne feledd! Én is átéltem, így tapasztaltam az érzést. És Kitti hogy viselte?
- Nagyon kimerült a végére, de még így is magához ölelte, s megpuszilta a picit. Olyan jó volt látni!
- Ez a természetes. Tudom, hogy Irénnek nem volt az, de most ne tör?dj az exeddel. Inkább Kittit próbáld segíteni, ha már így döntöttél. Azért be kell vallanom öreg, büszke vagyok rád. Nem sok ember képes erre. Nem hiába vagy a haverom! És Kitti hogyan viszonyul hozzád?
- Még korai err?l beszélni. Nem tudom, hogyan alakul, majd kiderül. Amikor kábult volt, még Zolit hívta. - Károly hangjából szomorúság érz?dött, amit barátja észre is vett.
- Ne légy türelmetlen. Eljut hozzád el?bb-utóbb. Ebben biztos vagyok. Megér-demled, hogy végre te is boldog légy Kler. Eljön az id? tuti. Most még elérhetet-len számodra, de majd, ha ? dönt, akkor kárpótol mindenért, meglátod. Csak most észnél kell lenned! Tudod!
- Tudom Misu, ne izgulj, tudom mit csinálok. Igaz, hogy baromi nehéz, der30;.
- Oké! Bemész hozzá?
- Igen, úton vagyok. Üzensz neki valamit?
- Aha, mond meg neki, hogy egy szuper kis csaj, s hogy ha kell segíteni, számíthattok ránk, csak szóljatok.
Amikor a lány ágya mellé lépett, az nyugodtan aludt. Óvatosan, hogy fel ne keltse, megsimogatta a haját, s megcsókolta, miután az úton vett rózsacsokrot vízbe tette.
- Gyönyör? vagy tudod-e, - Szólt alig hallhatóan - Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem veled, hogy részt vehettem ebben. Akárhogy is alakul köztünk, ezt soha nem feledem. Remélem, azért neked sem vagyok teljesen közömbös, mégha most Zolit is hívtad. Bízom benne, hogy talán egyszer...
- Zolit hívtam? - Szólalt meg nagyon halkan Kitti, aki közben felébredt a férfi hangjára, s lassan feléje fordult. - Ne haragudj, nem tudtam, nem akartam, hisz jó volt, hogy velem voltál.
- Nincs baj baba! Nagyon kábult voltál, s ? még mindig él a lelkedben. Mindig a szívedben marad, de az nem baj.
- Igaz, de te vagy velem most. Te állsz mellettem, mellettünk. Tetszik a kislány? Tudom, hogy szereted.
- Igen, nagyon. Jó tudni, hogy nekem most már van egy icipici kis tündérkém, akit attól a perct?l imádok, amióta engedted, hogy nevet adjak neki. És nem hagy nyugodni az sem, amikor érezhettem, s a kezembe tették. Hidd el, nagyon szeretem. Éppen úgy, mint azt a babát szeretném, akinek én lennék a vérszerinti apukája, és te az anyukája. Pont úgy, mint Tomit. ?t is így szerettem, ahogy megláttam, pedig ?t csak pár naposan fogtam a kezembe, mert nem voltam jelen a születésénél.
- Miért?
- Éppen koncerteztünk, de ha id?ben jön, akkor itthon vagyok, mert az utolsó hónapra nem vállaltam semmit. Tomi el?bb jött egy hónappal. Virág csak egy héttel jött el?bb, de szép karácsonyi ajándék még így is. Az ünnepekre már otthon is lesztek. Jó, hogy az idén már nem leszek egyedül, mint tavaly. Majd én elintézek mindent, te csak pihenni fogsz. Lehet, hogy Tomiék is hazajönnek. Elküldtem sms-ben, hogy megszületett a hugi.
- Hugi? - emelte fel csodálkozva tekintetét Kitti.
- Igen, hisz ? is Kereki, mint Tomi.
- Nem kell er?ltetni ezt. Döntse el ?, hogy elfogadja-e, vagy sem. Te elfogadtad, ezt is köszönöm, de ez a te döntésed volt. Ha nem akarja, nem fogok rá haragudni, és neked sem szabad.
- Meglátod ? is így gondolja. Ismerem már annyira.
- Jó, de mégis. Majd kialakul. Ne er?ltesd.
- Rendben, csak ne izgulj most. - Fogta meg Kitti kezét - Az a fontos, hogy nyugodt maradj s sokat pihenj. Segítek neked mindenben, amíg szünet lesz. A picinek is nyugalom kell.
- Tényleg nem haragszol?
