Volt egy magányos csillag az égen,
kárhozatra ítéltetve régen.
Csak nézte a nyüzsgõ világot,
igaz érzelmeket ritkán látott.
Többé nem fájt már neki semmi,
senki sem akart helyében lenni.
Nehéz volt ürességét elviselni,
lassan nem tudott ellene tenni.
Azonban döntött: megvált az élettõl,
gyönyörû ívben siklott le az égrõl.
Elhatározását már nem köszönhették meg,
bár halálával sok álmot valósággá tett.
denes - augusztus 21 2008 06:20:05
Szép, de szomorú történet s remélem valóságalapja nem létezik.
Torma Zsuzsanna - augusztus 21 2008 08:42:54
Egyszer a csillagok is meghalnak, akár csak az emberek.
Szomorúan is szép a versed, kedves Anita!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
angyal0912 - szeptember 17 2008 23:03:42
Szép a versed! További sok sikert a verseidhez!
Üdv: angyal0911
kedves51 - szeptember 03 2009 21:17:55
Csak ismételni tudom a többieket..
szomorú.....
és szép...
és mivel a csillaghullás ideje is eljön egyzser, egy új életnek reményt ad...
Sandorne Ica - november 05 2010 09:22:21
Szép.."bár halálával sok álmot valósággá tett.
Szeretettel:Ica
Zsolesz25 - július 15 2012 20:26:14
Nagyon szép versedhaz gratulál: Zsolesz
Artakos - augusztus 23 2013 16:41:56
Csak nem te vagy a hulló csillag? Hol vannak a verseid? Ne hidd, hogy valaki is örül, ha nem hall rólad!
