Napkorong

Szeretnék néma lenni, szavak nélkül élni. Mindent művészetben kifejezni, festve, rajzolva, versként, szoborként. A beszéd felesleges. Felesleges energiapazarlás. Minek kellenek a nyers és rideg szavak, mikor gyönyörű művekben is kifejezhetjük az érzelmeinket és gondolatainkat?! Az ember el se tudja képzelni, hogy egy-egy szóval miként meg tudja sebesíteni társát. Hisz érző-élő lények vagyunk. És az emberi lélek olyan akár egy porcelánfigura. Rendkívül nyomasztó érzés megbántani egy fajtársunkat. Nyomasztó és fájdalmas, akárcsak kimondani azt, amit nem szeretnénk, de mégis muszáj. Mennyivel izgalmasabb lenne szavak nélkül kifejezni magunkat. Mennyivel szebb a nonverbális kommunikáció. Menyivel jobb érzés alkotni, mint beszélni. Képzeljük csak el. Melyik van ránk nagyobb hatással? Egy könnyező szem képe, vagy az a szó, hogy fájdalom? Két összeölelkező fa, vagy kimondva a szeretet? Számomra egy látott, olvasott dolog mindig többet mond, mint a beszélt szó.
De más szemszögből is vizsgálhatjuk. A művészet egyfajta védelmező burok az emberkörül Alkotás során a művész (bármilyen művészről van szó) csak a gondolataira koncentrál, kizárja a külvilág zavaró tényezőit. Ez a világ érzelemközpontú. A földi világ pedig érdek és pénzközpontú. Hogy melyiket szeretem jobban? Szerintem ez kétségtelen. Itt mindenki védve van, még ha nem is tud róla. Az alkotók világában van miért élni, hisz mindig születik valami új, ami re büszkék vagyunk. A külvilágban mi vár ránk? Csalódások sorozata.
Azok az emberek, akik nem fogják fel az érzelmek, és művészet fontosságát az életben nagyon szegények és sajnálatra méltóak.
Miért élünk? Minden életnek van valami célja. Mi lenne a mi célunk? Nézz mélyen a szemekbe és meglátod. A ki nem mondott és ki nem adott érzelmek a fejben torlódnak, és a szemben tükröződnek. Tehát igaz a mondás: a szem a lélek tükre. Mosolyoghatsz, de a szemedből kiolvasom, hogy gyötörnek a felgyülemlett gondolataid. Beszélni akarsz róla? Ez a legjobb, amit tehetsz? Nem igazán. Hisz senki se fogja megérteni, amit könnyezve, hebegsz. Inkább ülj le és gondolkodj el az életeden. Majd Írd ki magadból a gondjaid. Fesd le rémálmaidat, és alkosd meg problémáidat alakjaiban. Akkor fogod igazán megismerni önmagadat, és a félelmeidet. Hidd el, ez a legjobb felhasználásmódja az érzelmeid áradatának.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - május 12 2009 14:03:23
Kedves Anna!
Én is azon a véleményem vagyok, hogy a legjobb mód az érzelmeink áradatának felhasználására az, ha kiírjuk magunkból ami bánt minket. Másrészt ugye, a szó elszáll, az írás megmarad.
"A ki nem mondott és ki nem adott érzelmek a fejben torlódnak, és a szemben tükröződnek." Jó meglátás, szerintem is így van.
Írtam már valahol, hogy akár jó dolgok, akár rossz dolgok történnek velünk, már azzal jobban érezzük magunkat, ha leírtuk őket, és azzall mégjobban, ha azokat el is olvassák, és véleményt mondanak róla.

Üdv.: Torma Zsuzsanna