|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Aztán eljött a rendszerváltás, a többpártrendszer és érdekes módon, a régi „elvtársozást, elvtársnőzést” felváltotta az „Úr” megszólítás...
 Z
Nehéz megélni a változásokat. Főleg akkor, amikor sokáig ugyanazt a megszólítást kellett alkalmaznunk munkatársainkkal és főnökeinkkel szemben. S aztán minden megváltozott.
Még fiatal lányként – amikor először munkába álltam, elvtársnak kellett szólítanom a férfi munkatársaimat és természetesen a főnököket is. Azt viszont megjegyeztem, hogy a férfiak nagyon kevés kivétellel csak a keresztnevükön szólították a hölgy kollégáikat (Marika, Zsuzsika, esetleg Marika kedves, Zsuzsika kedves, és így tovább).
Azt is megfigyeltem, hogy azok a hölgyek és urak, akik valamilyen pártnak a tagjai voltak, egymást elvtársnak és elvtársnőnek szólítottak, de aki párton kívüli volt (mert persze ilyenek is voltak többen), azokat a párttagok már kartársnak szólították. Konkrétan is tudnék példát mondani, de nem szeretnék beosztásokról és nevekről említést tenni.
Aztán eljött a rendszerváltás, a többpártrendszer és érdekes módon, a régi „elvtársozást, elvtársnőzést” felváltotta az „Úr” megszólítás, főleg a férfi munkatársak esetében. Náluk a levelezéseknél nem is volt nagyobb gond a megszólítással, de a hölgyeknél már igen. Sok esetben nem volt egyértelmű, hogy Úrasszonyt, vagy Úrhölgyet írjunk. Mert ugye, az asszony egyben hölgy is. Ha leánykori néven szerepelt valaki, abban az esetben sem lehettünk biztosak benne, hogy az illető hölgy nem férjezett-e? És akkor már asszonynak számít.
Viszont a hölgyeknél a szóbeli megszólítás továbbra a keresztnévre korlátozódott. Maradt a Marika, Zsuzsika, vagy Marika kérem, Zsuzsika kérem. Csak ha levélben szólítottak meg minket, hölgyeket, akkor kaptunk olyan titulust, hogy Tisztelt Hölgyem vagy Tisztelt Kolleganő!
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy az elvtársak régen nem is voltak olyan nagyurak, mint mostanában. A vezető elvtársak fizetése nem sokkal volt több az akkori beosztottakénál. Nem volt akkora eltérés. A fizetésük mellé vezetési pótlékot kaptak. A mostani beosztottak fizetése azonban sok helyen nagyon elmarad a főnökeik fizetésétől. Lehet azt is mondani, hogy „ég és föld a különbség. Pedig én mindig azt láttam, hogy a főnökök nem is dolgoznak olyan sokat, mint a beosztottak. Jól emlékszem, hogy egy régebbi főnököm azt mondta, ha ő mindent egyedül meg tudna csinálni, akkor nem kellenének beosztottak. De ha a beosztottak mindent megcsinálnak, akkor mire jó a főnök? Talán csak azért, hogy felvegye a jó fizetését, aláírja a leveleket, értekezleteket tartson, különböző meghívásoknak tegyen eleget, vagy meghívjon magához vendégeket, ahol egy-egy „munkaebéd” vagy „munkavacsora” címen kölcsönösen jól érezzék magukat, emellett a repipénzből egymásnak ajándékot is vigyenek.
Tudom, van még ezen kívül egyéb dolguk is, mint például jutalmazással, vagy felmondással kapcsolatos leveleket is le kell diktálniuk, ami főleg a jutalmazásnál okozott nagyobb gondot nekik. Pontosabban, hogy ki kapjon és ki ne kapjon? Vagy ha nem kaphat, akkor miért nem? Amikor a felmondólevelet kellett megírniuk, az már könnyebben ment, főleg az utóbbi években, mert általában mindig „felülről” jött a döntés, és csak annyit kellett beleírni a felmondólevélbe indoklásul, hogy „kinek a rendeletére”történt. Én is ilyen felmondólevelet kaptam valamikor, 1998-ban. Jóval a rendszerváltás után. Még arra is jól emlékszem, hogy a felmondó levél kézhezvétele előtt két héttel jutalmat kaptam. Mindig azt gondoltam, aki jutalmat kap, az jó munkaerő, és azoknak nem kell félnie a felmondástól.