- Miért kéne?
- Zoli miatt, hogy ?t hívtam.
- Butuskám, miért haragudnék. Tudom, hogy szeretted ?t. De azért engem is szeretsz egy kicsit.... azt hiszem...
- Kari, te vagy a legjobb ember a földön, persze, hogy szeretlek.
- Tényleg? - Hajolt a lány fölé és mosollyal nyugtázta, amit hallott - a papír miatt, vagy...? Mindegy. Én szeretlek, azt tudom. A többit meg majd meglátjuk. Ha csak azt hiszed, hogy szeretsz, mert .. akkor is jó veled. S talán, majd egyszer magamért is fogsz szeretni, azért, amilyen vagyok. Remélem. Mindegy, bárhogy is van, én szeretlek!
- Én is, de tényleg! Az éjjel volt id?m gondolkodni, mert felébredtem mikor elmentél. Megpróbáltam átgondolni ezt az egészet, ahogy most vagyunk. Nekem is jó veled. Jó volt érezni, hogy segítettél. Nem is igazán értem miért. Tudom, csak azért lehet, mert tényleg szeretsz.
- Igen, tiszta szívemb?l. Már az els? nap, hatással voltál rám, tudod. Azóta meg egyre inkább érzem, el tudnám képzelni veled a jöv?met, az életemet. Tudom, hogy csak ábránd, de jó álmodozni rólad. Legalább ezt lehet. Már régóta nem éreztem ilyet senki iránt, de még mindig félek. Tudom, hogy te más vagy, mint Irén, de mégis motoszkál bennem a félelem. Ezért viszont te ne haragudj rám!
- Dehogy. Nagyon megsebzett az a n?! Miért ilyen? Gondolom ? is megkínlódott Tomival.
- Alapból gy?lölte, pedig neki sem volt könny?. Most ne beszéljünk róla.
- Még nem is vettem neked ajándékot. - szólt elgondolkodva Kitti, rövid csend után.
- Én már megkaptam Virágot.- Simogatta meg, lágyan, szerelmesen. - Ett?l drágább nem is kell. - csókolta homlokon. -Köszi.
Kitti behunyta a szemét, s pár percig csendben feküdt, majd szelíd mosollyal az arcán kedvesen szólalt meg.
- Neki legalább minden évben van születésnapja, nem úgy, mint nekem. Én csak négyévente ünnepelhetem.
- Igen, te február 29-én születtél. - Simogatta meg szelíden - nem baj, azért mi majd ünnepelünk, mert lesz neked is. Mindent megkapsz, majd meglátod. Mindenem neked adom, mert nem tudom meghálálni Virágot.
- Kari kérdezhetek valamit? - Ült fel Kitti, s a férfira emelte nagy kék szemeit. - Miért szereted ?t ennyire? Miért ragaszkodtál ahhoz, hogy a te nevedet kapja. Biztos van valami oka. Ezen gondolkodtam egész éjjel. Tudod sok férfi, a saját gyerekéért nem harcol így, mint ahogy te küzdöttél érte, pedig semmi közöd hozzá.
- Több oka is van annak. Az els?, nem akartam, hogy más nevelje fel a te babádat, hisz abba te belehalsz! A másik egy kicsit önzés, mert mindig az van bennem az óta, amióta Irén elhagyott, hogy hiányzik valami az életemb?l. Úgy érzem, ha lenne még esélyem, megérteném, hogy mi az. Lehet persze, hogy ez csak pótcselekvés, de szeretnék valamit még csinálni, valamit, ami még jó. Amiben hiszek, amib?l érzem, én is vagyok valaki. Vissza szeretném kapni az önbecsülésem, hogy érezzem, még fontos vagyok, valamire még kellek. Lehet, hogy hülyeség, de sokszor úgy érzem nincs miért, kiért harcolnom. Amióta Tomi nagyfiú lett, s önálló, fölöslegesnek érzem magam. - Károly nagyot nyelt, nem akarta, hogy a lány észrevegye gyengeségét, de elkésett, Kitti kiérezte hangjából a fájdalmat, a bánatot.
- Butaság, hisz a szakmád is olyan, amire szükség van. A srácok ragaszkodnak hozzád, szeretnek. Mindig erre gondolj. Tudom, hogy ez kevés, mert hiányzik a szerelem az életedb?l. Nem kaptál eleget. - Szólt Kitti olyan szelíden, ahogyan csak tudott. Azt akarta érezze a másik a szeretetét.
