|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Az édesanya , mielőtt visszamegy munkahelyére jó három év után, elviszi kisfiát egy kisebbfajta "kirándulásra".
Az édesanya egy ragyogó késő tavaszi reggelen , úgy döntött, hogy ebben a szép időben elindul valamerre sétálni három és fél éves csöppségével, Lacikával. Még két hét, s utána a gyermek oviba ő maga pedig vissza a munkahelyére megy, s kevesebb időt tölthetnek együtt.
Ő maga is szívesen sétálgatott volna, ezért hát úgy döntött, saját kis városkájukat elhagyják, különösebb fontos dolga nem akadt, főznie sem kellett , ezért aztán a tőlük harminc kilométerre lévő városkát választotta-hol pár évvel ezelőtt középiskolába járt.- kikapcsolódásuk, kicsinyke kirándulásuk céljául.
Hisz Lacikának felér majd ez egy kirándulással, ugyanis vonaton még nem ült a pici, ha valahová mentek, ott volt a kocsi, mindkét szülőnek megvolt a jogosítványa, így aztán ha messzebbre kellett menni, azzal tették meg az utat. Az édesanya sokat járt ám otthon gyalog is gyermekével, ha nem kellett sokat vásárolnia , az üzletbe is szívesen vitte magával. A fiacskája legtöbb esetben megértette, hogy nem lehet mindent megvenni, amit szeretne, és sosem hisztizett, vagy szaladgált el anyja mellől. . Erre büszke is volt az anyuka, mert mindig megcsodálták a csöppséget, szóvá tették , milyen szófogadó, s amellett még illedelmes is. No persze , sokakat megfogott fekete haja,tengerkék szeme, szép kerek arcocskája, amely ha nevetett,- márpedig tette egy jó párszor,- egy helyen mindig kis gödröcskét engedett látszatni., ezzel még bájosabbá téve kicsiny arcocskáját.
Nos, kitette a kisfiának a reggelit , az asztalhoz ültette, s mondta neki, hogy ha lenne kedve egy kis vonatozáshoz, akkor iparkodnia kell az evéssel, s utána az öltözködéssel, mert nemsokára indul a vonat. Na, ezt kellett kimondania , Lacikának kikerekedett erre teljesen mindkét szeme,anyja keze után nyúlt, magához húzta, s két nagy puszit nyomot anyja arcára, majd gyorsan elengedte, s turbó sebességre kapcsolva kezdett el reggelizni, anyjának kicsit intenie is kellett, hogy azért nem szabad gyorsan bekapkodni az ételt, annyira azért nem kell sietni. Miután mindennel rendben megvoltak, útra készen álltak. Lacika kapott egy ügyes kis hátizsákot amellyel anyja most lepte meg, -a múltkor meglátta az üzletben, és nem tudta otthagyni Na, ettől aztán még nagyobb öröme lett a kis emberpalántának, s be nem állt a szája, siettetve anyját, hogy induljanak már végre, mert a vonat a végén még nélkülük indul el.
Az állomáshoz vezető úton persze ezer kérdést tett fel anyjának, pl: milyen színű vonattal mennek, milyen gyors lesz az a vonat, hányan utaznak majd rajta, hova is viszi őket.
Ahogy kiértek az állomásra, kicsit megilletődött, mert anyja egy épületbe ment be vele, s beállt egy sorba. Meg is rángatta anyja szoknyáját kicsit, felnézett rá, majd lefelé gördülő szájacskával mondta neki. .
- Anyuci, mégis gyorsabban kellett volna ennem, elment a vonat. Anyja megsimogatta a kicsi buksiját, és mosolyogva mondta:
-nem ment el kisfiam, még be sem jött a vágányra, most azért állunk itt, hogy a jegyet megvegyük.
Erre a kicsi rögtön elevenebb lett, persze máris a kérdések zömével árasztotta el ismét édesanyját: mi az a vágány, s miért is kell azt a jegyet vagy mi a csudát megvenni, és miért nem vehetik azt meg a vonaton. Erre persze a körülöttük lévő emberek jót mosolyogtak.
Miután megvették a jegyet, épp megszólalt a hangosbemondó, amelyben arról tájékoztatták az utazni vágyókat, hogy most fut be a vonat, kérik a vágány mellett vigyázni.
Na, ez tetszett ám a kicsinek! Alig győzte kivárni, míg a végre megálló vonatról leszálltak az emberek, szabad utat engedve a felszállóknak, többek közt nekik is .Voltak ugyan a vonaton, de egy idős házaspárnál még látszólag szabad volt két hely. Miután a fiatalasszony köszönt a házaspárnak, s megtudakolta szabad-e.a hely, s erre igenlő választ kaptak, leültek hát. Lacika is köszönt, aztán picit csendben volt, nézegette az ablakból a tájat, majd alaposabban szemügyre vette a ’bácsit és a nénit’s nemsokára őket is kérdésekkel kezdte el bombázni, persze kedvesen. S a "bácsi és néni " szívesen válaszolgatott a néha oly huncutul nevető kisfiúnak.
A közel egyórás úton a kicsi végig nagyon jól érezte magát, a fülkébe utazókat is bizony mosolyra derítetve.
