|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_"Mint a középkorban, amikor a kereskedők egyik kirakodó vásárról a másikra járva az olyan szekér fölé is felhúzták az ernyőt, amelyen nem volt kas, azaz nem volt olyan árucikk sem,,,"
 Z
„Fenn az ernyő, nincsen kas! Mint a középkorban, amikor a kereskedők egyik kirakodó vásárról a másikra járva az olyan szekér fölé is felhúzták az ernyőt, amelyen nem volt kas, azaz nem volt olyan árucikk sem, amelyet az esőtől, naptól védeni kellett volna. Becsapta a világot, csak a látszat volt valóságos.” (olvastam Szabóné Fricska Anna cikkében).
Ugyancsak „Fenn az ernyő, nincsen kas” címmel olvastam a Metropol május 20-ai számában Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök tollából az alábbiakat:”Éppen százötven éve írta Szigligeti Ede a művet, amelynek ezt a címet adta. Lehangoló, hogy ez a fedezet nélküli úrhatnámság ma is él. A dzsentri gondolkodásmód, a pezsgőspohár behajítása a tükörbe, a józan gazdálkodásnak, a takarékosságnak, a polgári erélyeknek semmibevétele. Köztünk élnek ma is a Noszty Ferik meg az Úri muri, a Kivilágos kivirradtig tékozló, a józan haszonelvűséget semmibe vevő, a pénzt marokkal szóró alakjai. Remélem, most is dolgoznak már a Móriczok meg Mikszáthok, hogy ezt száz év múlva is tudja az akkori új korosztály!”
Azt gondolom, Szentgyörgyi Zsuzsa cikke „felhívás egy keringőre”! Most van itt az ideje az olyan alkotásoknak, amelyben ugyanúgy, mint Móricz és Mikszáth idejében a szerzők írjanak a jelen állapotokról úgy, ahogy azok megtörténnek, egy-egy novella vagy regény formájában.
Botos Katalin írja közgazdász írja szintén „Fenn az ernyő, nincsen kas” főcímű, s „Az államadósságról – egy kicsit másként” alcímű cikkében: „Aztán eljött 1989 fantasztikus nyara és karácsonya. Akkor azt hittük, reméltük, hogy a gyökeres változások egy gyönyörű jövőt rajzolnak elénk. Ehelyett majdnem ugyanúgy az adósságválság szélére sodródtunk, mint 1981-ben vagy 1989-ben. …Már eladtuk a családi ezüstöt is. Ráadásul, külföldre. Ami azt jelenti, hogy lassan elfogy az út alólunk, amelyen a kihívások elől hátráltunk. Már alig van saját vagyonunk, amiből a túlköltekezést kifizessük…..Már csak a „negatív vagyon” halmozódik: így hívják virágnyelven az adósságállományt….Még szalad a szekér, és fenn az ernyő…De nincsen kas. Kihullott a szekér végéből a rakomány!”
Én magam is olvastam néhány novellát és verset, amelyben a szerző próbálja a figyelmet felhívni a jelenlegi állapotokra, de csak nagyon óvatosan, burkoltan. Csak az a baj, hogy ezek a művek nem kerülnek olyan módon nyilvánosságra, hogy azok is olvashassák, akik a jelenlegi állapotokról a legjobban tehetnek. Most megint a nép feje fölött próbálják eldönteni, hogy kitől mit lehetne elvenni, hogy adjanak annak, aki rászorul. De ekkor sokakban felmerül a kérdés: vajon az részesül-e a befolyt adókból, akik valóban a legjobban rászorulnak? Sajnos, negatív tapasztalataink vannak e téren. A kiskapukat mindig nyitva hagyják, de főleg azok számára, akik azt könnyen meg is találják. És ezek nem a szegény rétegek. Így mindig is lesznek „tékozló, a józan haszonelvűséget semmibe vevő, a pénzt marokkal szóró” alakok, mint Móricz és Mikszáth idejében.
Kedves alkotótársak, jöhet a tánc. A felhívás már elhangzott.
Torma Zsuzsanna
2009. május 21.
|
|
|
- május 20 2009 11:36:55
Kár, hogy már feltettem egy verset, írásodat olvasva, mást tettem volna közzé. De majd holnap. Gondolataink megegyeznek kedves Zsuzsa. Pont egy ilyen magáncégnél dolgozom. Azt a bizonyos urizálást nagyon közelről látom. Elszomorít engem is. Nyilvánosságra azért nem kerülnek (hiába írom meg), mert féltem a munkahelyem. A kopott szatyrot hamarabb félredobják, mint a divatos retikült... |
- május 20 2009 12:57:53
Bizony, kedves Marcsy, ez a valóság. Sokunk gondolata megegyezik. Az én férjem is egy magáncégnél (Kft.) dolgozik, ahol az egész család benne foglaltatik a Kft-ben, s egynéhány tagja csak számítógépezik, mások meg csak a fizetésükért járnak be. De hiszen még be sem kell menniük, utaljhatják a számlájukra is. Így könnyű megélni egyeseknek, a beosztottakat meg túlóráztatják, és a végén meg azt mondják, hogy nem biztos, hogy ki tudják fizetni. De közel a 60-hoz egy szakmunkás (de más szakmát végzett sem) nem nagyon tud hova menni!
Ha nem lenne olyan sok "nagylábon" élő, akkor sokkal kevesebb szegény ember lenne az országban és a Földön!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 20 2009 15:45:46
Kedves Zsuzsa ha mindent lelehetne írni amit az ember érez, vagy szeretne, akarna régen nem lenne az illető itt a honlapon , mert kitiltanák. Én nem tudom mi a politika, de azt se, hogy mi nem. Szerintem az élet maga is az. Ha mindent szószerint vennénk talán nem is lennénl. Üdvözlettel.: ZETA   |
- május 21 2009 08:01:19
Örülök kedves ZETA és Elonor, hogy olvastátok írásomat, ami nagyrészt nem az én "ötletemből" származik. Nem is arról van szó, hogy politiizáljunk, hanem arról, hogy olyan novellákat, regényeket (esetleg szindarabokat) írjanak az alkotók, ami majd az utánunk jövő nemzedéknek tanulságul szolgál a mai korról, amellett, hogy szórakoztat is. Én szeretetm Móricz és Mikszáth műveit, de szívesen olvastam el Gárdonyi Géza novelláskötetét is. Szerintem nagyon tanulságos. Ilyeneket mostanában nem nagyon lehet olvasni. Egy másik honlapon azonban olvastam egy "szindarabot", amit már sokan maguk előtt láttak az olvasók, - magam is -, élő előadás formájában. Ilyenekre gondolok, és talán ilyenekre gondolt Szentgyörgyi Zsuzsa is, amikor cikkében megemlítette, hogy "reméli, most is dolgoznak Móriczok és Mikszáthok". Én is remélem. Egy művet, alkotást úgy is meg lehet írni, hogy nincs különösebb politikai színezete, de hűen visszaadja azt a kort, amelyben jelenleg érünk. Talán a mi utódaink és azok leszármazottai okulnak belőle.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
