|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Van, ' ki kérdés nélkül is tudja!
Ha megkérdeznéd
A minap elgondolkodtam rajta, mit is mondanék, ha valaki megkérdezné tőlem, mit nem szeretek magamban. Töprengtem, fontolgattam hosszasan. Nem mintha nem lenne elég olyan tulajdonságom, ami kiigazításra, javításra, vagy épp teljes törlésre szorulna. Aztán amikor végig pörgettem agyamban azt a sok-sok fránya, kivetni,- vagy megvetnivaló hibahalmazt, elmosolyodtam, és megkérdeztem: tényleg folytatásos kisregényt akarok-e írni?
Magamat úgy szoktam definiálni, hogy én valójában egy érett, komoly, konszolidált nő vagyok. Ezen persze szoktunk nagyokat nevetni, mert emellett imádom a vidámságot, a jó poénokat, a nevetésem is volt már számtalanszor, hogy fulladásos rohammal volt összetéveszthető. Hiszen szeretem az apró szellemi – lelki villanásokat, a sokatmondó félmondatokat, a kifejező, ám kétes pillantásokat. Képes vagyok egy embert szeretni akár egy mozdulatért, egy tekintetért. De engem nem csak a felszín érdekel, hanem az is, amit nem világít meg a Nap, és főleg az…Így elvitathatatlan, hogy az élet árnyékosabb oldala foglalkoztat és érint meg gyakran. Nem kell keresnem, valahogy mindig megtalál. Talán ez genetika, vagy rossz beidegződés, vagy hajlam, -nem tudom, de tény, hogy néha túl sokat agyalok, néha túl mélyre merülök, mániákusan keresem az optimálist, miközben – időnként – észrevétlenül messzebb kerülök ettől, mint valaha. Nem tudom áldás-e ez, vagy átok. Sokszor ésszerű magyarázat és okok nélkül élem át mások fájdalmát, meggondolatlanul, mérlegelés nélkül kapom hátamra, problémákkal agyontömött zsákjukat, és marcangolom magamat. Túl nyitott vagyok mások bajaira, néha szemetes kosárnak érezve magam, ahová be lehet zúdítani a súlyos köveket. Észre sem veszem, hogy csak tárogatom az ajtóimat, ahová szinte kopogtatás nélkül be lehet lépni, és nálam lehet felejteni egy-két zsákot. Persze ennek én vagyok az oka, hiszen semmi és senki nem kötelez arra, hogy ez így legyen. De valahogy nehezen tudok úgy tenni, ahogy olvastam egyik kedvenc Osho könyvemben: „adj szabad utat az Életnek, és az átfolyik rajtad, mint a szellő az üres szobán…”
A baj ott van, hogy én mindig az útjába állok, - akkor is, amikor nem kell! Így nincs szabad út, nincs meg a titok, nincsenek meg a kérdésekre a keresett, valódi válaszok! Néha haragszom ezért, hogy ilyen túl „lelkis” vagyok! Nem tudom lazán, kellő rugalmassággal látni magamat és a világomat. Nem tudok elengedett állapotba kerülni, csak nagyon ritkán. Pedig csak körbe kellene néznem! Látnom kellene, hogy tulajdonképpen boldog és elégedett lehetek! Van két gyönyörű gyermekem! Egészségesek! Lassan „ önjárók” lesznek. Alakul szépen az életük. Örülnöm kellene már annak is, hogy mellettük és velük élhetek! Van egy értékes párom, szerető családom. Van, kiket szerethetek! És van Otthonom, így nagybetűkkel…Valójában semmi lényegbeli dolog nem hiányzik az életemből! Sokszor meglepődöm magamon. Mi a csoda az én problémám? Miért is vagyok ilyen komoly, melankólikus, borongós állapotban? Miért vagyok időnként lefagyva? Talán attól félek, ha túl közel kerülök a tűzhöz, felolvad bennem minden? Lehet, lehet ezért nem tudom átadni magam ezeknek a hatásoknak. Mintegy megkurtítom, megvonom magamtól. Gyakran túl közel engedem magamhoz az aggodalmaskodó, gyötrő érzéseket. És ugyanígy teszek a mások problémáival is. Azt szoktam mondani, ha mersz szembesülni önmagaddal, és látod hibáidat, már fél győzelem. Ez eddig világos. Csak mindig a másik „fél” hiányzik. Mindig korlátokat, akadályokat állítok magam elé. Az elé, hogy boldog legyek. Olyan igazából, felhőtlenül. Félek megcáfolni magamat. Mert az az önkép, amit felállítottam magamról kemény munka eredménye. Félek igent mondani, mert lehet, akkor és azzal teszem, amikor legkevésbé engedhetem meg magamnak, -másokkal szemben, vagy épp magammal szemben. Pedig a nemhez nagyobb erő kell, mint az igenekhez. Persze már azt is tudom, - mindennek ellenére nem vagyok jó ember! És rossz sem! Hanem mindkettő! Az élet folyójának hol az egyik, hol másik partján állok. Kitanultam a patikus szakmát. Örök mérlegelek. Igyekszem hibáim mellé legalább annyi jót fellelni, ami egyensúlyban tart. Ez gyermekkoromból fakad. Mert ritkán volt megengedett, hogy hibázhassak, hogy eltévedjek egy kicsit. Folyamatosan bizonyítanom kellett, hogy én jó vagyok, és szerethető. Mert az nem járt, csak úgy…
Legtöbb hibánk, rossz beidegződésünk eredője visszavezethető a gyermekkorra. Én ezt nem csak hiszem, de tudom is. És, ha tényleg komolyan kérdeznéd, van-e olyan tulajdonságom, ami nehezen fogadható el még saját magam előtt is, akkor azt felelném, valójában van, de még sincs. De nem azért nincs, mert öntelt vagyok és nagyképű! Hanem azért, mert megtanultam elfogadni a hibáimat, ugyanolyan természetességgel, mint az értékeimet!
Furcsa dolgok ezek. Mert, ha megfordítjuk a kérdést, ugyanezeket tudnám elmondani, csak pozitív előjellel, hiszen vannak, akik pont ezt értékelik, fogadják, keresik, és talán szeretik is bennem.
Osho így szól erről: „ ne utasíts el semmit magadból, mert különben sosem jössz rá ki vagy…”
|
|
|
- június 10 2009 16:17:26
Jó gondolat, érdemes újragombolni.
Szerintem a ritmusa lehetne olyan édesded-álmodozó. Szerintem jobban segítene az olvasói feldolgozásban. Engedd, hogy a történet írja meg magát az erőlködés helyett.(most tanulom én is) Azt mondják az arra érdemesek, ha egy jól fűszerezett gördülékeny fogalmazás, ami tartalomfüggő, csodára képes mint vers, mind próza szemszögéből. (OLVASÓI SZEMSZÖG)
Mihály  |
- június 11 2009 09:50:09
Kedves Szoszircsi!
Nagyerdessy azt írja: ..."lehetne olyan édesde-álmodozó..."
Szerintem ez a írás úgy jó, ahogy van.
Ezen a véleményeden el lehet gondolkodni: "Legtöbb hibánk, rossz beidegződésünk eredője visszavezethető a gyermekkorra"
Én is azt hiszem, hogy "itt van a kutya elásva!"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 12 2009 23:32:50
Hálásan köszönöm az értékes hozzászólásaitokat
Szeretetem felétek!
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