- Egyáltalán nem kaptam. Irén eleinte talán szeretett, hisz azért jött hozzám, legalábbis ezt mondta, de kés?bb biztos, hogy már nem, mert el?fordult nem egyszer, hogy csak kényszerb?l volt velem. Nem éreztem a szerelmét. Nagyon fájt, mert én mindennek ellenére szerettem, mondtam, hogy szentimentális hülye vagyok. Soha nem kellett más, míg együtt voltunk. Utána is egy évnek kellett eltelnie, míg mással voltam. De igazán senkit nem szerettem ezután. Te vagy az els?, aki miatt ismét érzem ezt, hogy... lángol a szívem. Újból tud szeretni. Nem tudom, mikor és mivel fogtál meg, de most már rabod vagyok. De ezt nem bánom, és soha nem is fogom. Csodás ez az érzés, hogy álmodozom rólad. Én így közel a negyvenhez rólad álmodom. - Károly hangja vággyal telt, s izgatottságában morzsolgatta a lány ujjait. Homlokára verejtékcseppek ültek, teljesen belemelegedett abba, amit mondott, majd amikor Kitti keze arcához ért eszmélt. A lány végighúzta kezét homlokán, letörölte az izzadságot róla.
- Te szegény lovagom, mennyire szenvedsz! Nagyon szeretnék segíteni, de nem tudok. Remélem, lassan te is megnyugszol, mert neked talán még jobban fáj a lelked, mint nekem. Ha rajtam múlik, ezen segítek, csak én sem tudok rendesen szeretni. Nekem csak Zoli volt, s még most is bennem él. Ne haragudj, pedig te mindent megteszel azért, hogy meggyógyuljak. Ígérem, ha rendbe jövök, téged is meggyógyítalak. - Keze végig simogatta Károly arcát, megállt dús szemöldö-kén. Ujjaival meghúzta az ívet, majd lágyan lefelé siklott a szájára, s megállt rajta. Id?zött ott egy darabig, megrajzolta. Károly csókolgatni kezdte ujjait, majd megmarkolta, s összekulcsolta a saját kezével.
- Kiki ne!...ne!... Kérlek, nem bírom! - Hirtelen felugrott, s szélsebesen kiment. Amikor visszajött Kitti behunyt szemmel feküdt. Állt az ágya mellett, s nézte. Nem szólt, csak csendben csodálta.
- Nagyon szenvedsz. - szólt Kitti, aki megérezte közelségét. Felnézett, s a férfi keze után nyúlt. - Nem akartalak bántani, tudnod kell. Én t?led csak jót kaptam, nem akarok neked fájdalmat okozni. Hogyan segíthetnék?
- Azt mondtad, - ült le ismét a lány mellé - hogy meggyógyítasz! Ez azt jelenti, hogy tudnál szeretni engem?
- Igen, mert jó ember vagy. Nem kell gyötörnöd magad. Igenis van értelme az életednek, mert sok jót adsz. Az egész lényedb?l árad a jóság. Ezt ne feledd. Örülök, hogy ismerlek téged, hogy a kislányom a te nevedet hordja. Nincs miért szégyenkezned. Akinek szégyellnie kell magát, az a feleséged. -Kitti szájához emelte a férfi kezét, s megcsókolta. - Szeretlek tégedr30;, azt hiszem.
Károly szíve nagyot dobbant arra, amit hallott. Tenyerébe fogta a lány arcát, s lágyan megcirógatta.
- Várok rád, akármilyen nehéz is. Ez, amit most mondtál, mindenért kárpótol, er?t ad. Tudnod kell, csak te kellesz. Számomra már nem létezik senki. - Izgatta az, amit a lány mondott, az járt a fejében, hogy Kitti komolyan gondolta - e ezt? Érezte, hogy igaz, hisz benne volt az érzés, ahogy játszott az arcán, olyan lágyan utazott a keze, hogy alig érezte, de a puha bársonyos ujjperceket, azóta is száján érzi. Jó volt az, ahogy a tapintás bejárta az arcát, szinte beleremegett, s az óta sem hagyja nyugodni a lágyság, a cirógató simogatás. Teljesen a hatása alatt volt. Egyre határozottabban tudta Kitti komolyan gondolta, amit mondott, mert csak akkor lehet így érinteni, ha szeretnek. Vágyott erre a puhaságra, amit a lány keze jelentett számára. Szinte fájt a vágy, de jól tudta ki kell várnia. Érezte, igaza volt barátjának, amikor azt mondta, ha eljut hozzá végre, kárpótolni fogja. Biztos volt benne, hogy jó úton halad, hisz érezte a jeleket.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