Megérkezve a úti céljukhoz, kiszálltak,, ami persze nagyon tetszett a gyermeknek, s érdeklődéssel, és vidáman lépegetve anyja mellett, fejét hol erre, hol arra kapdosta. Az édesanyja arra gondolt , túl messzire nem viszi gyermekét, így hát a vásárcsarnokot célozta meg, gondolta, tetszeni fog gyermekének. Majd egy félóra volt, hogy odaértek . Neki egymagának jó tíz perc elég lett volna, ám most nem az volt a cél, hanem hogy gyermekével legyen, sétálgassanak , hadd nézelődjön a kicsi.
Belépve a csarnokba először a virágos standot találták. A kicsi ennyi virágot egy helyen még sose látott. Egy pár perc után tovább indultak, a kicsi persze rengeteget kérdezett. Vetetett banánt és datolyát is anyjával, de mogyorót és lépesmézet is-hisz most megtehette, anyja kérte rá, hogy kérjen csak nyugodtan mit szeretne.
Teljesen körbejárták a csarnokot, a kicsi élvezte, hogy sok mindent lát, milyen rengetegen is vannak ilyen helyen.
Majd a lángossütőnél kötöttek ki. Édesanyja vett is két lángost, amit becsomagoltatott, mondván, majd hazafelé a vonaton megeszik . Aztán az udvar felé vette az irányt, hisz vannak kipakolva a játékok, ruhák, miegyebek. Gondolta, ott majd vesz a kicsinek valamilyen játékot is, hadd legyen teljes az öröme a gyermeknek. Hát, biz jó sok minden volt kinn, Az órát is figyelnie kell azért , túl későig sem akar maradni, dél elvolt már, s a két óra utáni vonattal azért jó lenne haza menni, hisz nagyon el fog fáradni a csöppség. A gyermek egyszer csak megállt a könyves sátor előtt, mert egy állatos könyv felkeltette a figyelmét. Egy enciklopédia volt kisiskolások számára. Igaz, az iskola kicsit még messzebb van,-gondolta, de nagyon tetszett Lacikának, így megvette édesanyja neki. Ezután kapott még egy távcsövet is, mert abba , ha nehezen is, de megegyeztek, hogy pisztolyt nem vesznek. Ellene volt ugyanis minden ilyen játéknak, ő bizony nem örül, hogy ilyeneket egyáltalán gyártanak.
Ezek után visszafelé indultak, mert még egy kis cukrászdába vagy kávázóba akarta kisfiát bevinni anyuka, ahol elviheti a kisfiát az illemhelyre is, s ő maga is megihat egy jó kávét, s lehet, még egy süteményt is engedélyez majd mindkettőjüknek.
Találtak is egyet, be is ültek, s miután mindennel megvoltak, az állomásra indultak.
Nem is kellett sokat várniuk a szerelvényre, felszálltak hát szépen, s pár perc elteltével már vitte is őket hazafelé.
A kicsi eléggé elfáradt, de édesanyja nem akarta, hogy elaludjon, mert akkor viheti a hazafelé vezető úton végig. . Ezért hát most ő igyekezet szóval tartani a kicsit, kérdezgetni, mi tetszett neki, mi nem.
A lángost, mit a piacon vettek, már bizony hazaviszik, mert a süti , mit a cukrászdába ettek,
elégnek bizonyult. Majd otthon meg esznek már előbb főtt ételt, bár Lacika lehet elalszik rögvest.
Tán kibírja hazáig ébren, néz anya mosolyogva gyermekére, kinek kicsi arca most is kipurulva kissé, s kinek sikerült ezen a fél napon új élményeket szereznie. Majd biztosan mesél az apjának,hisz már említette a kicsi neki.
Nem bánta meg cseppet sem, hogy ezt a napot erre szánta, hisz hazaérve ő sem fog sok mindent csinálni, várja majd gyermeke apját.., , a párját haza , s talán kicsit kettesben lehetnek cseppet, még a kicsi békésen szunyókál. :)
|
|
|
- június 02 2009 12:53:51
Kedves Gabi!
Nagyon tetszett ez a szép és megható írásod. Az anyuka valószínüleg Te lehettél, és ez a nap a kisfiú részére gyermeknapi ajándék volt.
Örülök, hogy ellene vagy a fegyvereknek. Én is azt szeretném, ha soha egyetlenegyet sem gyártottak volna a Földön és a Földön kívül sem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 02 2009 15:28:53
Köszönöm kedves Zsuzsa, hogy újfent olvastál, véleményeztél és értékeltél.
Mondhatni igen, sok évvel ezelőtt, és mind a három gyermekem kedvéért megtettem, mert egyformán szerettem s szeretem a mai napig is őket
, nem tudnák különbséget tenni köztük, ha nem is egyformák.
Ma is megtenném, a kedvükért, s bár már nagyok,, sok mindent meg is teszek.S remélem, sokan mások is.
Szeretettel:nagygabi |
- június 04 2009 12:07:24
Kedves Gabi!
Szép írásod örömmel és átérzéssel olvastam.
Gratulálok.
Szeretettel: Yankó |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
