Ott álltunk mi négyen körülötted. Örültél.
A kétszázas busz szinte száguldott velünk,
Hogy utoljára még veled együtt legyünk.
Szemedben fájó búcsú könnye remegett,
Hiányzik majd hûvös távolban a szeretet.
De várnak rád új emberek és új kalandok.
Velünk marad helyetted pár emlék-sugár.
Távoli sorokkal együtt õrizzük szívünkben.
Mind mást vesztettünk el benned egy idõre:
Ki gyermeket, ki testvért, ki édes szerelmest,
Én egy jó barátot, aki elveszni nem engedett.
Hosszú lesz az az idõ, míg távol leszel, drága,
De annál nagyobb öröm lesz, ha viszontlátlak.
Nem hinnéd, de már most várom azt a napot.
Torma Zsuzsanna - augusztus 22 2008 12:38:33
Kedves Loretta!
Nagyon szép búcsúzó, s egyszersmind a viszontlátásban reménykedõ vers, ami nekem is nagyon tetszik.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
loretta - augusztus 22 2008 19:12:16
Köszönöm szépen nektek! Én is remélem, hogy hamar, Manon!