De azok az idők már elmúltak. Manapság már ott tartunk, hogy az Urak, Úrhölgyek, Úrasszonyok több milliós jutalmazásban, díjazásban részesülhetnek, míg sokan „megélhetési bűnözőkké” válnak. Valamikor nem hittem volna, hogy ekkora különbségek lesznek a fizetések terén. Pedig a boltban mindenkinek egyformán kell fizetni az árucikkekért, az élelemért, s a különböző szolgáltatásokért. Csak azt nem kérdezi meg senki, hogy kinek mennyi van a pénztárcájában.
Az szokták mondani: „Az úr a pokolban is úr”. Én nem bánom senkitől sem a pénzt, a járandóságot, csak legyen érdemi munka mögötte, mindegy, hogy fehér, vagy kékgalléros uraságról van szó. Mert ugye, az úr megszólítás ma már mindenkit megillet. Még ha bűnözőről is van szó, akkor is. Elvtárnak még sem szólíthatjuk őket!
Torma Zsuzsanna
2009. május 25.
|
|
|
- május 27 2009 23:53:42
Volt ország, ahol a "polgártárs" kifejezést semlegesnek hitte volna az ember, azt mégis mi lett belõle...? CCCP tele mindenféle hihetetlen ranggal és megjelöléssel. a SZU Legfelsö Bizottságának Legfelsõ Tanácsa. Ez alatt volt még a sok, ami nem LEG volt, de ott is volt 7-800, aki annak alapján kapta a fizetést.
Emlékszem, hogy Jelcin fizetése 2400 svéd pénznek felelt meg, miközben egy svéd miniszter havi keresete 80.000 svéd pénz volt. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy a Jelcin 2400-a mellé ingyen volt a Vodka, meg a Vodka, mert az sosem volt elég; tudjuk, hogy ezeknek sokminden jáááárt. Ingyen! Na meg azok az elvtársak már templomba is jártak... valami GOSZPOGYInak vagy hasonlónak mondják ma, akit meg akarnak tisztelni.
Hogy két héttel késöbb fölmondjanak neki, mint Zsuzsának.
Gratulálok a cikkedhez!
PiaNista  |
- május 28 2009 00:05:48
Kedves Zsuzsa!
Bizony , nagy igazságod
vagyon,a szavaidat szinte
nem is olvasom,
hanem jóformán hallom.
Az Úr szónak manapság ,
oly sok értelmezése vagyon,
sokszor nem számít itt
honnan lett a vagyon.
Dolgozni, ki szeretne,
sokszor nem teheti,
vagy ha teheti is ,
munkájáért a bért,
"vajh"van, ki megfizeti?
Régen, az Uram szóhoz
biz a tisztelet is dukált.
legalábbis több esetben
mint ahogyan manapság.
.............
Na, bocsi, de mi gondolatom volt soraidat olvasva azt úgy is írtam le.
Sajnos, tökéletesen igazad van, az Uram megszólítás néha arra
méltatlan embereket talál meg, illetve manapság egyre többet.
Tetszett az írásod, mely a valós helyzetet tárja elénk.
Szeretettel:nagygabi |
- május 28 2009 08:34:15
Örülök, kedves Lászó, és Gabi, hogy írásomat elolvastátok.
Tudjátok, számomra nem is az a fontos, hogy minek szólítják egymást: elvtársnak, vagy úrnak, kartársanak, vagy szaktársnak, csak mindenki dolgozna szorgalmasan a legjobb tudása szerint önzetlenül, békében egymás mellett. És ne akarjon senki akkora vagyont felhalmozni, hogy nem tud vele mit kezdeni.
És a jó munkaerőt meg kellene tartani, megfelelő javadalmazással. Aki pedig munkavégzés nélkül akar nagy pénzekhez jutni, azokat mind elítélem.
Köszönöm, mégegyszer Nektek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
